A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-14 / 46. szám

Képes krónika MILYEN JOGON? AZ ÉSZAK—JEMENI ALLAMFO TÁRGYALÁSAI MOSZKVÁBAN Szovjet—észak-jemeni megbeszéléseket folytattak október 27-én Moszkvában. A szovjet tárgyaló küldöttséget Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, a jemeni delegációt Ali Abdallah Salih, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke vezette. — A kép a két államfő találkozójáról készült URHO KEKKONEN LEMONDOTT A finn kormány október 27-én bejelentette, hogy Urho Kekkonen súlyos betegsége miatt lemondott köztársasági elnöki tisztéről amelyet a most 81 éves államférfi 1956 óta, tehát 25 éven át megszakítás nélkül töltött be. GIULIO ANDREOTTI LATOGATASA PRAGABAN Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szövetségi Gyűlés elnöke október 27-én találkozott és megbeszélést folytatott Giúlio Andreottival, az olasz parlament képviselőházának elnökével. BEKETUNTETESEK NYUGAT-EURÓPÁBAN Az október 24—25-i hétvégén Nyugat-Európa több nagyvárosában tömegmegmozdulásokat rendeztek a leszerelési világhét keretében. Brüsszelben vasárnap mintegy kétszázezren gyűltek össze, hogy tüntesenek a békéért s tiltakozzanak a fegyverkezési verseny, az atomrakéták és a neutronfegyver ellen. A párizsi békefelvonuláson amelyről a kép készült, több mint százezer ember vett részt V-1» MAGAS ALLÁMI KITÜNTETÉS KAROL LACÓNAK A köztársasági elnök Karol Lacó akadémikusnak, a szövetségi kormány alelnökének 60. születésnapja alkalmából a Köztársasági Érdemrendet adományozta. A magas kitüntetést október 27-én Lubomír Strougal szövetségi miniszterelnök (balról) adta át a jubilánsnak Naponta látjuk, halljuk, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok ellenségei egy pillanatra sem mondanak le bomlasztó szándékaikról, nem teszik le ideológiai fegyvereiket. Ellenkezőleg. Minden erejükkel arra törekszenek, hogy fokozzák propagandájukat, és saját érdeküknek megfelelően befolyásolják az embereket. Az ellenséges propaganda mindenütt: a politikában, a gazdaságban, a kulturális életben, nem utolsósorban a személyi kapcsolatok területén mindent elkövet annak érdekében, hogy „fellazítsa", hogy „liberálissá" tegye a szocialista országok társadalmi életét. A kulturális és tudományos kapcsolatok révén például „az eszmék szabad áramlásának a jegyében" kíván (szeretne) szabad utat biztosítani a burzsoá ideológiának és a burzsoázia különféle „eszmei" termékeinek. Olyan látszatot is kelt, hogy ne tűnjék ellenségesnek, hanem csupán „tárgyilagos " informátornak, tényközlőnek. A burzsoá propaganda egyik jellemzője az is, hogy igyekszik a hazai témákhoz kapcsolódni, egy-egy szocialista ország nehézségeit felnagyítja, mondanivalóját a belső ellenzékkel próbálja elmondatni, érveit hazai tényekkel dokumentálni. Mostanában különösen a szocializmus különféle „modelljeit" propagálja nagy előszeretettel. Előtérbe állítja a szocialista építés nehézségeit, szítja a nacionalizmust és a szovjetellenességet. Céljai elérésének érdekében felhasználja a maoista, a trockista és más szélsőséges eszmei áramlat képviselőit. A burzsoá propaganda a napnak mind a huszonnégy órájában nagy aktivitással és fáradhatalanul ontja a szocialista országok ellen irányuló pletykát és rágalmat. A rosszhiszemű híresztelések elsősorban az embereknek ártanak, az emberek tárgyilagos informáltságán ejtenek csorbát; megtévesztenek, esetleg helytelen véleményalkotásra és cselekvésre késztetnek. A lélektani hadviselés ügynökei „író"-nak, „tudós"-nak, „történész"nek tüntetnek fel műveletlen, éretlen vagy pszichopata személyeket. A kapitalista világ urai, a burzsoá propaganda irányitói arra számítanak, hogy az emberi jogokról és az embereket közvetlenül érintő többi kérdésről indított akciókkal lejárathatják a szocializmus eszméjét, zavart, nyugtalanságot kelthetnek a szocialista országokban, egyidejűleg megerősítik a tőkés világ meggyöngült pozícióját. E törekvésre azonban kudarc vár. A mi társadalmunk, a szocialista társadalom azért a leghumánusabb és a legdemokratikusabb rendszer, mert tagjainak olyan jogokat és szabadságjogokat biztosít, amelyek a kapitalista világban elérhetetlenek, hanem azért is, mert elvileg új fejezetet nyitott az emberiség számára létfontosságú kérdésében. A béke megőrzése, szilárdítása a leglényegesebb emberi jog, az élethez való jog egyik legfőbb biztosítéka. Az imperializmus a háborút az emberi élet természetes állapotának, a felmerülő konfliktusok, az országok közötti vitás kérdések magától értetődő megoldásának tekinti. Mi erre a gyakorlatra csak azt mondhatjuk: az imperialista rendszer a sárba tiport emberi jogok társadalma. Mindenekelőtt azért, mert a háborút szorgalmazó imperializmus az ember létét fenyegeti. És hogy ezt ma már számos kapitalista országban is egyre többen felismerik, mi sem bizonyítja jobban, mint azok a százezres tömegeket megmozgató béketüntetés-sorozatok, amelyeket a nukleáris fegyverkezés, a neutronfegyverek gyártása ellen Nyugat-Európa városaiban mostanában rendeznek. A szocialista országok ellen évek óta alkalmazott s az utóbbi időben felerősített lélektani hadviselésnek tulajdonképpen az a célja, hogy az ellenfél megingassa a szocialista országok népeinek a vezetőik iránt érzett bizalmát, és ahol csak lehet, nyugtalanságot, elégedetlenséget, rossz közérzetet teremtsen. Az emberi jogok mai „legnagyobb" szószólója, az Egyesült Államok 1945-től napjainkig 215 alkalommal „támogatta" külpolitikai terveit fegyveres erővel. A 215 eset közül 33 alkalommal helyezte kilátásba nukleáris fegyver bevetését. Egyik politikusa — öniróniával — találóan állapította meg: „Teremtettünk egy társadalmat, amelynek legfőbb jellemzője az erőszak alkalmazása. Az államunkat fenyegető legnagyobb veszély nem valamiféle külső erő, hanem saját militarizmusunk. Az a hamis kép alakult ki rólunk, hogy mi, Amerikában készek vagyunk haladéktalanul háborút indítani a világ bármelyik pontján. A háború és a katonák hétköznapjainak szerves részévé váltak, az erőszak pedig országunk legfontosabb produktuma lett." A Fehér Ház urainak napjainkban is az a legfőbb gondjuk, hogy miként fokozzák a fegyverkezést. Raegan és társai nem az enyhülés, nem az embereknek biztonságot jelentő feszültség nélküli világ megteremtésén, hanem azon fáradoznak, hogy szítsák a népek közötti ellentéteket és növeljék a szocialista és a kapitalista világ közötti szakadékot. A világ haladó gondolkozású emberei, élükön a szocialista országokban élő emberekkel, jogosan teszik fel a kérdést: milyen jogon beszélnek emberi jogokról azok, akik a neutronbomba és más hasonló tömegpusztító fegyverek gyártását szorgalmazzák, akik béke helyett háborút akarnak? BALAZS BELA