A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-28 / 48. szám

Találkozások K0NCSOL LASZLOVAL „Szeretek dolgokat szokatlan próbáknak alávetni." A modern nyelvek, a latin, a görög, a zene, a képzőművészetek, az esztétika, a filozófiatörténet, sőt maga a történelem is - ez mind többé-kevésbé kiesett a képzésünkből. Van aki belenyugszik • dologba, sőt korszerűnek és haladónak tartja, de szerencsére akadnak néhányan, akiket nyugtalanít a tengernyi hiány, s tenni próbálnak ellene valamit: nyelveket tanulnak, muzsikálnak, tanfolyamokat látogatnak, újra beiratkoznak az egyetemre, de más szakra, s tanulnak, tanulnak, tanulnak, — s nem rokkannak bele. Ellenkezőleg! Ami pedig a kérdés érdemi részét illeti: elsős elemista koromtól olvasok; később jött a muzsikálás élménye (zongora, orgona, furulya, harmonika, mindig a lehetőségek, a szükség s az alkalom szerint), majd felnőtt fejjel a hangversenyek, itt-ott az opera és egyre gyakrabban a hanglemez, illetve egy elég rövid tartamú, de intenzív zeneelméleti tájékozódás. Az iskolában az angol és a francia lépett be a folyamatba, s én mindkettőt tovább fejlesztettem magamban, olvasgatással. Úgy tizenöt éve kezdtem erősen foglalkozni a görög kultúrával, s ha már oly sok mindent köszönhetek a helléneknek, személy szerint is, gon| doltam, szent kötelességem, hogy már csak tisztelgésképpen is megtanuljunk valamennyit a nyelvükből. Más: 1980 március óta élünk ebben a kies völgyben, a Duna fölött, a Kis-Kárpátok fógerince alatt.-Erdős hegyhátakat látsz körülöttünk, sok vaddal, még vaddisznóval és szarvassal is, sokat csatangolok, legszívesebben egyedül, s az erdőben járva-kelve megy legjobban a munka. Bosszantott, hogy nem ismerem a növényeket, pedig a virág nemcsak tény, hanem nyelv is. Közben vettem egy használt, de pompás, nagy mikroszkópot, s harcba szálltam az új terepen. Gondolod, hogy ki lehet fejezni azt a csodát, a kétezerszeresére nagyított világ csodáját? Láttam, hogyan áramlik egy növényszár mikroszkópikus átmérőjű csövecskéjében a víz, s láttam vörös vértestjeim hosszan elnyúló árnyékát a tárgylemezen. Végül a mi pályánk, ha eredménnyel akarsz mozogni rajta, elképzelhetetlen egy mély s a szó legegyetemesebb értelmében gyakorolt történelmi tájékozódás nélkül. De nem is csak ezért kell a történelem a magunkfajta embernek, hanem mélyebb, szemléleti okokból. Az európai, sőt jórészt az egész mai világkultúra és civilizáció két szellemi és ideológiai forrásból táplálkozik: a klasszikus illetve hellénisztikus görögségből és a kereszténységből. (Egyébként mindenkinek a görög az anyanyelve!) Próbáld csak megérteni a reneszánszot, a klasszicizmust, a magyar felvilágosodást, a reformkort Kazinczytól Széchényiig de még Petőfit, Aranyt, és a Nyugat-nemzedéket is a görögség nélkül! Ezra Pound, T. S. Eliot, Saint-John Perse vagy akár Whitman költészetét! Weöres Sándor lírájának nagy hányadát! Tudod-e például, hogy az Itt nyugszik W. S. „Móntikaténi katá"-ja nem halandzsa, hanem a görög-római disztichonba illő bár némileg elmagyarositott görög kifejezés? Jelentése: «Azt jövendölték akkor..." Minálunk még a közelmúltban is sokan üldözendőnek tartották a szabadverset s az absztrakt művészetet, mert úgymond m%id kettő idegen a néptől, hagyományainktól, s a modernizmus dekadens, kóros termékei. Az ember, ha ilyeneket hall, sírni és ordítani szeretne. Több ezer éves, nagy lombos, bölény, mit bölény, atomrobbanás erejű népi kultúrák épültek föl és hatnak ma is ránk a szabadvers költői boltozata alatt, s hasonlóan nagy ősi, népi gyökerű kultúrák fejezik ki magukat az absztrakt, a fél- vagy non-figuratív képzőművészet nyelvén, illetve a legkülönfélébb zenei rendszerekben. Nagy modern vívmány például a negyed hangközös kifejezőrendszer, az európai muzsika fejlődési logikája szervesen érkezett el idáig, de tudnunk kell, hogy az ógörög zene a legtermészetesebben élt a negyed hangközökkel. Micsoda differenciált hallás! Csodálkozol ezek után irodalmunk és gondolkodásunk gazdagságán, mélységén és árnyalatain? Felezd meg gondolatban a kromatikus skála hangközeit, s próbáld végigénekelni két do között az immár nem. tizenkét, hanem huszonnégy hangközt. Egészen másféle hallás, mit mondjak, a lepkék, a pillangók hallása kell hozzá, s ők ezt már tudták. Mi az hogy tudták — a vérükben, az ösztönükben volt. Mi pedig most kezdjük megtanulni. Hát látod, ezért is van szükségünk a történelemre! - Végül is mi lesz a Poétikai iskola, és kinek írod? - Szeretném beledolgozni a verstan minden problémakörét, de rendhagyó módon. Jeleztem már a Hétben is, hogy Bartók és Weöres példamutatásai nélkül aligha jutott volna eszembe ez a terv. Hogy milyen lesz ez a könyv? Ami péU dául a ritmus problémait illeti, minden verslábat egy-egy saját karakterdarabom fog szemléltetni, az illető versláb formájában és szellemében. Azt követi mindjárt a verslábat, annak-mibenlétét, eredetét, nevének étimalógiáját, a születésével kapcsolatos mítoszokat, regéket és egyéb magyarázatokat, verstani szerepeit, zenei funkcióját, világtörténetét s a magyar irodalomban befutott karrierjét ismertető pár oldalas esszé. Célom, hogy minden verstani fogalmat az olvasó élményévé avassak, de az is, hogy egy-egy ilyen fogalom ürügyén megsétáltassam az olvasót a szellem idetartozó birodalomrészein, s hogy élvezze a sétát. Ami pedig a kérdésed második részét illeti, magad vetted észre, amikor az imént Sylvester János első magyar disztichonjait, illetve a címükbe foglalt ajánlást olvastam neked, hogy mennyire illik ez az én Poétikai iskolámra: „Az magyar nípnek, ki ezt olvassa". Igen, a magyar népnek, népünk apraja-nagyjának szánom, s szeretném, ha munkám méltó lenne ehhez a néphez, szép szándékaihoz és kultúrájához. ZS. NAGY LAJOS TÓTHPÁL GYULA FELVÉTELE rolt hatásában csúf és hideg terep az előadás folyamán színpaddá szépül: változtatható, tagolható és kopárságában is helyzetteremtó erővel bír, A rendező ebben a térben mozgatja szereplőit. Oly módon, hogy érződjék kivetettségük, de ugyanakkor a kamarajátékok intenzitása se sikkadjon el. Legnagyobb támasza ebben a Glumovot alakító Boráros Imre, aki egy sima modorú, udvariasan céltudatos, képmutató svihákot kelt életre. Úgy ismeri a pénz hatalmát és a polgári mentalitást, mint a tenyerét. Tudja, vagy kitalálja, hogy ki mit akar, s mielőtt az illető kimondaná, már teljesíti is. Az ő játéka adja a leghitelesebb információt a szélhámosság határát súroló karrierizmus lényegéről. Kleopatra Mamajevát Szentpétery Ari játssza, okos mértékkel villantva föl a hajdani szalonok szépének férfire és szerelemre vágyó figuráját. Krutyickij szerepében Sugár Gáspár, Mamajev alakjában Sugár Béla arat megérdemelt sikert; Gorodulin figuráját pedig Tóth László játssza remekül, pályafutásának legszebb szerepeire emlékeztető színészi leleménnyel. MIKLÓSI PÉTER Nagy László felvételei 15 V. Mák Ildikó, Ropog József, Bugár Béla, y Udvardy Anna, Szentpétery Ari és Bugár Gáspár az előadás egyik jelenetében Gorodulin és Glumov (Tóth László és Boráros Imre) díszlet. Platzner Tibor ezúttal nem is díszletet, inkább gondolathordozó játékteret komponált. Nemigen bíbelődik a részletekkel, hanem a színpad rideg szürkesége, monotóniája, a szögletek szigora érzékelteti a kispolgári elidegenedést és otthontalanságot. A jól elhelyezett, változékony fényeknek köszönhető, hogy ez a stílusában egységes, a nézőre gyako-