A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-28 / 48. szám

előtt, amelyben jelenleg a városi tanács székel. Ebben a házban közösítették ki egykor a pravoszláv egyházból Makszim Gorkijt, a szocialista irodalom megte­remtőjét, és a polgárháború idején a falánál végezték ki a fehérgárdisták Jakov Senkovot, a hős kommunista forra­dalmárt. „Nem született Kazanyban és nem is volt tatár és mégis a miénk ... — mond­ja Tatjana. - Miértünk áldozta életét, a miénk ..." - és hosszan elgondolkodik, ban. A legismertebbek közé tartozik a Romén cigányszínház. Kazanyi tartózko­dásom idején egy romantikus, zenés já­tékot adtak: Tüzes lovak címmel, ki tudja hányadszor. A darab 1979 óta van mű­soron mindig telt ház előtt, és a fal­ragasz még ma is hirdeti a fiatal cigány­művészek debütjét. Tatjana lelkesen ma­gyarázta, hogy ez a színház a fiatalok színháza. Fiatal • közönség, fiatalok a művészek. Itt megbíznak a fiatal művé­városára, Somorjára, és innét a távolból gondolatban néhány percre ismét ott vol­tam gyermekkorom Somorjáján, ahová annak idején olyan gyakran jártunk a nagyszülőkhöz, a nagyapához, a tisztes cipész és csizmadiamesterhez, Karcsi bá­csihoz. Gondolatban megjelent előttem az öreg Pomlé, és láttam a szorgos so­mórjai munkáskezeket, amelyek a zászlót hímezték és rávarrták a szeretetüket, vá­gyukat, reményüket. A KAZANYI KREML A SOMORJAI VÖRÖS ZÁSZLÓ A kazanyi Kreml bejáratánál áll Muszad Dzsalil óriásméretü acél szobra. Már a kazanyi kisiskolás is tudja, hogy Mu­szad Dzsalil tatár forradalmár volt, a szovjet nép nemzeti hőse, akit a fa­siszták elhurcoltak Németországba és 1944-ben kegyetlenül lefejezték. Kazany­ban minden lépten-nyomon őrzik az emlékét. A tatár hűséges nép, megbe­csüli azokat, akik az érdekében fegyvert ragadtak, hogy megvédjék függetlensé­güket, szabadságukat. A történelem jó iskola volt a számukra, sokat tanultak. Muszad Dzsalil is a hazája szabadsá­gáért áldozta életét Ezért a nép hálájá­ból, örök időkre a Kreml bejáratánál fogja ezt hirdetni acél szobra: emlékez­tetésül és figyelmeztetésül. A Kreml oroszul erődöt jelent, beve­hetetlen várat. Ilyen a kazanyi Kreml is. Kísérőm a csinos, szőke Galina a ka­zanyi Kreml megtekintésére igazi szakér­tőt kért fel kalauznak Tatjana Vinicsan­ko középiskolai tanárnő személyében. Tatjana tatár asszony és csodálatosan ismeri a tatár történelmet. Kazanyban született, Kazanyban végezte el az egye­temet orosz-történelem szakon. És mivel • történelem nemcsak a foglalkozása, de hivatása is, szabadidejében idegenvezető a Kremlben. Nagyon szereti a hivatását. Forrón tűzött az őszi nap, amikor a Jakov Senkov utcáján haladtunk kifelé a kazanyi Kremlből és Tatjana megállt velünk egy fehérre meszelt emeletes ház elmereng. Itt Kazanyban nem ismerik a nemzetiségi különbségeket, még ha kü­lönböző nyelveken beszélnek is. Itt min­denki elsősorban szovjet állampolgár, amire különösen büszkék. . A Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság soknemzetiségű szocialista ország. 70 nemzetiség él a területén: 48 százalék tatár, 40 százalék orosz és 12 százalék más nemzetiségű. A nemze­tek és etnikai csoportok minden téren egyenjogúak. Mindenki beszéli az orosz és a tatár nyelvet. Ez érintkezési szük­séglet, és ezen nem is ütközik meg senki. A kultúrákban észlelhető egy nagy­arányú közeledés. Senki sem sürgeti, a népek szükségletnek tartják. Érdekes, hogy a hagyományos folklór ismeretlen a számukra. Stilizálva, művészileg fel­dolgozva, nem a mi értelmünkben vett „tiszta forrásból", hanem egy magasabb minőségben, új szocialista tartalommal kerül vissza oda, ahonnét származik. Az együttélés más nemzetekkel és etnikai csoportokkal, a kultúrák kölcsönös ha­tása a kultúrát is más szintre emelte. Egy minőségben új, szocialista kultúra van kialakulóban. Sok időt töltöttünk a Tatár Akadémiai Szinház előcsarnokában, ahol olvastam a heti műsorterv darabcimeit és szerep­osztását. Itt is minden kétnyelvű: tatár és alatta orosz. Az Orosz Színházban pedig fordítva: előbb orosz, aztán tatár. És ez senkit nem zavar. Hat hivatásos szinház működik Kazany-LENIN SZÜLŐHAZA szekben, és ez a szinház népszerűségé­nek a titka is. Kazany nevezetességeivel is megismer­kedtünk. Délután kerültünk vissza a ka­zanyi történelmi múzeumba. A népek barátságának a termében Tatjána meg­jegyezte, hogy itt őrzik azokat a becses tárgyakat, amelyeket más országok népei küldenek Tatárországba barátságuk je­léül. És ezeket a tárgyakat ők nagy ke­gyelettel őrzik, mint az országok és né­pek barátságának ereklyéit. Itt bukkan­tam a somorjai vörös zászlóra is. Kétszer is elolvastam a bejárati ajtó­val szemben levő falra erősített vörös zászlón arany betűkkel hímzett szöveget: „Üdvözöljük a Szovjetuniót. Somorja." Büszke voltam apám és rokonaim szülő-ULJANOVSZKI REMINISZCENCIÁK Miközben a csinos, szőke Galinával jár­tuk Uljanovszk utcáit, arra gondoltam, hogy több mint száztíz éve, itt, ezeken az utcákon tipegett édesanyja és testvé­rei társaságában az az ember, akinek a nevét ma már az egész földön ismerik és aki drága a dolgozók milliói számára az egész földkerekségen. Az az ember, aki a huszadik század szintjére emelte a marxizmust és megmutatta az utat a legigazságosabb és legemberibb társa­dalmi rend felé, és eszméinek fénye be­ragyogja a jelenkor minden előre muta­tó, haladó vívmányát. Lenin szülőházát nagy, modern palo­ták veszik körül, és a kis zöldre festett AZ EBÉDLŐ ÉS A ZONGORA 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom