A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-28 / 48. szám

VÁROSFEJLESZTÉS GOND Somorja (Samorin) város élére a meg­előző megbízatási időszak elején Szamos László személyében új ember került. Az eltelt hat esztendő elég volt ahhoz, hogy ha akarta, ha tudta, bizo­nyíthatta a vezetésre való rátermettsé­gét, a város kiegyensúlyozott fejlődése iránti elkötelezettségét. Az alábbiak so­rán ez is kiderül, de előbb lássuk,, hogy volt a kezdet kezdetén. - Milyen érzést váltott ki önből a mef­bizatás? - Nagyon meglepődtem, felkészület­lenül ért a felkérés. Aggódtam, mert az élet e területén még nem dolgoztam. Tudtam, nehéz lesz megbirkózni a város­fejlesztés mindennapi és távlati gondjai­val. Hittem és hiszem, hogy a vezetés­ben, az irányításban, a tudatformálás­ban szükség van a pedagógiára, a pszi­chológiára. Ennek örültem, ez volt a vi­gaszom, mert ezekhez értettem, a peda­gógia és a pszichológia alkalmazása területén már volt gyakorlatom. A veze­tésben is, hiszen előtte nyolc évig az Oktatási Minisztériumban dolgoztam. - Bár a város fejlesztése, átépítése már On előtt megkezdődött, eredmények is születtek, de gondok is voltak. Szól­junk most erről. - Csak jobban lehetett dolgozni, ne­hogy visszaessen vagy megálljon a fej­lődés - ez volt az egyik tényező -, a másik pedig a fejlettség akkori szintje. Az adott helyzetből kellett kiindulni. A lakásépítés jó ütemben folyt. A mai lakásállomány hetven százaléka a fel­szabadulás után épült. A közmű-hálózat viszont csak részben volt fejlett, a járu­lékos beruházások majdnem a nulla ponton álltak. - A kor betegsége, az óvodák és böl­csődék állandó zsúfoltsága, a krónikus helyhiány Önöket is elérte. Mennyit vál­tozott a helyzet? - Örömmel mondhatom, hogy ma minden hat éven aluli gyermeket el tu­dunk helyezni, az anyák munkába állhat­nak. Körülbelül két évvel ezelőtt értük el ezt a kellemes helyzetet. Most már csak arra kell vigyázni, hogy ismételten le ne maradjunk. A járási nemzeti bizottság támogatása és a helyi adottságokban rejlő lehetőségek időbeni felismerése és ésszerű kihasználása nélkül jutottunk volna előre. Felkészülve a további fej­lődésre, a Vadász utcában a lakosság összefogásával, társadalmi munkában építünk óvodát. Itt helyezzük el azt a két osztálynyi gyereket, aki ma még a leg­öregebb, legmegnemfelelőbb óvodába járnak. A városnak az a része bontásra kerül. A tejfalusi városrészben szintén épül egy óvoda. - A városi nemzeti bizottság munká­jának meg lett az eredménye, a lakos­ság elégedett. Az iskolák helyzete nem ilyen rózsás. Mi lenne a megoldáshoz vezető út? - A soron levő legégetőbb, legsürge­tőbb feladatunk a helyi iskolák oktató­nevelő munkájához szükséges feltételek biztosítása és a meglévő adottságok lé­nyeges javítása. Nagy örömünk, hogy a 12 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom