A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-26 / 39. szám

hiszen igazoltnak látszik a konzervipar újító törekvése s annak is egyik lényeges vonása, hogy házias ízesítésű készítmények előállítására törekszik, ugyanakkor olyan szempontokat is figyelembe vesz, mint például az, hogy törődik a diabetikus táplálkozásra kényszerülők szempontjaival. Egy példa: Érsekújvárban már gyártják a cukorbetegek számára készült savanyú uborkát. Ez kizárólag az újváriak monopóliuma, mint ahogy a gyermektápszer-gyártás is. Ezen a téren rendkívüli az igyekezetük. Egyelőre gyümölcs-alapanyagú gyermektápszerek kerülnek le a gépsoraikról, egyre szélesebb skálában, de rövidesen szeretnék elkezdeni a húsból készült gyermekételek gyártását. Sokat kell tenniök ezen a téren, mert be kell vallani: ezekből a készítményekből hazánkban még igen szegényes a választék. Az idén 2 700 tonnát terveztek gyártani, de a belső üzemfejlesztésnek köszönhetően augusztus végére máris 6 000 tonnával teljesítették túl a tervüket. Már most képesek lennének többet gyártani, de sajnos, a csomagolóanyagokkal van baj. Tárolóedény, üveg lenne elegendő, csak zárókupak nincs. De ezért már egy másik iparág a felelős. A csomagolóanyag kérdése külön téma lenne. Ezen a téren bizony problémák vannak és sokszor a fogyasztó azért is keresi hasztalanul a konzervipar valamelyik termékét a piacon, mert a konzervipart csomagolóanyagból rosszul látja el a másik, ezért felelős iparág. Nem szívesen gyártanak például kis térfogatú dobozokat, olyan árucikkek csomagolásához, amelyek a kiskereskedelmi forgalomban kelendőek lennének. így állhat elő az a helyzet, hogy a háziasszony hiába keresi a negyedkilós paradicsomkrémet — az üzletben nem leli, mert doboz híján a konzervgyár ötkiiós csomagolásban volt kénytelen tölteni. Ötkiiós konzervet pedig csak a vendéglátóipar, az iskolai étkezde, az üzemi konyha vásárol. A háziasszony értetlenül áll, hiszen tudja, hogy rengeteg paradicsom termett... persze, a konzervipart szidja. A félnapos beszélgetés után Mikulás Andel végigvezet a gyáron. Fehérköpenyes asszonyok, lányok százai. És a fehér köpenyek a laboránsokon és a gépsorok mellett dolgozó embereken egyaránt tiszták. A gyárban rend és tisztaság uralkodik. Mindez kétségtelenül jó benyomást kelt az emberben, mint az is, hogy a gyárlátogatás szerint kísérőm vagy félszáz embert szólított a keresztnevén. Emberi hangon és nem a fönökbsdit játszók stílusában. Úgy vélem, ez nagyon fontos tényező. A gyárnak 1 200 állandó, 300 szezonmunkása van. Az az érzésem, MikuláS Andel valahányat személyesen ismeri. Irodája egyszerű és célszerű, nem hivalkodó. Ilyen a stílusa is, emberi magatartása. Következésképpen azt kell gondolnom, az ő egyénisége bizonyos fokig a gyár általános állapotait is jelzi, magyarázza. Személyesen csak vele ismerkedtem meg, de rajta keresztül ezzel a konzervipari nagyvállalattal is sikerült közelségbe kerülnöm. Azzal a gyárral, amely évente 360 milliós termelési értéket tesz le a népgazdaság, az emberek asztalára. Képletesen és ténylegesen, a szó szoros érteimében is. KESZELI FERENC A szerző felvételei Mikulás Andel