A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-26 / 39. szám

Hallottuk-olvastukláttuk HANGVERSENY Jazzkoncert Az évente megrendezésre kerülő Bratislavai Kulturális Nyár elnevezésű rendezvénysorozat kellemes meglepetést hozott a jazzrajongók számára. Minden hétfőn az egyetemi könyvtár barokk udvarán jazzkoncerteket hallgathatott a közönség. Fellépett többek között Peter Lipa és együttese is. Peter Lipa a jelenlegi szlovák jazzélet legmarkánsabb egyénisége. Szlovák jazzéletröl szóltam, valójában azonban ez a fogalom nem létezik. Csupán néhány megszállott terjesztője és művelője tevékenységéről lehet beszélni, akik minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy valóban szlovák jazzéletröl beszélhessünk. Peter Lipa nélkül ma még ott sem tartanánk, ahol jelenleg vagyunk. A Jazz Forum olvasóinak szavazatai alapján tavaly Európa ötödik legjobb jazzénekese. Megdöbbentő, hogy az Opus a legcsekélyebb érdeklődést sem tanúsítja egy esetleges nagylemez iránt. így aztán első nagylemezét a prágai Supraphon fogja kiadni. A koncerten két éve alakult együttesével lépett fel. A zongoránál a fiatal, rendkívül tehetséges Peter Breiner ült. Csehszlovák zongoristánál ritkán tapasztalható átéléssel és kedvvel játszotta végig a koncertet, láthatóan rendkivül élvezi a játékot, teljesen átadta magát a zenének. A dobokat Cyril Zelenák kezelte. Azt hiszem nem kell öt különösebben bemutatni, a legjobb csehszlovák dobosok egyike; nagyszerű teljesítményt nyújtott. Ugyanez elmondható a basszusgitáros Stanislav Herko játékáról is. És végül Peter Lipa. Már ki tudja hányadszor bizonyította be, hogy a legjobb csehszlovák jazzénekes. Fantaszti kus hangtechnikája van és ezt ki is tudja használni, otthonosan mozog a jazz ismert és kevésbé ismert területein, együttesének vezéregyénisége, a jazz igazi megszállottja, avatott művelője. Kedvenc énekese Ray Charles, műsorában seregnyi számot adott elö Charles repertoárjából. A közönség önfeledten szórakozott, ráadást követelt és kapott. Peter Lipa közvetlen viselkedésével, egyszerűségével és nem utolsósorban énekével és zenéjével megnyerte a közönséget. Kifogásolnivaló alig akadt koncertjén, legfeljebb az a tény, hogy csupán egy szlovák szerzemény hangzott el. Gyurovszky László folyóirat „A magyar nyelv helye a földgolyón" Mit gondol a kedves olvasó, a föld 4,4 milliárd lakója közül mennylen beszélik a magyar nyelvet? Vagy tegyük föl így a kérdést: százezer ember közül hány beszél magyarul?... Öt, tíz, ötven, ötszáz .. .? Próbáljon a tisztelt olvasó válaszolni előbb a kérdésre, aztán olvassa el az itt álló megfejtést: 380 beszél magyarul vagy magyarul is. Gondolta volna?... Ugye, kicsit meghökkentő ez a szám, magas ez a szám! S a háromszáznyolcvanból 340 magyarnak, magyar nemzetiségűnek vallja magát. Másként 8 mondva: a világon minden kétszázhatvanadik ember magyar, vagy magyarul is beszél. Mindezek mellett a roppant érdekes és meglepő adatok mellett az Új Tükör cimü budapesti hetilap cikkében még közöl egyéb érdekességeket is. A szerző. Pásztor Emil azt írja, a világ országaiban 16 millió magyar él. Magyarország után (10,7 millió) Romániában él a legtöbb magyar, 1,85 millió, majd hazánk, Csehszlovákia következik, aztán az USA, ezt követi Jugoszlávia és hatodik a Szovjetunió. Aztán, mint további érdekességet olvashatjuk még a cikkben, hogy a mintegy háromezer nyelv közül legtöbben, 900 milliónyian a kínait beszélik, azután az angolt, amely 300 millió ember anyanyelve, s a többi nagy nyelv a beszélők számának sorrendjében nagyjából így követi egymást: hindusztáni, spanyol, orosz, maláj, bengáli, portugál, arab, japán, német, francia, olasz. Bolygónk lakosságának kétharmad része ezeken a nyelveken beszél s egyharmada a többi közel háromezer nyelven. Bár, ha tovább osztunk és szorzunk az is kiderül, hogy a számok törvénye szerint egy-egy nyelvet átlag mindössze 1,5 millió ember beszél. És ilyen szemszögből nézve valóban nincs szégyellni valónk a majdnem tizenhét milliós számmal. Mert például még közeli nyelvrokonaink, a manysik, (vogulok) mindössze hat-hét ezren vannak, s a legnagyobb finnugor nyelvet a finnt is öt milliónál kevesebb ember beszéli. És két éwel ezelőtt még 164 nyelv volt a világon, amelyeket egy milliónál kevesebben beszéltek. S cikkünk szerzőjének utolsó mondata így hangzik: „A magyar nem nagy nyelv, de nem is kis nyelv; mindenesetre akár beszélőinek számát, akár a világ kultúrájában elfoglalt helyét tekintjük — egyik jelentős nyelve a világnak." -zolczer-Gecse Gusztáv: Bibliai történetek „Nyilvánvaló, hogy a mai ember nem tudja úgy a kezébe venni e könyvet (a Bibliát), mint tévedhetetlen és minden kérdésben perdöntő isteni alkotást — olvashatjuk a fülszövegben. De tanulmányozhatja úgy, mint olyan emberi alkotást, ame(yben legalább egy ezredév vágyai, törekvései, fájdalmai és elképzelései olvashatók, hol egyszerű, botladozó szavakkal, hol pedig költői szárnyalással". A kitűnő magyar marxista vallástörténész korszerű s marxista bibliatörténetet ad a mai f magyar olvasó, főként a fiatal olvasó kezébe. Mára ugyanis nyilvánvalóan eldőlt, hogy a Biblia, mint az egyetemes világirodalom nagy alkotása, tanulmányozandó-olvasandó esztétikai alkotás. Más kérdés, hogy hogyan olvassuk-tanulmányozzuk. Nyilvánvaló, hogy ezúttal minden az interpretáción múlik. A Szent István Társulatnál nemrég megjelent új magyar Bibliafordítás ugyanis szintén értelmezi a szöveget, mégpedig „korszerűen", a mai természettudomány eredményeivel összehangolva. Ez esetben mégsem beszélhetünk valóban korszerű Biblia-kalauzról. Ellenben nagyon is helyénvaló e minősítés Gecse Gusztáv könyvének esetében, melyet nyilván nem véletlenül a budapesti Kossuth (tehát politikai) Könyvkiadó jelentetett meg. Innen-onnan Az itt látható hölgy nem arra vár, hogy megszáradjon a haja. Éppen ellenkezőleg: az úgynevezett „nedves stílusú" frizura bemutatásáról van szó. Az osztrák Bundy end Bundy szalonban rögzítő zselé segítségével készült. Eleonora Valloné egy társulattal járja az olasz vidéket: szabadtéren, utcákon, tereken adják elö a Különös véletlen cimü Goldoni vígjátékot. Gianninát alakítja benne, no nem a képen látható öltözetben. Az olimpiai bokszbajnok Teofilo Stevenson nemrég megsérült. Havana utcáján abban a készülékben fényképezték le, amely megkönnyíti a sérült nyak munkáját. Miben áll a szerző munkájának többlete? Abban, hogy amellett, hogy végeredmény ben újra „elmeséli" az eredeti Ó- és Újszö vétség tartalmát, a mai marxista és termé szettudományos ismeretek fényében meg is magyarázza, hogy miként kell felfogni akár a legképtelenebb biblia-béli csodát is, s milyen történelmi-etnológiai környezetbe kell egy-egy bibliai történetet elhelyezni. Az irodalomjegyzékkel, névmutatókkal s gazdag illusztrációkkal ellátott kötet „emberi műként akarja bemutatni a Bibliát. A szerző nem azt kutatja, hogy a letűnt századok alatt vagy napjainkban ki mit tartott vagy tart erről az írásról, hanem elsősorban azt vizsgálja, hogy mit mond maga a Biblia". (cselényi) Karel Capek: Egy tisztes polgár meghurcoltatása — A szerkesztő különös álmai A hosszú című kis kötet a cseh író két szatirikus elbeszélését tartalmazza. Az első 1927-böl, a második 1930-ból származik. A szatirikus hangvételnek mindkettőben az újságírás a céltáblája. Újságcikkekből épülnek fel, — újságcikkekből, amelyekben sokminden megvan, ami e mesterséghez alapvetően kellhet : a tájékozottság bősége, a nyelv közérthetősége, az előadás lendülete és gradációja. Csak épp a legfontosabb hiányzik: a mesterség becsülete. Azaz az újságot író ember becsülete és az újságot olvasó ember megbecsülése. S ettől a hiánytól minden, ami megvan, torzán van meg: a tájékozottság hazugság, a közérthetőség üresség, a lendület és gradáció demagógia és uszítás. A cikksorozatokból kibomló két történet hatása, eredménye is ennek megfelelő: az egyikben egy ártatlan, gyanútlan ember becsülete és egzisztenciája, a másikban magának a cikksorozatot író szerkesztőnek a lelkiállapota esik áldozatul az üres, embertelen verbalizmusnak. Capek egész életében aktív újságíró volt, szenvedélyesen szerette ezt a mesterséget, s rangos, világhírű íróként mindvégig újságírónak vallotta magát. Századunk világirodalmában az elsők között ismerte és mutatta föl az emberi tudás és képesség felelősség nélküli kihasználásából eredő, s az emberiséget egyetemes érdekeiben fenyegető veszélyeket; az újságírást ugyanazon egyetemes emberi érdekek védelmében művelte mint az irodalmat. Ezért nem találjuk meglepőnek, hogy éppen ö sújtja maró szatírával e mesterség hitelének lejáratását a feladatának meg nem felelő célok szolgálatában. „Az ember, aki egy bizonyos tudattal éveken át újságot ír, megszokja, hogy gondoljon azokra, akiknek ír; úgy látja, hogy az ö felelősségteljes feladata . .. valami olyasmi mint kenyeret sütni mindenkinek" —, irta 1934-ben újságjában, a Lidové noviny-ban. Persze, nem csupán az újságírás gúnyrajza a két Capek elbeszélés, hanem remek szatirikus korkép is a 20-as évek végéről: egyik a demokrácia, másik a nacionalizmus eltorzulásait, a kor ezen társadalmi-politikai zavarait mutatja, amelyek nyilván odaállították az újságírás elé is saját felelőssége feladásának a könnyebb útját. A nehezebbet, a mesterségnek hitelt szerző utat azok járták, akik, mint Karel Capek (és mint fivére, Josef is) vállalták, hogy az újságírás olyan valami, „mint kenyeret sütni mindenkinek". (Madách Könyvkiadó) Fukárj Va|érja