A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-28 / 48. szám

házacska szerényen megbújik a paloták árkádjai alatt, mintha kerülné a díszt és a pompát, amely megilletné őt. De az igazság az, hogy ezek a kis paloták óvják a kis házat az itteni zord időjárás viszontagságaitól, hogy örök időkre épen maradhasson, hogy az utódok, akik majd idelátogatnak, hogy kegyelettel leróják hálájukat a lenini eszméknek, olyannak találják, amilyen 1870-ben volt. Uljanovszk, az egykori Szimbirszk ma ipari és kulturális központ. 1648-ban alapitották, és a Volga bal partján fekszik, Kazanytól mindössze egy éjszakai hajóút távolságra. Fontos vasúti csomópont, 1924-ig Szimbirszknek hívták, utána nagy szülöttje emlékének a város lakói Uljanovszkra keresztelték a várost. Az Uljanov család 1863-ban költözött Szimbirszkbe, ahol a zord időjárás próbára teszi az embereket. Télen gyakori a 40 C fokos hideg, nyáron pedig a 40 C fokos kánikula. Nagyon rövid ideig tart a tavasz és az ősz. Általában minden átmenet nélkül emelkedik vagy csökken a hőmérő higanyszála. A régi Moszkvai utca 58 alatt van az a ház, amelyben az Uljanov család 1878 és 1887 között lakott. Ide hordták össze a város lakói azokat a bútorokat és emléktárgyakat, amelyeket az Uljanov család szimbirszki tartózkodása idején használt. A házban múzeumot rendeztek be. Meghatódva lépjük át a "kis faház bejáratának küszöbét, Galina áhítattal, csendben invitál a keskeny falépcsőn felfelé az emeleti szobákba. Az idegenvezetők halkan magyaráznak. A szobák szerényen vannak berendezve. Nincsen itt semmi különleges, csak éppen az, ami az élethez feltétlenül szükséges. \ Különösebb értéket csak egyetlen tárgy képez, a zongora, amely a család ebédlőjében van elhelyezve. De ez sem dísztárgy, hanem mindennapi szükséglet, mivel a zenét az egész család nagyon szerette. A gyerekek kiskoruktól fogva példát láttak szüleikben, a zene és a művészet iránti rajongásban. A zongorán a nyitott, megsárgult kottafüzet azokra az estékre emlékeztet, amikor hangos volt a ház a zenétől és a meghitt családi boldogságtól. Az ebédlőben van a családi könyvtár is. A világirodalom klasszikusai mellett rengeteg történelmi, fizikai, matematikai, művészettörténeti szakkönyv található a polcain. A könyv iránti szeretetet a kis Vologyába a szülök nevelték bele. Az Uljanovék könyvtárában jelentős helyet foglalnak el Bjelinszkij Csernyisevszkij, Herzen, Dobroljubov és Piszarev müvei. A könyvespolcon nyitva látható a Szovremennyik (Kortárs) című folyóirat egy száma, amelyben Csernyisevszkij: Mi a teendő cimű műve olvasható. Kísérőm, Galina magyarázta, hogy ezt a müvet a gimnazista Vologya még a Szimbirszkben töltött évek alatt olvasta, ahogy maga is később megjegyezte: „Hatása alatt százak meg százak lettek Oroszországban forradalmárok. Ez a regény vitte magával a bátyámat és ragadott magával engem is." Azokban a szobákban, lépcsőkön jártunk, azokat a falakat tapintottuk, amelyben több mint száz évvel ezelőtt a világ legnagyobb lángelméje, forradalmára élt. Kétezer kilométernyi távolságra vagyunk otthonunktól. Az ünnepi műsort kiváló rendezői érzékkel készitette elő a helyi rendező. Hazai tájakat varázsolt számunkra a színpadra: Malacka környékét, ahova a hajdani Macek lencsét ment csépelni. A számot a világhírű Aiekszandrov együttes műsorából a tiszteletünkre tanulták be. Az uljanovszki vasúti csomópont kultúrpalotájának együttese amatőrként működik, hivatásos vezetővel. A városban valamennyien maradandó emlékeket szereztünk. KLIMITS LAJOS (Archívumi felvételek) Emberi sorsok NEVELŐOTTHONBÓL -CSALÁDI KÖRBE AZ ÖRÖKBEFOGADÁS fogalma törvényeinkben jól körülírt és meghatározott családjogi, illetve társadalmi folyamat. A legtöbb esetben a szülő, vagy a szülők írásbeli lemondása szükséges ahhoz, hogy a gyámhatóság előtt egyértelmű legyen a gyermek helyzete, az öröbeadhatósága. Az ilyen egyszerű ügy azonban nagyon kevés, és a szülői határozatlanság bonyolítja, nehezíti a gyámügynek ezt a nehéz, felelősségteljes munkáját. Törvényeink ezért igen helyesen rögzítik azt is, hogy mindazokat, akik egy év óta nem látogatják a nevelőotthonban gyermekeiket, írásban fel kell szólítani kötelességük teljesítésére, kilátásba helyezve az örökbeadást. Érdemleges válasz nélkül a gyámhatóság kijelölheti azt a soronkövetkező házaspárt, aki örökbe kívánja fogadni a gyermeket. Mindez általában hosszas és bonyolult eljárást igényel. Az esetek egy része döbbenetesen emlékeztet a kaukázusi krétakörre, amelyben ketten kétfelé húznák a gyermeket. Szerencsére ez esetben is körültekintő, bölcs bírák ítélkeznek, s igyekeznek a gyermek számára egyértelműen tisztázni a hovatartozását; a minimálisra csökkenteni a megrázkódtatást. Az indulatok összecsapása gyakran elkerülhetetlen, s ilyenkor bizony ember legyen a talpán, aki helyesen tudja megítélni: kinek a ragaszkodása őszinte és kié színlelt... Szomorú csatározások, apró ütközések előznek meg minden döntést, amely óriási súllyal nehezedik a gyámügyi hatóságokra. Az állami gondozott érdeke mindenképpen azt kívánná, mielőbb találjon otthonra, szülőre, édesanyára. A vér szerinti szülő jogát ellenben - érthető módon — tiszteletben kell tartani. Ha lehet, mindent meg kell tenni azért, hogy ismét helyreálljon a megszűnt családi kapcsolat. Ilyen körülmények között viszont csak hosszasan, sokszor évek múlva tisztázódik a gyerek helyzete. A gyámügyi hatóságok azonban nem rövidíthetik le ezt az időszakot, mert minden elhamarkodott lépés súlyos következményekkel járhat. Hosszú hónapok felelősségteljes munkája, környezettanulmány szükséges a végső döntés előtt. De vajon hol a határ, ameddig várakozni kell a gyerek rovására? Mert a várakozás — bármilyen szépek, rendezettek, felkészültek a nevelőotthonok -mégis az állami gondozott bizonytalan helyzetét hosszabbítja. Szerencsés esetben már csecsemőkorban sor kerülhet az örökbeadásra. Ekkor még szinte sérülés nélküli az átmenet. A múló évekkel együtt növekednek a gyerekben a magányosság okozta problémák, és az örökbefogadás is mind nehezebbé válik. Az állandóságot jelentő édesanya helyett a folyton változó arcok sokasága veszi körül a gyereket, akiknek nincs lehetőségük bensőséges kapcsolat kialakítására. A kicsik ekkor még inkább „csak" ösztönösen érzik a család hiányát. Később, fölcseperedve, egyre jobban és tudatosabban nélkülözik a megértést, azt a közösséget, amelyben biztonságot találnak. Persze, nem mindegyik gyerek kerül csecsemőkorban egyenest a szülőszobából a csecsemőotthonba. Vannak, akiket súlyosan veszélyeztetett környezetből hoztak. De bárhogy is kerüljön egy gyermek állami gondozásba, nevelhetőségének legbiztosabb kulcsa a szeretet, a megértés és a megfelelő orvosi ellátás. A rossz szülői magatartás következménye nem csupán az, hogy a gyerekek rongyosak, piszkosak, hanem hogy egyben szorongók, esetenként agresszívak, de az is előfordul, hogy lelassul fizikai és értelmi fejlődésük. A veszélyeztetett környezetben nevelkedő gyerekek gyakorta csak állami gondozásbavétellel óvhatok meg az alkoholizmustól, . a narkotizmustól, esetleg a prostitúciótól. Miután családját senki sem választhatja meg, méltánytalan lenne, hogy a gyerek korábbi környezetének jegyei befolyásolnák sorsának további alakulását. Ilyenkor jöhet szóba az örökbefogadás lehetősége. A családjogi törvény kimondja az örökbefogadás titkosságát, ezzel mind a gyerek, mind az örökbefogadó érdekeit védi. örökbefogadni ugyanis nem könnyű feladat. A gyerek, bármilyen kis korában kerüljön új szüleihez, nem fehér lap, amelyre azt és úgy lehet írni, amit s ahogy a felnőtt kívánja. Mindenekelőtt tiszteletben kell tartani benne az önálló személyiséget, így van ez a vér szerinti gyerekkel, s még inkább azzal, akinek élete nem jelenlegi szüleinek családi közösségében kezdődött. Az örökbefogadás tehát talán még a házasságkötésnél is felelősségteljesebb meggondolást igényel. A döntés egy életre szól anélkül, hogy elhangoznék a holtomiglan, holtodiglan. A gyerek nem csere tárgya és semmiképpen sem magányos egyedülállók, unatkozó házaspárok elrontott életének a helyrebillentője. A gyereknek — különösen az otthonokból kikerülőknek - olyan családra van szüksége, ahol megértést talál, szeretetet, s ebben a légkörben maga is érzi a helyét, a fontosságát. A komolytalan szándék, a csupán pillanatnyi elhatározás — még akkor is, ha az örökbefogadók részéről sem tudatos - többnyire a jelentkezést követő beszélgetésen kiderül. A hivatalos eljárás ugyanis a helyzetnek megfelelően igen körültekintő. A házaspár egybehangzó nyilatkozata mellett különböző iratok beszerzése szükséges, valamint megfelelőnek kell lennie a környezettanulmánynak, a pszichológiai vizsgálatoknak és más egészségügyi bizonyítványoknak. Mindez sok időt vesz igénybe. Az örökbefogadós kérdése általában olyan házaspároknál jön szóba, akiknek nem lehetett saját gyermekük, hiszen a fiatalok természetes óhaja, hogy megismerhessék a szülői érzést. Társadalmunk egyre jobb feltételeket teremt oz örökbefogadás gondjait vállalók számára, hiszen a nevelőotthonokban, rossz körülményekben nevelkedő gyerekek szómára is ez a jobb, elfogadhatóbb megoldás. Mert a családot csak egy másik családdal lehet pótolni; olyan közösséggel, ahol a gyereket szeretet és megértés övezi. A CSALAD 17