A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-18 / 29. szám
A Csemadok életéből A NÉPMŰVÉSZET ÜNNEPE — Minden hagyomány kezdet volt egykor, s minden kezdet hagyománnyá válik, ha termékeny talajra talál. Zseliz — az Országos Népművészeti Fesztivál — termékeny talajra talált a csehszlovákiai magyarság szivében. Igy vált létezése több mint negyed évszázada alatt hagyománnyá, állandóan fejlődő nemzetiségi kultúránk egyik kimagasló rendezvényévé — mondta Dr. György István az ünnepség megnyitásakor, miután üdvözölte az idesereglett embereket, a kultúra ingyen napszámosait, a párt- és állami szervek képviselőit: Jozef Kollárikot, a nyugat-szlovákiai kerületi nemzeti bizottság titkárát. Bemard Slobodníkot, a lévai (Levice) járási pártbizottság vezető titkárát és Vrabec Istvánt, a Magyar Népköztársaság konzulát. A kulturális rendezvény társadalmi jelentősége elődeink, múltunk munkájának megőrzésében, megbecsülésében és ápolásában rejlik. Ezidén a komáromi (Komárno) járás népművészeti hagyományának bemutatása volt többek között a cél. Úgy érzem, sikerült sok mindent megmutatni abból a kincsből, amely a Duna bal partján évszázadok alatt felhalmozódott. A néprajzi kiállítás anyaga híven tükrözte a régi korok népművészetét. Sem a járás faNait járva, sem a kiállítást szemléNe nem tudtam eldönteni, mi szebb? A martosi (Martovce) vagdalásos (rátétes vagy applikáció) piros rozmaringlevelei, apró és nagyobb tulipánja/ vagy a hetényi (Chotín) azsúrozott, kiscsillagos hálószemes szélű, ,.legyecskével" behintett hófehér terítők, toledós abroszok ? Látványos és gazdag volt a kiállítás. A komáromi tulipántos ládák a századforduló idején nagy kelendőségnek örvendtek a budapesti piacon. Egyet itt is láthattunk. A legelső céh, amely Komárom területén megalakult, a takácsok céhe. Naszvadon szőtték a legszebb darabokat, ezek a martosi szoba díszeként lettek ismertek. Az agyagipar Tata vidékén virágzott, innen kerültek át a Duna másik partjára a karcsú köcsögök, vízhordó korsók. A malomipar hagyományai a 13—14. századig vezethetők vissza. Ennek nyomára a kiállításon nem akadtunk, de a két nap alatt többször is felcsendült a színpadon a dal: Duna partján van egy malom. Búbánatot őrinek azon, ejehaj. Nekem is van búbánatom. Oda viszem s lecsorgatom, ejehaj... Mint fecskék a villanydróton, úgy ültünk a Zselizi Szolgáltató Ház kerítésének szélén a kiállítás megnyitása előtt. Napbarnított arcú, ünneplőbe öltözött szövetkezeti dolgozók várakoznak csendes beszélgetessel. Varga Katalinnal, a CSEMADOK búcsi helyi szervezet éneklőcsoportjának tagjával váltottam néhány szót. — Tudom, nem erre az alkalomra verbuválódott a csoport. Nehéz vagy könnyű évek hosszú során át egybentartani? — Télen mindig új lendületet vesz a kulturális munka, ilyenkor nyáron egyre nehezebb a próbákat megtartani. A munkahelyi, e családi gondok mellett a háztartás s a kert éppen elég elfoglaltságot ad. Hideg vacsora, mosatlan edény, vasalatlan ruha az ára annak, hogy most itt vagyunk. Én még szerencsés helyzetben vagyok. A férjem a helyi szervezet elnöke, így a háziasszonyi teendőket olyankor magára vállalja, ha próbára megyek. Sietni kell a kiállítás megtekintésével, hamarosan kezdődik a komáromi járás népművészeti hagyományait bemutató folklórműsor a Schubert-parkban. Fellép a hetényi, az izsai dia), a madari (Modrany), a martosi és a naszvadi (Nesvady) folklórcsoport, a búcsi (Búc) éneklőcsoport és gyermek folklór-csoport, a dunamocsi (Moca) éneklőcsoport és citerazenekar, valamint a nemesócsai (Zemianska O/ca) éneklöcsoport. A színpad mögött együtt izgulok a madariak vezetőjével, Keszegh Bélával. A színpadról lejövet büszkén mutatják, hogy két asszony fejére sikerült ,.pintH"-t, eredeti népviseleti darabot találni. Míg a mákos pogácsát majszolom. Bajnóczi Magdával, a lelkes óvónővel ismerkedem. Ő igen-igen sokat tett a járás kulturális életének fellendítéséért Sajnos, ezt a munkát most egy kicsit „Igy játszunk mi" — vagyis a galántaiak egy hajl/tásos népdalt, amely a népdalok gyöngye. Ez a társaság egyre ritkábban mutat nóta mellett, keresik a népdalokat. — Hogy győzi mindezt: munkát, családot, folklórcsoportot, képviselőséget ? — A férjem aranyos és segít... A szombat esti program mindig nagy gyönyörűséget ígér. Örömmel tapasztalom, hogy az llosvai Táncegyüttes Nagyidáról (Veiké Ida), a tavalyi ONF nagydíjasa, sokat fejlődött. Megérdemelték a beléjük helyezett bizalmat. A Tavaszi szét... országos verseny győztese, a nyitrai járás egyesített folklórcsoportja, amelyet Jókai Marika vezet, szintén remekelt. A budapesti Alsó-erdősori Általános Iskola gyermektánc-csoportja ugyancsak feladta a leckét a gyermektánc-csoport vezetőknek, bemutatva, mit lehet kihozni a gyermekekből. A dunamocsi citerások. Jobbról Zsoldos István hanyagolnia kell. A 38. városkerület képviselőjeként egyéb ügyekben van szükség a segítségére. — Azért a hetényiekhez nem leszek hűtlen — mondja az óvónő. — Ez egy rendkívüli csoport Erős szál köti őket egybe, nem tudnak elszakadni egymástól. Spontánul, természetesen mozognak, énekelnek. Mostanra találtunk Nem lehet elég korán kezdeni. .. Bár tudom, hogy nem lehet egy kalap alá venni s összehasonlítani a lukovoi Podhoran Efsz mellett működő Kasava Táncegyüttest a dunamocs/akkal, de egy valami mégis közös bennük. Ez utóbbit is a szövetkezet pénze tartja szép ruhákban, színvonalon pedig a tagok lelkesedése, tenniakarása. Mostani szereplésük a jövőre nézve nagyon biztató. Ez, s várható fellépésük Gombaszögön lendületet ad munkájuknak, igy az összehasonlítás pár év múlva reálisabb lehet. Kitűnő hangulatban várták a fellépést, s jól szerepeitek. Közben Szvorák Kati készül a színpadra. A dunamocsiak nagy bátorsággal lépnek elé s így invitálják: — Felvesszük az énekkarunkba, jöjjön közénk, Katika! Fizetést nem tudunk adni, de jó borunk van... A felvételben nem, de egy esetleges őszi fellépésben megegyeztek. S Kati ismét színpadra állt, a Röpülj páva gálaestjéről jól ismert ruhában. A siker nagy. többször visszahívják. Szombat este is csillagként ragyogott a zselizi színpadon. S a közönség tombolt: Vissza, Kati! Vissza, Kati! Az idei Országos Népművészeti Fesztivál méltó befejezése volt egy egész esztendő kutató és gyűjtő munkájának. Ragyogó kincseket szülőföldünkhöz kötő gyökereket láthattunk. Soha el ne szakadjanak! Ezt sugallta a gyermektánc-csoportokból alkotott élőkép is: Járjuk a táncot régi módra .. . A vasárnap délután megint hozott némi meglepetést. Mégpedig a komáromi Hajós műsora s abban is Katona Pista doromb és tekerőlant játéka. Ilyesmit ritkán hall az ember. különösen élőben. Elképzelni is fájó. hogy egy rég elhunyt ember, a virti Góth János keze munkája, dudája. Katona Pista ajkán ismét megszólalt. Ez a folytatás, az örökség éltetése. FISTER MAGDA Prandl Sándor felvételei