A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-28 / 48. szám

Csiszolt „ üvegcsodák Pavel Kupka mérnök (balról), valamint Viktor Katlan mester a késztermék minőségét ellenőrzi Évfordulók, névnapok, születésnapok alkalmából gyakran csiszolt kristályüveggel lepjük meg szeretteinket, barátainkat. Az ólom- és egyéb kristálytermékektől azonban nem roskadoznak szakboltjaink polcai. Miként lehetséges, hogy mi, nemzetközileg is elismert üvegipari nagyhatalom, csaknem tartós hiányát szenvedjük az olyan árunak, amelyeknek előállításához világviszonylatban is talán a a legjobban értünk? A kérdést nemcsak a hagyomány és szakértelem teszi indokolttá, hanem az a tény is, hogy üvegiparunk keretén belül olyan kristálycsiszoló bázist hoztunk létre, ami mennyiségileg is sokat képes nyújtani. Az üveggyárak mellett működő csiszolóműhelyeken kívül szerte az országban üzemelnek még ipari szövetkezetek szintjén dolgozó műhelyek, melyek elsősorban a hazai piac ellátására hivatottak. Közülük is a legismertebbek egyike a Valasská Belá-i Kristály kisipari termelőszövetkezet. leivel magyarázható, hogy a kristályüveg nálunk még mindig hiánycikk? — kérdezem Pavel Kupka mérnöktől, a szövetíkezet gazdasági osztályának vezetőjétől. — Amilyen egyszerű a válasz, olyanösszetett is. Hazai piacunknak akkora a felvevőképessége, hogy azt jelenlegi termelésünkkel, még ha ezt az elmúlt években megdupláztuk is, képtelenek vagyunk kielégíteni. Ebből logikusan következik, hogy ha egy termék iránt nagy a kereslet, annak előállítását még tovább kell fokozni. Mi úgy gondoltuk, hogy ennek a követelménynek csak oly módon tudunk eleget tenni, ha már az elkövetkezendő időszakra szóló tervekben is számolnak vele. így az -ötéves tervidőszaknak minden évére feladatul tűztük ki magunknak a termelés növekedését. Konkrétan jövőre csiszolt üvegből 9,5 százalékkal szeretnénk többet gyártani, mint az idén. Pedig ma sem gyártunk keveset, hiszen az eredeti elképzeléseinkkel szemben ma már termelésben elértük azt a szintet, amit 1984-re terveztünk. — Kiemelte a csiszolt üveget, ezen kívül mit gyártanak még? Ez a munka biztos kezet és nagy odafigyelést követel. — Szerteágazó a termelési programunk, de a legérdekesebbek közé talán a porcelánfestést, a tükörgyártást, valamint a különböző luxus kivitelezésű kartondobozok készítését sorolnám. Amikor még a hetvenes évek legelején elhatároztuk, hogy növeljük termelésünket, nem sejtettük, milyen fába vágjuk fejszénket. Minden tudásunkat, erőnket — de nem szépítem, kapcsolatunkat is — bevetve, végül is sikerült teljes száz százalékkal fölfuttatni a csiszolt üveg gyártását. És mert akkor sikerült, sőt azóta is minden évben lépünk egy keveset előre, bízom benne, hogy most is menni fog. Erre enegednek következtetni az első félévben elért eredmények is, amelyek csaknem minden mutatóban jobban alakultak, mint ahogy terveztük. Például a 95,9 százalékos munkaerőlétszámmal 100,3 százalékra teljesítettük az összteljesítményt. Aminek igazán örülünk, az az, hogy a komplex intézkedések nyomán figyelemmel kísért saját termelési értékmutató esetében is 103,2 százalékot értünk el. S ha már a számoknál tartunk, a hazai piacra 100,9 százaléknyi árumennyiséget adtunk el. Ennek nyomán kijelenthetem, nem mi vagyunk az a szövetkezet, amely elhanyagolja a piac ellátásait. És mert a tervet jóval túlteljesítettük, a meglévő árutöbbletet, kereken 409 ezer korona értékben, külföldre szállítottuk. Egész évi termelésünknek viszont ez csupán elenyésző része, hiszen mi évente úgy 31 millió korona értékű kristályüveget csiszolunk. — Mivel magyarázható a jónak éppen nem mondható szállítói-megrendelői kapcsolat? — Ennek okát abban látom, hogy a félkészárú-termelők elsősorban saját csiszolóműhelyeik számára gyártanak, ahová évről-évre ugyancsak több félkészáru kell. Érthető, hogy elsősorban ezek igényeit igyekeznek kielégíteni. Talán közrejátszik az is, hogy az üveggyárakban nincs összhangban a termelékenység növekedése az általunk tervezett növekedéssel, így megbomlik az egyensúly. — Ha mégsem sikerülne beszerezni a félkészáru hiányzó mennyiségét, mérsékelhető lesz-e egyáltalán az így keletkező negatív hatás? — Teljesen elhárítható lenne, ha saját olvasztó kemencét építhetnénk. Erre eddig nem sikerült megszerezni az engedélyt és a szükséges pénzösszeget. Igy a jelenlegi helyzetben az ésszerűsítő mozgalomra, (újítóinkra támaszkodhatunk.) Célul tűztük ki gyártási programunk felújítását is. Annak érdekében, hogy legalább az előállított érték mennyisége ne csökkenjen, úgy tervezzük, gazdagabb, pazarabb mintákat csiszolunk termékeinkre. Kevesebb anyagba több munkát és tudást fektetünk, ami persze befolyásolja a termékek árát is. A nyersanyag felhasználását a selejtáru mennyiségének csökkentésével is ésszerűsíteni szeretnénk. Egyszóval a minőség egyeduralmára törekszünk. — Ezen a téren is vannak konkrét elképzeléseik? — Főleg a műveletek közti és a végső minőség ellenőrzésének kell nagyobb szerepet betöltenie a termelésben. Nálunk viszont mostanában is azt szorgalmazzuk, hogy egy szakember több művelethez értsen. Ez egyrészt munkaerőpótló megoldás, m»rt így betegség, szabadság vagy egyszerűen munkaerőhiány esetében ugyanaz a dolgozó elvégezheti az előtte vagy éppen utána következő kollégája munkáját is, másrészt a minőség szempontjából is hasznos, mert így ugyanaz a dolgozó felel csaknem az egész termék minőségéért. fgy nagyobb a felelősségérzete is, aminek hatását már konkrét esetekben most is tapasztaljuk. Észrevehetően csökken a selejtáru mennyisége. Közben bejárjuk a csiszolóműhelyt, és én ismét csak csodálni tudom a korongok mellett ülő mestereket, akik precíz munkával szebbnél szebb mintákat „varázsolnak" a pohár, a váza, vagy éppen egy ólomüvegtálca felületére. Készülnek az „üvegcsodák", ahány, annyi egyedi darab. A mintázat felszínén megtörik a fény, s ez a különleges csillogás még vonzóbbá, szebbé teszi a portékát. KESZELI BÉLA A szerző felvételei 4