A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-26 / 39. szám

A Csemadok életéből legjobb. Kevés tanító tanúsít kellő érdeklődést, pedig úgy gondoljuk, hogy az ö érdekük is volna a város kulturális életének biztosítása. Mi persze nélkülük is dolgozni fogunk, s azon leszünk, hogy a lelkes törzsgárdának mindig biztosítsuk a kultúrélményt. Helyi szervezetünkben az ifjúság szocialista szellemben való nevelése is állandóan napirenden van. Hogy az ifjúságra joggal lehet alapozni, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a vezetőség kétharmada fiatal. Ha már a vezetőségnél tartunk, meg kell említeni azok nevét, akik a rendezvények szervezésénél a legtöbb segítséget nyújtják. Mindenekelőtt Farkas István és Ferenczy Lajos, akik a Járási Építkezési Vállalat technikusai. Juhász József a lévai Agrostav vállalat igazgatóhelyettese, Siposs Béla és Mácsady János gimnáziumi tanárok, Vank Sándor nyugdíjas és még sorolhatnám tovább a neveket. Annak is örülünk, hogy helyi szervezetünk tagjai közül ketten a CSEMADOK KB-ban. hárman pedig a CSEMADOK JB-ban is tevékenykednek. Közülük nemegy mint a VNB képviselője veszi ki részét a közéleti tevékenységből. Tagságunk elsősorban társadalmi munka végzésével évente részt vállal a választási program teljesítéséből. Rendkívüli figyelmet szentelünk a Hét terjesztésének is. Ezt a munkát a legkörültekintőbben Vank Sándor végzi, aki évente 7—10 új előfizetőt szerez. Minden évben mintegy 20—30 taggal bővül szervezetünk, de sajnos igen nagy a lemorzsolódás, ami mindenekelőtt az elhalálozás és a városból való elköltözés következménye. Ennek ellenére a legközelebbi országos közgyűlésig szeretnénk elérni a 800 főnyi tagságot. Az elkövetkezendő időszakban számos igényes célkitűzés megvalósítása vár ránk. Igyekezetben, tenniakarásban, lelkesedésben. a feladatok odaadó teljesítésében a jővőben sem lesz hiány. Legfontosabb feladatunknak tartjuk a XVI. pártkongresszus határozatainak népszerűsítését és teljesítését, s ezzel párhuzamosan a szervező és eszmei-politikai munkát úgy irányítani, hogy az méltóképpen szolgálja a CSEMADOK XIII. országos közgyűlésnek megfelelő előkészítését. Napjainkban a népművelési munkára, főleg a műkedvelő mozgalomra az a jellemző, hogy széleskörűen aktivizálódik. A jelenség nem véletlenszerű. A szocialista társadalom optimális feltételeket teremt az emberek kulturális szükségleteinek a kielégítésére és az önmegvalósításra. A kulturális szükségleteknek a műkedvelő tevékenység terén történő kielégítése törvényszerűen maga után vonja a magasabb színvonal igényét, s az alkotó munka iránti vágy kialakítását. Ilyen rövid értékelésben, ahol a terjedelem korlátozott, nem eshet mindenről szó. Remélem azonban, hogy az olvasók némi áttekintést nyerhettek a járás legnagyobb helyi szervezetének munkájáról, s bepillanthattak annak életébe. Úgy vélem, ha Juhász Ferenc szép gondolatait szem előtt tartjuk, a jövőben is hallatunk magunkról: „Itt maradunk. Az embernek élnie kell tovább és élnie kell a dalnak, mert a világegyetem szíve szakad meg, ha a dal abbamarad ..." ÁBEL GÁBOR a helyi szervezet elnöke NYÁRI „ MŰVELŐDÉSI TÁBOR-1981 csival, lapunk régi tudósítójával találkozunk, aki ezúttal is szorgalmasan jegyzetel, semmit sem akar elmulasztani; elégedett a tábori eseményekkel, az előadásokkal, csak éppen az nem tetszik neki, hogy egyes táborozók — hajnalba nyúló mulatozásaikkal — zavarják a többiek nyugalmát. Erre egyébként nemcsak ö panaszkodik ... A jókai (Jelka) származású Cséfalvay Zoltán — foglalkozására nézve repülőtiszt — Kassáról (Kosice) jött a táborba. Méghozzá nem is egyszer, hiszen hétközben haza kellett utaznia, szombat reggel azonban ismét találkozunk vele. A kérdésre, hogy milyen véleményt alkotott a táborról, tehát minden bizonnyal őszintén válaszol: „Ha nem tetszett volna, ha nem éreztem volna itt jól magam, nem szálltam volna még egyszer vonatra." Az idei Nyári Művelődési Tábort rendkívüli témagazdagság, sokrétűség jellemezte. Köztudott, hogy értelmiségünk, egyetemistáink, főiskolásaink mintegy nyolcvan-kilencven százaléka természettudományos vagy műszaki képesítésű, érdeklődésű, mindezideig azonban a nyári táborozásokat a társadalomtudományi, irodalmi előadások túlsúlya jellemezte. Ez önmagában nem is baj, hiszen közösségi önismeretünk egyik fő forrása, hagyományaink ápolása, nemzetiségi kultúránkkal, irodalmunkkal való ismerkedés. Vitathatatlan azonban, hogy már régebben jelentkezett az igény a természettudomá-Zenés kopjafa-avatás. A táborlakók által faragott emlékoszlop Somodi-fürdő parkjában őrzi az 5. Nyári Művelődési Tábor emlékét. nyos jellegű ismeretterjesztés, előadások iránt is, hiszen a tudományos-technikai forradalom jelenlegi időszakában az élet minden területén felhasználják egy sor tudományág — vegyészet, villamosságtan stb. — eredményeit. Keszul a kopjata, tehrata: „ tudatosítsd a mat. mozgósítsd a holnapért" Évszázados a természettudományos és a humán műveltség ellentétével kapcsolatban dúló vita, amely különösen századunk utóbbi néhány évtizedében, az információrobbanás hatására vált ádázzá. Hiába kardoskodtak sokan az erőltetett szembeállítás ellen, szavuk alig hallatszott. Most Somodiban megtörtént a csoda: a közönség egyforma érdeklődéssel hallgatta a nemzetiségi kérdésről szóló előadást, az antológiaeiemzést, a humángenetika eredményeiről vagy az atomfizikáról és a számítástechnikáról szóló ismeretterjesztő beszámolót. A legjobb bizonyítéka ennek az előadásokat követő parázs vita, a kérdések özöne volt. Semmi értelme sem lenne, ha még egyszer ismertetnénk itt az idei művelődési tábor gazdag műsorát, amelyet annak idején már közöltünk lapunkban: bizonyára elég megemlítenünk, hogy a programmal általában elégedettek voltak a résztvevők, a legidősebbtől a legfiatalabbig, Hofer Lajos bácsitól kezdve az elsőéves főiskolai hallgató Simko Pálig, aki egyébként mérnök-műépítész lesz, ha az elkövetkező években minden úgy sikerül neki, ahogy elképzelte, s hogy úgy sikerüljön, most már mi — újdonsült ismerősei — is szurkolunk neki. (V-O) Csak úgy találomra, kissé tanácstalanul vágok neki az útnak, de a posta előtt egy néni felvilágosit, hogy a fürdőbe kell mennem. Éppen kezdeném magam leszidni, hogy még fürdőruhát sem hoztam, mikor kiderül, hogy azért nem kell azt a fürdőt olyan komolyan venni, hiszen nincs is víz a közelben, csak valami patakocska folydogál néhány kilométernyire a falutól, az se közvetlenül a „fürdő" közelében. Hogy mitől lett hát fürdő a somodi (Drienovec) „fürdő", az idei Nyári Művelődési Tábor színhelye, máig sem sikerült kiderítenem. A táborba érve úgy érzem, otthon vagyok Nem mintha a vidék lenne ismerős, hiszen eddigi életemben csupán egyszer, akkor is estefelé jártam Somodiban, de sorra tünedeznek fel előttem a jól ismert arcok: egy esö-ellen-kifeszített ponyva alatt Nagyferenc Kati. a rimaszombati (Rimavská Sobota) Tompa Mihály Klub elnöke faragja a kopjafát, amely tán még évtizedek múltán is hirdetni fogja az erre vetődő idegennek, hogy 1981 augusztusában itt, Kelet-Szlovákiának ezen a csodálatosan szép vidékén verték fel sátraikat a Nyári Művelődési Tábor résztvevői. Ádám Lajos, akit ugyancsak a Tompa Mihály Klubból ismerünk, még a születésnapját is a táborban ünnepli meg. A terebélyes diófák alatt meg Hofer Lajos bá-Az llosvai tánccsoport a Bódva-volgyi délutánon 7