A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-18 / 29. szám

Hallottukolvastukláttuk Innen-onnan TELEVÍZIÓ A ló tragédiája Létezése óta az emberiség sok szórakozási módot, időtöltési lehetőséget talált ki magának. Legtöbbször a jó szórakozás forrása épp a részvevők — legyen az ember, állat, gép — drámába hajló küzdelme volt. Ez vonzza a tömegeket, tragédiát látni mások részvételével, mások szenvedéseivel. Ilyen gondolatok jutottak eszembe, amikor a bratislavai televízió „Külföldi sportja" adásában rövid, de megdöbbentő képsorokat láttam két hires külföldi lóversenypályáról. Érthetően nem a derbi-eredmények ráztak meg. Más. Két alkalommal is összerezzenve figyeltem a képernyőre, amikor az indító boxba kényszeritett, iramra kész mén, lesodorva hátáról lovasát, a startkorlát hihetetlenül kicsi nyílása atatt átvergődve, őrült vágtába kezdett. Kúszás közben a nyereg teljesen a farára csúszott, ez méginkább önkívületbe kergette a paripát. Rohant és küzdött szabadságáért, meg akart szabadulni béklyóitól. S ez az iram rettenetes volt. Lovassal a hátán biztosan nem vágtathatott volna így. S íme, már itt az ismert célvonal. Ezúttal semmit sem vehetett észre az örült paripa. A nyeregtől, a tehertöl-béklyótól nem könnyű szabadulni. Még egy utolsó erőfeszítést tesz, lábait a magasba veti, s a célvonalon elesik, nagyot bukfencezik a ló, pofáját-arcát véresre súrolja a versenypálya érdes talaja. Együttérzek a lóval, el tudom képzelni mit kellett átvészelnie a derbire való felkészülés során, hogy lovasa a több tízezer dolláros fődíjért versenybe állhasson. Olvastam, hogy Amerikában elterjedt az áramütéssel történő futamindítás, illetve a zsoké gyakran használ elektromos impulzusokat kibocsátó lovaglópálcát. A rettenetes élmények sora kisérhette azt a lovat, amikor, szinte megmagyarázhatatlan módon, kibújt a start-boxból. Érzem, tragikusan végződött e ló sorsa! Tán lábát törte, elvonszolták a versenypálya gyepéről, s még ott nyomban főbe lőtték. Én mégis tisztelem az ígéretes pályát félbetört lovat. Szabadságra vágyott, bármibe kerül is. Én úgy szeretném hinni, hogy nem egyszerűen ösztönösen cselekedett! Mázsár László HANGVERSENY Baccara Amikor évekkel ezelőtt a népszerű muzsika koncertpódiumaih feltűnt az illatos rózsa nevét viselő, két csinos spanyol lányból álló együttes, nyilvánvalóvá vált, hogy a világ popzenéjében egy olyan együttes jelentkezett, melyre az interpretáció egyéni varázsa, dallamossága, eleganciája és bája egyaránt jellemző. 'A két spanyol énekesnő, Meyte Ma/eos és Maria Mendeia, azaz a „Baccaraegyüttes" rövid idő alatt meghódította a népszerű muzsika rajongóinak táborát. Az OPUS hanglemez- és zeneműkiadó vállalat jóvoltából az olasz RCA vállalattal közös kiadásban most hozzánk is eljutott a világszerte ismert kitűnő együttes profillemeze. A tucatnyi szám, melyet az új lemez tartalmaz, csak aláhúzza mindazt, amit az együttes jellemzéseként fentebb már elmondottunk. Talán ki sem kell hangsúlyozni azt az eleganciát, amely a két énekesnő előadásmódjának elmaradhatatlan velejárója. Nem a hangerő fokozásával, hanem hangjuk szépségével, egyéni varázsával, az előadott dalok jellegzetes dallamosságával hatnak a hallgatóra. Hogy a hatás nem marad el, az Roif Sójának is köszönhető, aki nemcsak komponálja a szebbnél-szebb melódiájú dalokat, hanem ő hangszereli is azokat és vezényel is. A népszerű muzsikát jól ismerő hallgató — ahogy mondani szokás — talán ezer egyéb dallam közül is felismeri a Soja-melódiákat, ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy egyhangúak. Éppen ellenkezőleg: ötletgazdagságukkal, fülbemászó dallamukkal, a jellegzetes „baccarás" hangszereléssel és jó ritmusukkal hívják fel magukra a figyelmet. A Baccara-profillemezen megtalálható tucatnyi remek szám közül itt csak a legismertebbeket soroljuk fel: Yes, sir, / can Boogie, La bamba. The devil sent you to Lorado, Darling, Boomerang. A lemezen szereplő válogatás remek ízelítőt nyújt a kitűnő alkotói hármas: a zeneszerző és a két tehetséges énekesnő jellegzetesen egyéni művészetéből. Sági Tóth Tibor KÖNYV Leszállt a medve az égből (vogul népköltészet) „A vogul népköltészet egyik fö jellemzője, hogy az európai folklór számos prózai műfaja majdnem hiányzik belőlük. A szöveg és a dallam együtt születik, együtt öröklődik. Ha a gyűjtő a szöveget diktáltatja, az már nem "lesz azonos az énekelt szöveggel" — írja Kálmán Béla, a gyűjtemény válogatója, nyersfordításainak készítője, utószavának és jegyzeteinek írója. A könyv anyagának gyűjtői között ellenben Kálmánén kívül olyan neveket találunk, mint Reguly Antal, Munkácsi Bernát és Artturi Kannisto. A finnugor költészet iránti rendkívül megnövekedett érdeklődésnek újabb dokumentuma ez a szép kötet, hisz alig egy-két éwel követi csupán a hasonló tartalmú és hasonlóan szép „Hozott isten, holdacska," című antológiát, s alig öt-hattal a „Medve-éneket" és a „Napfél és éjfél" című Képes-válogatást. Teremtési mondák — Hősi énekek — Istenidézö. igék és imák — Medveénekek — Medveünnepi színjátékok — Sorsénekek — Sirató énekek — Gyermekversek és rögtönzések — eme ciklusokba sorolta a válogató a gazdag anyagot. Ez utóbbi ciklusban találtuk az alábbi „Anyóka, anyóka" cimü szöveget (Várkonyi Anikó átköltésében): „Anyóka, anyóka, hol a varrózacskód? — Kutya elorozta. Hol van az a kutya? — Elment az erdőre. Hol az erdő anyó? — Tűz elemésztette. Hol a tűz, anyóka? — Eső eloltotta." Aligha kell figyelmeztetni rá magyar olvasót, mennyire ismerős ez a szöveg. Bizonyítva újfent, hogy a magyar ösköltészetet, Belsö-Ázsia burját—mongol, illetve török népeinek folklórja mellett továbbra is itt kell keresnünk, az uráli népeknél, azoknak is obi-ugor ágában. Medveünnepi színjátékokkal kapcsolatban írja Kálmán Béla: „Az ógörögökön kívül talán az obi-ugor az egyike azon ritka népcsoportoknak, ahol kultikus szertartásokból dráma vagy annak csírája más népektől függetlenül kialakult. Az ógörög dráma a Dionüszosz tiszteletére rendezett ünnepségekből fejlődött, az obi-ugor színjátékok a medveünnepböl. Közös mindkét nép drámai kezdeteiben, hogy a nöi szerepeket is férfiak alakítják, hogy álarcban játszanak és hogy díszletek helyett, szinte külső eszközök nélkül, mozdulatokkal és tánccal fejezik ki a helyszínt és cselekményt. Míg azonban a görög dráma a városi műveltség magas része lett, a vogul—osztják színjátszás megmaradt a komoly vagy tréfás jeleneteknél." (Cselényi) FOLYÓIRAT 1848— 7 849 cseh és morva visszhangja Közérdeklődésünkre számottartó történelmi miniatűr jelent meg a közelmúltban Budapesten tartózkodó dr. Richard Prazák tollából a fenti címmel. Prazák doktor a brnói egyetem tanára, a magyar történelem hűséges kutatója, népszerűsítője. Az „Élet és Tudomány" május huszonkettediki számában megjelent írás rövid áttekintést nyújt a cseheknek és a morváknak a magyar szabadságharchoz füződö viszonyáról, amely mind politikai, mind érzelmi tekintetben pozitív volt. Prazák megjegyzi, hogy az októberi (1847) bécsi felkelés nagy hatással volt a cseh társadalomra és a cseheknél is megmozdulásokra vezetett. A brünni munkások például megostromolták a garnizont, hogy fegyvert szerezzenek a bécsiek megsegítésére. „1848 végén a morva és sziléziai lakosság körében már észrevehetöek voltak a magyarok iránti rokonszenv jelei" — írja Prazák. Ugyanez év decemberében a Moravské Noviny így korholja az ellentábort olvasói levelében: „Kossuth ellen uszítotok és megfeledkeztek arról, hogy ő a tökéletes szabadság atyja, s egész Ausztriát ő vezette ki Metternich Egyiptomából." A magyar szabadságharc második évének elejétől „nyílt magyarbarátság érezhető a cseh radikális demokrata, de részben még a liberális sajtóban is", az újságok közlik az orosz forradalmi demokratának, Bakunyinnak felhívását a magyarokkal való együttműködésre. A bécsi kormány természetesen igyekezett megfékezni a csehek és morvák forradalmi lángolását. 1849 tavaszán a prágai diákok nyíltan éltetik Kossuthot, szervezkednek a reakció ellen. „Márciusban nem volt Prágában és környékén talán egyetlen épület sem, amelyre nagy betűkkel ne lett volna ráírva: Éljen Kossuth! — irta nyolc évtizeddel később Traub cseh történész. Forradalmi dalt is szereztek, amelyben ilyen sorok olvashatók: „Fel, egyesüljünk a magyarral! Éljen Kossuth! Kossuthal kapcsolatban a cseh és morva nép ajkán legendák is születtek. Ez a szimpátia a szabadságharc bukása után is tovább gyűrűzött, s a lakosság körében számtalan módon megmutatkozott. A csehek nemcsak jelképesen segítették a magyar szabadságharcot, hanem sokan részt is vettek benne s igazi hősökként küzdöttek, több szabadságharcos csehet és morvát várbörtönre, sőt halálra is ítéltek. A magyar szabadságharc hagyománya különben tovább élt a cseh értelmiség soraiban, ezt igazoljákazok az írói és költői megnyilvánulások, amelyek a müvek jóvoltából lettek örökéletüek. (dénes) Gyerekkocsi a kéményen. Bad Kissingenben a helybeli lakosok a régi szokás szerint azt tartják, hogy a gyerekkocsi a kéményen az új házasoknak gyermekáldást és szerencsét hoz. Régi tűzoltókészülék. E fából való tüzoltófecskendőt 1826-ban készítették Zlínben. Most a Roznové pod Radhoátem-i szabadtéri múzeumban látható. Még mindig lehet vele tüzet oltani! — Most már elég a szóból! Ezentúl fogyókúrázom! 8