A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-26 / 39. szám

villogó zöld szem meredt rám. Nem haboztam, maradék húsomból ledobtam egy falatot, amit még estében elkapott. A zöld szemek szuggesztív esdeklése nem szűnt meg. Szórakoztatott a dolog, egyszerre olyan háziassá varázsolt mindent. Viola biztosan el lenne ragadtatva. Egy falat ismét eltűnt a hegyes fehér fogak mögött. ízlett a bestiának a koszt, mert nem tágított. Lábamhoz dörgölödzött, jelezve, hogy megnyertem a bizalmát. Kettősünket a pincér zavarta meg. aki udvariasan az asztalhoz lépett, és kérdezett valamit. Talán, hogy izlett-e, vagy van-e még valami kívánságom, de csak a vállamat vonogattam. — Almán? — kérdezte. Arcom földerült: — Ja, ja! — Óhajt uram, gyümölcsöt, kávét, fagylaltot? S akkor szörnyű dolog történt. Anélkül, hogy előzékenyen az asztal fölé hajló felsőteste bármit is elárult volna alsóteste mozdulataiból, amit a hosszú abrosz is rejtett, egy gyors, határozott, kegyetlen mozdulattal irtózatosat rúgott a kandúrba. Nem veszem észre, ha nem hallom a rövid, meglepett, fájdalmas nyávogást, és egy sötét árnyék nem repül át a korláton a mélybe. Hihetetlenkedő megdöbbenéssel néztem az öregre, de ö, mintha mi sem történt volna, tálcára rakosgatta az edényeket. — Rendkívül finom fagylaltunk van. — Kérek egy adag sárgadinnyét — hebegtem megsemmisülten. Sajnáltam a szép kandúrt, amelyik most a meredek hegyoldal kövei, bokrai közt szedi össze magát talán, eltűnődve a sors forgandóságán. Az öreg ravaszsága mulattatott, aki nem kergette el a kandúrt, mert nem volt hajlandó hivatalosan tudomást venni róla, hogy ilyen elsőrangú vacsorázóhelyen macska lábatlankodik. Az étterem integritását volt hivatva megőrizni az a láthatatlan, tehát szinte nem is létező mozdulat, egy idegen, egy európai előtt. Semmi nem történt, az asztaloknál zavartalanul folyt a beszélgetés, csak én lettem egy nem jelentős, de színes élménnyel gazdagabb. Az illatos sárgadinnyeszeleteket jégen egy tizévesforma, ügyes mozgású fiúcska szolgálta fel. Az öreg néhány lépés távolságból árgus szemmel ügyelt, minden úgy megy-e, ahogy kell. — Ön német, uram? — kérdezte a fiú törökül, mert hallhatta, hogy az öreggel német szavakat váltottunk. Az egyszerű kérdést megértettem és kielégítettem kíváncsiságát. — Magyar vagyok — feleltem. — Ó, ó! — nyílt kerekre a szeme, mintha csodálkozna, hogy emberi külsőm van. — Magyarország kommunista, ugye? — és előre borzadozva várta a választ. Elnevettem magam. — Igen. — Ó, ó, ó! — nyögte, és tenyerét arcára tapasztva hátrált néhány lépést, mintha magát az ördögöt pillantotta volna meg, majd sarkon fordult, és eltűnt a belső helyiségben. Elképedve néztem utána, meglepett ez a reagálás. Ki részesíthette vajon világnézeti nevelésben? Micsoda fogalmai lehetnek ennek a kisfiúnak olyan dolgokról, amelyeket még fel sem képes fogni jószerivel? Megcsóváltam a fejem gondolatban, aztán a dinnyének szenteltem figyelmemet. Komikusnak találtam az esetet. íme. megint egy színes kis emlék. Az öreg pincér alakja vetett árnyékot asztalomra. Feltekintettem rá. (Folytatjuk) LYDIA VADKERTIGA VORN ÍKOVÁ Vágy Belekerülni a versbe miként a mag a cseresznyébe Elcsöndesedni benne miként valaki ölében Megizzadni benne miként a saját bőrünkben Meghúzódni benne miként a sírgödörben Szavak Szavak Szavak Menj vers menj csak menj el az öreg fűzfához Súgd meg a korhadt fatörzsnek Hogy meg ne hallja senki sem a költő meztelen Szavak Szavak Szavak Minden ami rajtunk van Sem több Sem kevesebb (Tóth László fordítása) Fotó: Krascsenits Géza Skorbut FRANTISEK LIPKA Párizsban minden út nyitva van miként a konzervdobozok miként a parlament ablakai sós hús káposzta rum önmagatoktól önmagatok feié hajóztok megérintve közben az égboltot is amikor ráhelyezitek kezeteket az emberi testre amint azt Novalis mondta egyszer átlátszó kémcsövekben tenyésztitek hamis önbizalmatokat a fehér vérsejtek felfalják éltető baktériumaitokat vitaminokat nyeltek feleúton az arcotok és annak benső képe közt új energiaforrásokat kerestek az izmokban titeket hallgat a magnetofon surrog a felvevőgép a matematika e/vesztette szemevilágát a széthasadt atomok vakító fényében a libido állítólag új utakat nyit az anyag éiő szervezetébe de megtehet hogy már késő egy vis maior széttördeli a sejt törékeny szerkezetének átlóit diagnózisok leletek rtg-fe/véte/ek lógnak aiá a felhőkről a test beteg a főid jóllakott már nem találtok üres barlangokat tárnákat kutakat üregeket mindent betömnek a jelentések és egyéb hulladékok és minden ellenállóképes nincsen gyógyír a bajotokra visszatértek a jövőből fogaitok körül egyre kevesebb a hús <a 3 1 » Ö '<o -j £ £ 923