A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-12 / 37. szám

Képes krónika AGROKOMPLEX '81 —„Önellátás az élelmezésben — a mezőgazdaság és az élelmiszeripar alapvető társadalmi feladata" — ez a központi jelszava az Agrokomplex '81 országos mezőgazdasági kiállításnak, amelyet 1981. augusztus 21-én nyitottak meg Nyitrán. Az ünnepélyes megnyitón jelen volt a CSKP KB küldöttsége, melyet FrantiSek Pitra, a CSKP KB titkára vezetett. Képünkön: Franti&ek Pitra (balról az ötödik) Ján Janovicnak, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének (balról a harmadik) és Ján Janiknak, az SZLKP KB titkárának (balról a negyedik) társaságában megtekinti a kiállításon 86 hektáron elhelyezett kísérleti parcellák egyikét. MEGHALT JIRINA SEJBALOVÁ — 75 éves korában. 1981. augusztus 23-án meghalt Jirina Sejbalová nemzeti művész, a kiváló színművésznő, A Prágai Nemzeti Színház tagja, aki kimagasló egyénisége volt a csehszlovákiai színművészetnek és kulturális életnek. FABRY ISTVÁN 70 EVES — A napokban ünnepelte 70. születésnapját Fábry István, a SZNT nyugalmazott alelnöke, az elvhű kommunista, a csehszlovákiai munkásmozgalom kiemelkedő alakja, a minden időben bátran helytálló hazafi. Ma is aktív közéleti tevékenységet folytat, tagja a CSEMADOK KB Elnökségének. Szerkesztőségünk hosszú életet, jó egészséget és töretlen munkakedvet kíván e jeles évforduló alkalmából Fábry István elvtársnak. TILTAKOZAS A NEUTRONBOMBA ELLEN -Bratislavában, a Prímás Palota Tükörtermében 1981. augusztus 24-én tiltakozó nagygyűlést tartottak, amelyen az SZSZK Nemzeti Frontjában tömörülő társadalmi szervezetek képviselői és a Szlovák Béketanács tagjai határozottan elítélték Reagan amerikai elnöknek a neutronbomba gyártására adott utasítását. Képünkön: Fedor Gulla, az SZSZK Nemzeti Frontja KB elnöke megnyitja a tiltakozó nagygyűlést (CSTK felvételek) KOMLOSZURET — Javában tart a komlószüret hazánk legjelentősebb komlótermelő vidékén, a közép-csehországi kerületben. Képünkön: Vidám diáklányok serénykednek a komlóföldeken rr BUNOS LE PES Azokban a napokban, amikor a világ békeszerető embereinek százmilliói emlékeztek meg az első atomtragédiáról, az Egyesült Államok elnöke Ronald Reagan még egy szörnyűbb, még egy borzalmasabb fegyvernek, a neutron bomba gyártásának nyitott szabad utat. Reagan elődje J. Carter a világ közvéleményének nyomására röviddel elnöksége lejárta előtt kénytelen volt elhalasztani e szörnyű fegyver gyártását, s az új elnök minden lelkiismeret furdalás nélkül elrendelte ezt. Erre harminchat évvel azután került sor, hogy — augusztus hatodikán vagyis a döntés napján — az amerikaiak ledobták az első atombombát Hirosimára. Reagan parancsát nehéz másként értékelni mint az olyan őrültek döntését, akik figyelmen kívül hagynak minden emberit, mindazt, ami az ember létével illetve nem létével kapcsolatos. Ez év augusztusában a neutronbomba feltalálója egyik nyilatkozatában e fegyverről mint humánus eszközről beszél, amely nem pusztítja el az anyagi értékeket és úgymond „csupán az emberek halnak meg". Az elmúlt évek folyamán, amikor ismeretessé vált az amerikai kormány ilyen irányú szándéka, sok neves tudós, politikus adott annak a véleményének kifejezést, hogy fordított értékű gondolkodásról, a cinizmus legfelsőbb fokáról vagyis olyasmiről van szó, ami csakis a militarizmus szörnyszülötte lehet. Az emberiségnek még eggyel több oka van arra, hogy fokozza a békéért, a nemzetközi enyhülésért folytatott harcát, hogy erőteljesebben lépjen fel mindazokkal szemben, akik semmibe veszik az emberiség béke utáni óhaját. A Reagan—Haig duó döntése újabb lépést jelent az atomháború irányába, és még veszélyesebb, költségesebb fegyverkezést zúdít az emberiség nyakába. Földünkön már ma naponta egy milliárd dollárt költenek fegyverekre. A rakéták,..tankok, repülök, melyeket csak nemrég gyártottak, az ócskavasba kerülnek és helyettük újabb típusok jelennek meg. A hadi-közgazdaság, mely eluralkodott mint rákbetegség, mérhetetlen összegeket emészt föl. A világon egyre fokozódik az atomfegyverek elterjedésének veszélye. Egyre nő a nukleáris fegyverekkel rendelkező hatalmakhoz közelálló olyan országok száma, melyek elegendő gazdasági, tudományos-műszaki pontenciállal rendelkeznek ahhoz, hogy atomfegyvert kísérletezzenek ki és gyártsanak. A lázas fegyverkezési hajsza az atomfegyverek további kiszélesítése, a nemzetközi imperializmus avanturizmus szelleme veszélyezteti magát az emberi létet a Földön. Ezen erők nyíltan kifejezésre juttatják, hogy keveset törődnek a nemzetek érdekeivel, jogaival. Megpróbálják elérni az elérhetetlent, újból dönteni szeretnének nemzetek, népek sorsa fölött. A vörös veszély vad rágalmainak leple alatt katonai fölényre törekszenek a szocialista világrendszerrel szemben. A kommunizmus osztályideológiáját agressziónak kiáltják ki, a kommunizmus világméretű terjeszkedésében a Szovjetunió világhatalmi törekvéseit látják. Az SZKP XXVI. kongresszusa által előterjesztett béke javaslatokat a Föld összes haladó erői, a béke támogatói magukénak tekintik. A békéért folyó harc első soraiban a kommunistákat a marxista—leninista pártokat találjuk, akik abból indulnak ki, hogy a világháború, melynek veszélyét az imperializmus jelenléte hordja magában, egyben a kommunizmust az emberiség holnapját veszélyezteti. így a kommunisták, akik e holnapnak a megteremtői, kötelesek védelmezni a kommunizmust, melynek történelmi küldetését a szocializmus vállalta magára. Bár Haig tábornok amerikai külügyminiszter szavai szerint vannak fontosabb kérdések is, mint a béke megőrzése, a szovjet kommunisták tanácskozása az emberiség figyelmének központjába korunk legégetőbb kérdését, a béke megőrzését állította. „Nem a háborúra való készülődés, a nemzetek anyagi és szellemi gazdagságának értelmetlen elpocsékolása, hanem a béke megszilárdítása, ez a holnapért folyó küzdelem irányelve" (Az SZKP XXVI. kongresszusa beszámolójából.) Ez az, amely megfelel a világ összes nemzetei érdekeinek. A hetvenes években elért nemzetközi enyhülés eredményeit komoly veszély fenyegeti. Az Egyesült Államok és más imperialista országok kiléptek az enyhülési politika árnyékából és ma nyílt fenyegetéssel állnak elő. így a szocialista világrendszernek, az a békéért küzdő összes haladó erőknek mindent el kell követni azért, hogy a nyolcvanas évek meghozzák a katonai enyhülés nehéz kérdéseinek tárgyalások útján való megoldását, hogy a hetvenes évek politikai enyhülésével összhangban ez az évtized a béke évtizede legyen. Az amerikaiak által hirdetett konfrontációs politika semmi jóval sem kecsegteti az emberiséget. A szovjet veszéllyel és terjeszkedéssel ijeszgetett nyugati politikusoknak a reális politika talajáról kell vizsgálniuk a világban végbemenő eseményeket. Nem elégséges, hogy ugyanazon pártok képviselői kétféleképpen ítéljék meg a politikai eseményeket. Másként mint pártvezérek és másként mint kormánypolitikusok. A világ rohamléptekkel közeledik egy olyan határhoz, az atomháború határához, ahonnét már nincs visszatáncolás, ahol már érvényét veszíti a szovjet veszéllyel való fenyegetés propaganda hadjárata. A világnak cselekedetekre van szüksége. Aktív cselekedetre a világégéssel szemben. Az Egyesült Államok kormánya kalandor politikát folytat. Nincs hét, hogy valamely politikus részéről ne hangzana el harci felhívás, illetve nyilatkozat. Minden reális politikus kénytelen elismerni, hogy a fennálló katonai erőegyensúly a béke megőrzése ügyét szolgálja. Addig, míg a Varsói Szerződés tagországai ézen erőegyensúly létezésének szükségszerűségéből indulnak ki minden egyes nemzetközi fórumon, addig az amerikai politikusok sajátos fölényre törekszenek. A Szovjetunió sohasem törekedett katonai fölényre a másik féllel szemben, mint azt az SZKP XXVI. kongresszusán mondották. „Ez nem a mi politikánk. De azt sem engedjük meg, hogy velünk szemben alakítsanak ki ilyen fölényt. Az ilyen kísérletek, valamint az, hogy az erő pozíciójából beszéljenek velük, teljesen kilátástalanok!" PÉK VENDEL 5