A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-14 / 46. szám

A Csemadok életéből TOVÁBB HALADNI AZ UTON Mióta a CSEMADOK nyitrai járási bizottságának elnökségi tagja vagyok, közvetlen érintve érzem magam azon tevékenységért, melyet a nyitrai járásban a CSEMADOK helyi szervezetek fejtenek ki. Több alkalmam van közelebbről megismerni azokat az embereket, kik szabadidejük nagy részét önkéntes kulturális munkának szentelik. Mondhatnám, hogy szerencsémnek tartom azt a véletlent, hogy zoboralji faluban születtem és megismerkedtem falum és a környék népi hagyományaival, népdalaival és népszokásaival. Ezekre a hagyományokra épít a legtöbb helyi szervezet, s ez eszrevehetö az évi munkatervekben is, mert ehhez a munkához megvannak a legszükségesebb feltételek. Már az, hogy vannak hagyományok, bizo nyos százaléka a sikeres munkának. Ilyen jól végzett szervezési és rendezési munkának vélem az évente megrendezett járási folklór fesztivált, melyen egészében megmutatkozik az egyes csoportok egészévi tevékenysége. Ez a munkaodaadás tavaly domborodott ki a legjobban, mikor a járási 1 20 tagú folklóre-A zsérei (Zirany) vegyeskar. Vezényel Simek Viktor karnagy gyüttes országos viszonylatban az első lett. Ennél a pontnál magasan kell értékelni Jókai Máriának és az egyes csoportok vezetőinek a munkáját. Ezek után a sikerek után semmiben sem maradnak le a járásban működő kórusok. A zsérei _ vegyeskórus már több Ízben lett járási győztes és elérte az arany fokozatot is. Ebben az évben hozzájuk csatlakoztak a koloni dalárda tagjai is, és mind a két kórus részt vesz a Kodály-napokon. Ebben a műfajban szép haladás mutatkozik a gímesi gyermekkórusnál, mely az utánpótlást biztosítja a felnőtteknél. Ezen a téren észrevehető a karnagy Simek Viktor munkája, aki mind a három együttest vezeti. A hetvenes évek derekától hanyatlófélben van a színjátszás. Azelőtt volt úgy, hogy 12—15 csoport adott elő egészesti müvet, jelenleg 4—5 szervezetnél foglalkoznak színdarabokkal. Ez az érdektelenség arra vall hogy nincsenek ezen a téren szakmailag felkészült odaadó emberek, akik irányítani tudnák a műkedvelőket. Igaz, hogy itt nagy szerepe van a kultúrház berendezésének és műszaki ellátásának. Tudvalevő, hogy a fűtetlen teremben senkinek sincs kedve 3—4 órát tölteni a próbákon Az író-olvasó találkozók járásunkban sikeresek. Sajnos, a mai fiatalság nem sok érdeklődést mutat az ilyen rendezvények iránt. Lehet, hogy az is az egyik ok, hogy. nem ismerik eléggé a szlovákiai magyar írókat és müveiket. Hasonlóan sikeres az évente megrendezett vers- és prózamondó verseny, me-Vallomás lobogassal Sándor János, a CSEMADOK nyitrai /arási bizottságának titkára Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző (balra) és Dunajsky Géza, a CSEMADOK KB népművészeti osztálya dolgozója nak társaságában. lyet a helyi szervezetek a Nemzeti Fronttal karöltve rendeznek meg. Egy-egy csoport működését 2—3 ember szervezi és vezeti. Ök intézik és rendezik az együttes munkáját és tevékenységét. Szerintem minden szervezetben be lehet a közös munkába kapcsolni a tagság többségét. A CSEMADOK ÉS AZ ISKOLA A CSEMADOK és a magyar tanítási nyelvű iskolák kapcsolata — mondjuk és halljuk minduntalan — olyannira természetes, hogy nem szorul különösebb bizonyításra. A kapcsolat ezernyi elvi-elméleti kötődését talán éppen ezért még senki sem térképezte fel. Mert ugye természetes, hogy a szülők és a tanítók egyaránt CSEMADOK tagok: az iskolák szavalói és énekkarai, a tánc- és szinikör tagjai, bábozói ott szerepelnek a CSEMADOK rendezvényein és ünnepségein. A ma éneklőtáncoló tanulóifjúság pedig a holnap CSEMA DOK tagsága. De hát mégis, mi az alapja ennek a kapcsolatnak, egyáltalán körvonalazható-e ? A kérdés megközelítését, és csak egy kissé is pontosabb körülhatárolását, történelmi viszszapillantással kell kezdeni. 1949-ben, a „jégtörő február" után, rövid hat-hét hónapos szervezés eredményeként alakult meg 1950 szeptemberére — sokszor elmondtuk, hogy szinte a semmiből — az akkori 1260 osztályos, mintegy 30 ezer tanulót és 1450 tanítót foglalkoztató magyar tanítási nyelvű csehszlovákiai szocialista oktatásügy. A magyar tanítási nyelvű iskolák fejlődése tehát a munkás -parasztok osztályának végleges uralomra jú tása után indult meg a csehszlovák oktatás ugy szerves részeként. Ekkor már a csehszlovák oktatásügy rendszere demokratikus, altalános („jednotná sko/a") volt, tehát nem voltak zsákutca jellegű (népiskola, polgári) iskolatípusok. Az oktatásügyi intézmények a marxi-lenini eszmeiség alapján egységes óra- és tantervekkel indultak el a szocialista oktatásügy fejlődésének ebben a szakaszában alakultak Szlovákiában a felszabadulás után a magyar tanítási nyelvű iskolák, zömmel most 30 éve. A rendkívül sok munkát és körültekintő szervezést kívánó alapozást a párt vezetésével az állami szervek és nemzeti bizottságok oktatásügyi osztályai végezték —, természetesen, politikai rendszerünknek megfelelően, -a társadalmi és a kulturális szervezetek segítő közreműködésével. A csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák három évtizeddel ezelőtti megalakulásuk körülményei — a párt irányító és az állami szervek gyakorlati tevékenységének szintjén — ismertek, hiszen több figyelemre méltó tanulmány, monográfia vagy disszertációs munka (Ferencz Dezső, Farkas István, Köteles János, Molnár János, Mózsi Ferenc és sokan mások) foglalkozik ezzel, a csehszlovákiai magyarság kulturális életének egyik legjelentősebb eseményével. Mindeddig azonban elkerülte figyelmünket a társadalmi és kulturális szervezeteknek á pártot és az állami szerveket e téren segítő, propagáló tevékenységének alaposabb feltárása. Tudomásom szerint mindezideig nem született meg a kérdésnek olyan rendszervizsgálata, mely a párt-, az állami és a társadalmi szervezetek struktúrájának egységében tárta volna fel a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák alapításának összefüggéseit. Az alábbiakban — a teljesség igénye nélkül — szeretnék rávilágítani néhány, a magyar tanítási nyelvű iskolák és csupán a CSEMADOK közt meglévő, ilyen jellegű összefüggésre és kapcsolatra. Nem célom a tények öncélú felsorolása, hanem inkább a kérdés elvi-elméleti körülhatárolására törekszem. Véleményem szerint ugyanis ma már nem elsősorban a tények fetisizálása segítheti ügyünket, hanem inkább azok elemzése és az összefüggések keresése. A tömegpolitikai társadalmi és kulturális szervezetek közül — érthetően — a Csehszlovák Ifjúsági Szervezet (meg kell említenem pl. Száraz József elvtárs nevét) mellett a CSEMADOK sokat tett a párt vezetésével a magyar tanítási nyelvű iskolák megalapításáért. A CSEMADOK szervezetei ugyanis helyi viszonylatban, de általában is, jó fél éwel megelőzték a magyar tanítási nyelvű iskolák megalakulását. Ezért a CSEMADOK hatásosan tudta segíteni a helyi, a járási és a kerületi nemzeti bizottságoknak ezt a munkáját. Tanítókat és tanulókat toborzott, segített az iskolaépület — nem egyszer volt kocsma, jobb esetben kastély — iskolává alakításában vagy a régi épület felújításában. Már ebben a tevékenységben is tudatosodott: a nemzetiségi élet egyik legsajátosabb területe az oktatásügy. A köztudat ugyanis itt véli a legkonzekvensebben megvalósulni „lesz-e gyümölcs a fán" kérdését. A nemzetiség köztudata ezért még fokozottabban várja el az iskolától, az egyébként minden oktató-nevelői tevékenységre érvényes, „múltat megőrző" funkció teljesítését. Tehát azt, hogy a felnövekvő nemzedék ismerje és tanulja meg értékelni az emberiség és benne nemzete, nemzetisége minden téren létrehozott alkotását, hogy a gyermek abba a közösségbe nőjjön bele, melyben közvetlen környezete, családja él. A szocialista társadalom építésének ebben az időszakban — az 1948—53-as években — országszerte erősödött az iskola és a társadalom kapcsolata. A tanítóság közéleti tevékenység is ebben a hőskorban, a „fényes szelek' időszakában alapozódott meg. A tanító már nemcsak az iskola négy fala között volt a művelődés „fénycsóvája", hanem egyben a szocializmus eszméit hirdető népművelő is. A magyar iskolák tanítói vezették a CSEMADOK színköreit és tánckarait. Ők szervezték — kis kivétellel — az ének- és tánckarokat. A szocialista építésnek ezek az örömei és gondjai Dél-Szlovákiában egybeestek a magyarul szólás, olvasás és tanítás gondjaival és örömeivel. Ebben a „hőskorban" vált köztudottá: az anyanyelvi műveltség és haladó nemzeti kultúra ismerete alapja a szocialista, marxista-leninista eszmeiségű ember általános műveltségének. És ugyanebben az időszakban már a maga természetességében érvényesült ez a tétel mind a CSEMADOK kulturális, mind az iskolák oktató-nevelői tevékenységében. A „kezdet kezdetén" éppen ezért ismeretlen volt a „konpetencionális" vita. Természetes volt, hogy pl. egy iskolai együttes szinte minden CSEMADOK rendezvényen szerepeljen. Hiszen a CSEMADOK tagsága és az iskolák szülői munkaközössége, a tanítóság iskolán kívüli tevékenysége és a CSEMADOK-ban végzett kulturális munka azonos. Általában: a nagy társadalmi célkitűzések (az államosítás, a kollektivizálás) a közművelődés és az oktatásügy forradalmi átalakulása, az egyén, a közösség és a társadalom túlnyomó többségének érdekei annyira azonosak voltak, hogy ennek következtében az iskolán kívüli tanítói-tanulói tevékenység és a népművelési munka is telje sen egybefonódott (pl. a falujárások, a mezőgazdasági kollektivizálásával kapcsolatos 6