A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-28 / 48. szám

Kovács elmosolyodott. — Nem is kell. Tudod mire gondoltom? Gyere el hozzánk edzőnek. Én patronálom o focicsapatot. Tino azt hitte, rosszul hall. — Minek? — Fociedzőnek. Nem fociztál te olyan rosszul. Az iskolai csapatban te voltál a sziklahátvéd. Az isten se ment át rajtad. — Hogy képzeled? — Építünk neked egy hatszobós, emeletes házat. Két fürdőszobával. Az építői üzemágunk összedobja. Egy hónap múlva költözhetsz. Tényleg, mennyit keresel? — Az attól függ, milyen szerződésem van. Nyolc—tiz ezret havonta. — A tized tőlem is megkapod. Mégiscsak otthon leszel. Fél órai győzködés után Tino beadta a derekát. Úgyis flege volt mór a broncsból. Egy kis kikapcsolódás csak jót tesz. Egy hét múlva Mészáros T. Péter személyében új edzőt kapott a csapat. A bajnokságot pontveszteség nélkül nyerték meg. Nem sok sikert jósoltak a kerületi bajnokságban a csapatnak. Itt már nagy vállalatok által patronált pénzes csapatok játszottak, amelyekkel szemben a kisváros csapata teljesen esélytelennek látszott. Az egész évadban egyszer veszítettek. Az edző épp torokgyulladással nyomta az ágyat. Elsők lettek. Laposvár neve fogalommá vált. Az új edző keze alatt a játékosokat mintha kicserélték volna. Az évadzáró banketten Kovács elégedetten vakargatta a füle tövét, majd a Mágushoz hajolt. — Péterkém, az ötvenezres prémiumod megvon. De jövőre nehezebb dolgunk lesz. Be akarom vinni a csapatot a nemzeti bajnokságba. Mától a fizetésed is megemelem, ha megnyered a bajnokságot, dupla prémiumot kapsz. A csapat benevezett a kupaküzdelembe. A döntőig simán jutottak el. Ott kemény ellenféllel találták szemben magukat. A tavalyi országos bajnok, a nemzetközi rutinnal rendelkező nagycsapat az első tiz percben három gólt lőtt. A laposvári stadion húszezres nézőserege döbbent csendben ült a lelátókon. A Mágus kissé indiszponáltnak látszott. Félidőre már öt gól terhelte a hazaiak hálóját. — Mi van veled? — kérdezte aggódva Kovács. — Nem tudom. — Próbálj meg összpontosítani! Nincs még minden veszve. — Hagyj magamra! — Nem. Menj be a fiúkhoz! Csinálj velük valamit! A Mágus fáradtan felkászálódott. Bement az öltözőbe. A csapat tagjai holtfáradtan ültek a padokon, néhányan a földön feküdtek. Fanyar izzadságszag keveredett a félig elrágott citromok illatával. A Mágus csak állt az ajtóban, mereven nézte o játékosokat. A tizenegy ember szeme lecsukódott, tiz percnyi csendes révület következett. A Mágus arra lett figyelmes, hogy valaki az ajtót döngeti. A partjelző lépett be a helyiségbe. A látványtól egy pillanatra megdermedt. — Az ellenfél már kinn van a pályán -dadogta. A Mágus feléje fordította a tekintetét: mindent felejts el - sugallta. A laposvári csapat megtáltosodott. Az első gólt még csak néhányan tapsolták meg. A második után felmorajlott a közönség. A harmadik újra felélesztette a reményeket. A közönség elemébe jött. Megszólalt a stadion tízezres kórusa: Laplap-lapos. A hazai csapat 6:5-re nyerte a mérkőzést. — Itt vannak a repülőjegyek - nyitott a Mágusra két nappal a nemzetközi sorsolás előtt Kovács Jóska, a Laposvári TK elnöke. Remélem becsomagoltál már. Reggel utazunk Bernbe. — Kit akarsz ellenfélnek? - kérdezte a Mágus. — A Real még úgyse játszott nálunk. — Ne marhóskodj. Inkább valami gyengébbel kezdjük. Mondjuk a Reykjavikkal. — Nem mindegy? - nevetett öntudatosan Kovács. — Meg akarom nyerni a KEK-et. Ahhoz meg mindenkit meg kell vernünk. Jöjjön a Real. A Mágus a fejét csóválta. — Nem lesz ennek jó vége. Kovács és Mészáros jó helyet kapott a sorsoláson. Ugyan a tizedik sorban ültek, de közvetlen látásuk nyílt a ceremóniát vezető elnökre. Az edző minden tudományát bevetette. A Laposvár a Reált kapta ellenfelül. Kovács mérhetetlenül elégedett volt. — Ez igen. Jól elpáholjuk őket Laposváron. De most gyerünk bevásárolni. Mészáros T. Péter fáradtan meredt maga elé. A iaposvári stadion befogadóképessége a többszöri bővítések ellenére is csak huszonötezres volt. Hosszas, kimeritő tárgyalások után az országos szövetség elérte, hogy a hazai mérkőzést az ország legnagyobb stadionjában játsszák le. Az LTK olaszországi edzőtáborozáson készült a nagy csatára. A százezer jegy elővételben elkelt. A mérkőzés közvetítési jogát megvette az Eurovízió és az Intervízió. A simára nyírt selymes fűre a közönség hangorkánjótól kísérve futott ki o két csapat. Laposvár erre a délutánra teljesen kiürült. A városka tizennyolcezer lakosa a lelátókon szorongott. Kovács szervezőkészségének köszönhetően még a környék további harmincezer lakosát is autóbuszkaravánok szállították a fővárosba, hogy a laposvári kórust erősítsék. A valaha nagy csatókat megért stadion az utóbbi években ötezres nézősereghez szokott. Falain meglazult a vakolat, amikor felharsant az ötvenezres kórus torkából a dübörgő Lap-lap-lapos-vár-vár-vár. Az első gól után az egész stadion megtanulta és együtt énekelte a laposvári himnuszt: „Lap-lap-laposvár, jaj de szép ott minden lány, de tizenegy fiú szebb, még ez évben bajnok lesz." Dt percen belül az ellenfél kiegyenlített. A laposváriak se maradtak adások, újra megszerezték o vezetést. Az ellenfél egyenlített. A hazaiak néhány percnél tovább nem tudták tartani a vezetést. A félidő 4:4-es döntetlennel zárult. — Mondtam, hogy ez nagy ellenfél — sóhajtott fel a Mágus. - Ugyan — legyintett Kovács —, az országos kupadöntőn sokkal rosszabbul álltunk. A második félidő közepe táján 6:6-os állásnál Mészáros T. Péternek olyan érzése támadt, mintha figyelné valaki. Lassan oldalra fordította a fejét. Tekintetével végigpásztázta az' ellenfél kispadját. Tudta, abból az irányból nézi valaki. Egy kissé hátrafordította a fejét. Közvetlenül a Real edzőjének háta mögött, az első sorban ismerős arcot fedezett fel. Ereiben megfagyott a vér. Semmi kétség, Combo az, Tino legnagyobb ellenfele. Miatta hagyta ott a pályát. Nem volt olyan trükk, új megoldás, szenzációszámba menő manipuláció, amit Combo ne lesett volna el tőle. Combo nemcsak ügyes, de nagyon intelligens is volt. Minden trükkjét továbbfejlesztette. Annyira értett hozzá, hogy a szakma nagy részét is meggyőzte, hogy Tino az ő utánzója. Könnyű volt neki, trükkjei bonyolultabbaknak tűntek, elegánsabbak voltak. Tehát már ide is követte. Itt sem hagyja békén. Tino kezébe temette az arcát. Rögtön világos volt előtte, hogy Combot az ellenfél szerződtette. Tudta, ezt az erőpróbát is Combo nyeri meg, mint eddig valamennyit. Hajós László LÁTOMÁS Hontalan zuhanó kavicsok nem mondják meg ki voltam mi vagyok Járd csak röpke táncod verőfényes tájaimon Míg ritmusodra lengek az időtlenség ágain míg tárva az ajtók ablakok Szemem öblében ölelkező források Tallósi Béla KÖZBEJÖTT A FAGY Elérni akartam a hűvös hajnali ágakat. A zúzmarától fehérlő, az éjszakából menekvő didergő fűszálakat megóvni akartam a fagytól. Mindig oda kapaszkodtam, ahol már nem volt segítség, ezért sírtam annyit. Télen látni akartam a nyári zöldet, Megkapni melegét a felhők mögé bújt napnak. Bekötni a sebet a jégeső után földre tepert kisvirág testén. Visszaültetni minden növényt, amit kiszántott az eke. összeragasztani a köveket, amit porrá zúzott a víz. zsákbagyűjteni a meleget, amit szobámból kilopott a fagy. Futottam gyerekfejjel álmok után, az álmok kacagva futottak előttem. Amióta beállt a fagy, a folyó hártyajegén nem merek átmenni, és egy ideje nincsenek álmaim. FIATAL MAGYAR PRÓZAÍRÓK 1965-1978 Kicsit furcsállottam annak a néhány héttel ezelőtti recenziónak a megkésettségét, amely a Hétben a Fiatal magyar költök 1969-1978 cimű kötetére hívta föl a figyelmet. £ tanulmánygyűjtemény ugyanis közel másfél esztendővel ezelőtt jelent meg az Akadémiai Kiadó Kortársaink elnevezésű monográfia-sorozatában. Furcsálkodásom tovább fokozódott, amikor e kiadvány Fiatal magyar prózaírók 1965-1978 cimű ikerpárjáról a lap mindmáig nem irt még. Pedig ez utóbbi portré- és esszégyűjtemény is rászolgálhatott volna az odafigyelésünkre. Először is azoknál az izgalmas és fontos eredményeknél iogva, amelyeket a kortárs magyar irodalom hatvanas években indult prózairól' a hetvenes évek második felére, végére felmutattak. Ha felelevenítjük ide vonatkozó olvasmányélményeinket, azt kell nyugtáznunk, hogy Balázs József, Bereményi Géza, Csaplár Vilmos, Császár István, Esterházy Péter, Hajnóczy Péter, Lengyel Péter, Nádas Péter, Simonfty András, és Spiró György már leizárkózott a mai magyar kis- és nagyepika élvonalához. De lontos műveket írtak Asperján György, Czaká Gábor, Csörsz István, Dobai Péter, Kurucz Gyula, Marosi Gyula, Munkácsi Miklós. Ördögh Szilveszter és Újhelyi János is, s rajtuk kivül még néhányan, akik különböző okoknál Iogva már (vagy még) nem kaphattak önálló fejezetet a Kulin Ferenc által szerkesztett gyűjteményben. Igaz, a felsoroltak közül Esterházy, Hajnóczy és Lengyel sem jutottak benne külön fejezethez, amire feltehetően az a magyarázat, hogy első igazán lényeges munkáikkal éppen a gyűjtemény anyagának lezárása idején vagy azt követően jelentkeztek. A tizenhat fiatal prózairó portréját a tanulmánykötetben alapos és lényegbevágó irodalomelméleti, -politikai és -szociológiai esszék, elemzések követik. Odafigyelésünknek ez utóbbi dolgozat is oka lehetett volna. Bába Iván irása a Fekete szél prázairógárdájának fellépését és mozdulatait tárgyalja. A nem túl népes mezőny öt tagjával külön bekezdésben is foglalkozik. Kövesdi János első kötetéről szólva azt emeli ki, hogy „ilyen sokszínű tabló még nem készült a szlovákiai magyarok háborús katonaélményeiről"; Bereck Józsefről, hogy „stílusával, szerkesztésmódjával és témáival egyaránt a szlovákiai magyar próza hagyományos vonulatához kötődik"; Kovács Magdáról, hogy „sajátos, eddig nem volt szint hozott a prózairodalmunkba"; Fülöp Antalról, hogy „nem kíván tüntetően csehszlovákiai magyar iró lenni"; Grendel Lajosról pedig azt, hogy „a belső emberi konfliktusoknak olyan gazdag és sajátos árnyalt színképét" vonultatja fel, „amely eddig teljesen hiányzott a csehszlovákiai magyar irodalomból". (TÓTH L.) 11