A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-12 / 50. szám

Tudomány-technika TYCHO BRAHE dán csillagász helyét kijelölni a csillagászat történetében — nem a leghálásabb tudománytörténészi feladatok közül való. Akadnak szerzők (s ők vannak többségben), akik még egy rövidebb bekezdésre sem tartják méltónak öt, életmüvének summmáját belegyömöszölik a Keplerrel foglalkozó fejezet valamelyik lábjegyzetébe, amelyből rendszerint a következőket tudja meg az olvasó: 1. Tycho Brahe elvetette Kopernikusz (1473—1543) heliocentrikus (napközpontú) világképét. 2. Tycho Brahe kegyvesztett lett Dániában, s ezért inkább külföldön próbált szerencsét, nevezetesen II. Rudolf császár prágai udvarában, ahol Johannes Kepler (1571 —1630) volt a famulusa; 3. Tycho Brahe végezte abban az időben a legpontosabb csillagászati méréseket és megfigyeléseket, s ezeknek köszönhetően sikerült Keplernek megalkotni nevezetes törvényeit. Mások — kivált a Tycho Brahéval rokonszenvezők — ennél valamivel bőbe szédűbbek; a fentieket megtoldják egy két életrajzi adattal, kuriózummal — például ilyesmivel, hogy a derék csillagász rostocki egyetemista korában egy párbajban elveszítette az orrát, amelyet aztán egy aranyból és ezüstből ötvözött protézissel helyettesített —, s többnyire azt sem felejtik el megemlíteni, hogy azért Kopernikusz elmélete sem volt olyan tökéletes, mint amilyennek utólag elképzeljük vagy beállítjuk, mert hiszen a nem különösebben pontos ptolemaioszi adatokra támaszkodott, s ezért Tycho Brahenak, akinek sokkal megbízhatóbb értékek álltak rendelkezésére, nemcsak joga, hanem szinte kötelessége volt, hogy Kopernikusz állításában kételkedjék, még akkor is, ha ezúttal Kopernikusz volt az, aki ráhibázott az igazságra. Nem árt hangsúlyozni, hogy Tycho Brahét mindenekelőtt tudományos okok késztették a kopernikuszi tanítás elvetésére, s nem az egyházi megtorlástól való félelem — noha az sem lett volna éppenséggel alaptalan, gondoljunk csak Giordano Brúnóra, akit 1600 februárjában azért küldtek máglyára, mert hitet tett Kopernikusz mellett, s a Föld mozgását bizonygatta —, s ha olykor mégis a Szentírásra hivatkozik, annak nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani, csupán a kor szokásainak tesz eleget. 1582-ben megjelent Astronomiae instauratae progymnasmata című munkájában így foglalja össze saját elméletének lényegét: ,A Föld ezen súlyos tömege, amely annyira alkalmatlan a mozgásra, nem végezhet háromszoros mozgást anélkül, hogy ne borítaná fel a fizika alapelveit ; A Szentírás is ellene szól... Nekifogtam, hogy komolyan megvizsgáljam, nem találhatnék-e olyan hipotézist, amely tökéletes egyezést mutatna a jelenségekkel és a matematikai elvekkel anélkül, hogy a fizikától el kellene rugaszkodnia és a teológusok cenzúráját maga után von-Tycho Brahe Uraniborgban (metszet Tycho Brahe 1602-ben megjelent Astronomiae instauratae Mechanica c. müvéből) ná. Ezen törekvésem, reményeimet meghaladó módon sikerrel járt. Azt gondolom, hogy határozottan és minden kétség kizárásával a mozdulatlan Földet a világ középpontjába kell helyezni, követve a régi asztronómusok és fizikusok véleményét, valamint az írás tanúbizonyságát; legkevésbé sem értek egyet azonban Ptolemaiosszal és a régiekkel abban, hogy a Föld legyen a bolygók pályáinak középpontja; azt gondolom ugyanis, hogy az égi mozgások úgy vannak elrendezve, hogy csak a Hold, a Nap és a nyolcadik szféra — amely a legtávolabb található — mozgásának a középpontja a Föld. A több öt bolygó a Nap körül kering mint vezérük és királyuk körül, és a Nap állandóan az ő pályájuk középpontjában lesz, miközben kísérik őt évi mozgásában. így a Nap lesz mindezen forgások szabálya és üteme, és — mint Apollón a múzsák között — egyedül vezérli a mozgások égi harmóniáját, melyek őt körülveszik." Amint látható, Tycho Brahe egyfajta kompromisszumos rendszert épített ki, amely mind Ptolemaiosz, mind pedig Kopernikusz rendszerének jegyeit magén viseli, de a Föld ismételt középpontba állításával (mi több: mozdulatlanságra kárhoztatásával) nem előre, hanem visszafelé vitte a tudományt, s ez annál is inkább sajnálatos, mert ugyanakkor senki nem mondhatta el magáról akkoriban, hogy jobb megfigyelő Tycho Brahénál. Ö már birtokában volt azoknak az adatoknak amelyek bőségesen elegendöeknek bizonyultak Keplernek ahhoz, hogy felismerje a bolygók pályájának ellipszis voltát, s megfogalmazza a róla elnevezett mozgástörvényeket; ehhez lényegében csak arra volt szüksége, hogy elfogadja Kopernikusz elképzelését. Tycho Brahe ezt nem tette meg. így adatainak és megfigyeléseinek nem sok hasznát látta elméleti munkájában. Tycho Brahe megfigyeléseinek pontosságát azért szokás annyira hangsúlyozni, mert ő volt az utolsó olyan jelentős csillagász, aki még távcső nélkül volt kénytelen dolgozni. Rendelkezett viszont a legtökéletesebben megszerkesztett hagyományos műszerek — kvadránsok, szextánsok, oktánsok, ekvatoriáliszok stb. — egész seregével, s ő volt a tervezője, éppíttetöje s természetesen gazdája az akkori Európa legkorszerűbben berendezett csillagvizsgálójának, amelyet II. Frigyes dán király bőkezűségének köszönhetően az 1570-es évek második felében hozott létre Hven szigetén. Uraniborg — az „Ég Kastélya", ez volt az épület neve — nem közönséges obszervatórium volt; legtöbb helyisége, mechanikai műhelye, berendezése, műszere természetesen a csillagászati megfigyeléseket szolgálta, ugyanakkor azonban jól felszerelt alkímiai laboratóriuma is volt, ahol a mindenre kíváncsi Brahe szívesen elidőzött. Ügyes kezű munkatársakkal népesítette be az intézetet, s amíg élt a mecénás király, mindenki meg volt elégedve a sorsával, jóllehet Tycho Brahe könnyen haragra gyúló, „nehéz természetű" ember volt, s a modora sem volt mindig kifogástalan. A bajok akkor kezdődtek, amikor II. Frigyes 1588-ban meghalt; a fiatalkorú trónörökös helyett egy főrangú emberekből álló régenstanács intézte az ország ügyeit, s itt Tycho Brahénak nem sok pártfogója akadt. A koppenhágai udvarban egyszeriben Tycho Brahe viselt dolgairól kezdtek pletykálni: hogy milyen különc és összeférhetetlen; hogy tizennyolc éve volt utoljára áldozni; hogy vadházasságban él egy alacsonyabb rangú nővel, (jóllehet a frigyet már néhány esztendeje legalizálták); hogy gyanús dolgokat művel a csillagdájában stb., stb. A hirtelen felbuzgó ellenszenvnek azonban sokkal hétköznapibb okai is voltak, s alighanem ezek voltak a valódi okok. A régenstanács tagjainak többsége ugyanis sokallta, sőt egy idő után egyenesen fölöslegesnek tartotta a hveni obszervatórium fenntartására és fejlesztésére szánt évi összeget, amely vitathatatlanul megterhelte az államkaszszát és semmilyen formában nem térült meg. Hogy ennek az összegnek a jóvoltából felbecsülhetetlen értékű adatok birtokába jutott a tudomány — az senkit sem érdekelt a király környezetében. Tycho Brahe csak szívósságának és néhány támogatójának köszönhette, hogy ilyen kedvezőtlen körülmények között is megkapta a szükséges pénzt, de a kényelmes megfigyelő munkának egyszer s mindenkorra befellegzett. Munkatársai fokozatosan cserbenhagyták, jobbágyai gyakran lázadoztak, s amikor 1598-ban végleg kiköltözött Uraniborgból és elhagyta Hven szigetét, hogy eleget tegyen II. Rudolf meghívásának és Prágában folytassa működését. a felbujtatott tömeg kis híján földig rombolta a csillagvizsgálóját. (Brahe halála után be is következett a dolog.) Tycho Brahe csillagászként először 1572 novemberében hívta fel magára a figyelmet, amikor egy addig még nem látott fénylő objektumot vett észre az égbolton. Eleinte üstökösnek vélte, de mert hasztalan kereste a csóváját, elvetette ezt a elképzelést. A fénylő objektum közben váltogatta a színét, majd fokozatosan elhalványult és végül teljesen eltűnt, anélkül, hogy lényegesen elmozdult volna a helyéről. Jóllehet Brahe akkor még nem tudhatta, hogy egy novával van dolga, azt helyesen látta meg, hogy a jelenség megcáfolja az arisztotelészi filozófia tételét, miszerint az égben semmi új nem keletkezhet. Néhány évvel később egy üstökös mozgását követhette nyomon, s pontos méréseinek köszönhetően egy további arisztotelészi tévhitet rombolhatott le, nevezetesen azt. hogy az üstökösök a Föld légkörének gyúlékony meteorjai, s ezért csakis a Föld és a Hold közötti térségben fordulnak elő. Brahe megállapította, hogy az üstökös a Holdnál jóval messzebb van, s gyakorlatilag probléma nélkül áthatol a bolygóközi téren, amelyről addig feltételezték, hogy kristályszférákból áll. Ezt a nézetet immár nem lehetett tovább tartani, s amikor a fiatal Kepler először beszélhetett leendő mesterével, akkor a legelső tanácsok egyike, amit tőle kapott az volt, hogy szabadítsa meg elméletét a bolygókat pályájukon hordozó kristályszférák fantomjaitól. Egyébként a két csillagásznak nem sok lehetősége adódott a közös munkára. Kepler tulajdonképpen csak másodszorra szánta el magát véglegesen, hogy elfogadja Tycho Brahe meghívását és Prágába költözik. S másodszor is csak azért, mert eredeti működési helyén — Grazban — rosszul alakultak az ügyei: protestáns származása szálka lett felettesei szemében. Az 1600-as esztendő a különböző ügyek intézésével telt el, a következő évben meg hol az egyik, hol a.másik tudós betegeskedett, s mire úgy-ahogy helyrerázódtak a dolgok, Tycho Brahe váratlanul meghalt. Korabeli szemtanúk állítása szerint egy vendégség okozta a vesztét; az etikett előírta, hogy senki nem emelkedhet fel az asztal mellől addig, amíg ezt a házigazda meg nem cselekszi, még abban az esetben sem, ha „nyomós" oka van rá. Brahe nagy erőfeszítések árán eleget tett ennek a képtelen előírásnak, de a húgyhólyagja bánta. Legalábbis így szól a fáma. Valószínűbbnek látszik azonban — s a különböző tünetek is erre engednek következtetni —, hogy urémia végzett vele. Végrendeletében minden berendezését, Johannes Keplerre hagyta. LACZA TIHAMÉR TYCHO 1546 1601 18