A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-12 / 37. szám

A Csemadok életéből KERÉKPÁRTÚRA Tavaly a nyári művelődési tábort megelőzően a kerékpártúra résztvevői — mintegy százötvenen — Gombaszögön verték fel sátraikat, s onnan járták be a rozsnyói járás nevezetes helyeit: munkásmozgalmi emlékhelyeket, néprajzi látnivalókat keresvén fel, úgy, hogy közben megismerkedtek a környezettel, az ott élő emberekkel és a gazdasági viszonyokkal — eredményekkel. Innen indultak aztán, keresztül a szilicei fennsíkon a kassai járásba, le a Bódva völgyébe, majd Cserehát lankáira. hogy onnan Somodiba érve, „megvessék" a nyári művelődési tábor alapját. Az idén hazánk legkeletibb tájaira szólt a kerékpártúra iránt érdeklődök számára a meghívó: Bodrogköz és az Ung menti tájak látására és megismerésére. A vendéglátó házigazda szerepét ezúttal a CSEMADOK tőketerebesi járási bizottsága vállalta. Augusztus másodikán a Királyhelmec melletti Bolyban (BoT) ütötték fel sátraikat az újkori nomádok, az idei kerékpártúra első A bolyi tábor vendégei itthonról és külföldről egyaránt. Az estéli tábortűz mellett több, mint hatvan túrázó gyülekezett össze, akiket dr. Gyimesi György, a CSEMADOK KB Elnökségének tagja, a járási bizottság elnöke köszöntött. Gyimesi György röviden összefoglalta a Bodrogköz és az Ung mente történelmét hagyományait, természeti érdekességeit. -< Hétfőn délután a bolyi művelődési központban a tájegység amatör képzőművészeinek munkájából nyílt érdekes kiállítás, amelyen hat festő és grafikus, valamint két fafaragó munkáit nézhették meg a kerékpártúra résztvevői. Este pedig Bogoly János diavetítéssel egybekötött előadását hallgatták meg Bodrogköz növényvilágáról. Az első túra útvonala Nagykapos, Dobóruszka és Szirénfalva volt. Átkerekeztek a battyányi erdőn, majd Leleszen keresztül érkeztek vissza a táborba. Nagykaposon Géczi Lajos tanár ismertette a túra résztvevőivel a város történelmét és Erdélyi János munkásságát. Természetesen a fiatalok megtekintették az Erdélyi János emlékszobát is. Az út során aztán Dobóruszkán felkeresték a Dobó-emléket és tisztelegtek az egri hős sírjánál. Augusztus negyedikén, amikor a táborban jártam, a kerékpártúra résztvevői a Latorcán túlra látogattak; Abara felett csónakkal keltek Készül a halászlé . . . át a folyón, majd Kisráskán megemlékeztek az 1831-es parasztfelkelésről. Este Boly község vezetőivel találkoztak, s a napot kultúrműsorral fejezték be. Szerdán a „bodrogközi túra" szerepelt a Kezdjük talán azzal, hogy nem tartozunk a közlékeny szervezetek sorába, amelyek hol itt, hol ott hallatnak magukról. Velünk rendszerint úgy zajlik az „üzenetváltás", hogy valamely jelesebb évforduló vagy esemény ürügyén „leírnak" hozzánk, mi ilyenkor visszaüzenünk. Mindezt a távolság tenné? Aligha. Inkább a közlésvágy hiánya. Szeretünk jóízűeket beszélgetni, de írni... Bennünket aztán nem vádolhatnak grafomániával. A CSEMADOK helyi szervezetének már évek óta ötszáz körül mozog a taglétszáma, jelenleg 520, ami egy kilencezer lakosú kisvárosban nem lebecsülendő tény, tudván, hogy az utóbbi két évtizedben megduplázódott lakosság soraiban szerényebb volt a magyar nemzetiségűek betelepedése. A legutóbbi népszámláláskor városunk 54 százaléka vallotta magát magyar nemzetiségűnek, tehát a felnőtt lakosság jelentős része tagja a CSEMADOK-nak. Ha az ötszázhúsz tag mindegyike, csak egy délutánját szentelné évente ügyünknek, dúskálnánk a segítőkészség-ÜZENETVÁLTÁS De hát mindez csak vágyálom, másutt is, más tömegszervezetekben is. így marad a félezerből az a 60—70 ember, aki mindig cselekvésre mozdul ha arra szólítják. Helyi szervezetünk éli hétköznapjait és ünnepeit mert a hétköznapokon is készülődik az ünnepeire. Mert ünnepnek tekintjük mindazokat az alkalmakat, valahányszor a közönség elé lép énekkarunk és tánccsoportunk, vagy összesereglik tagságunk az Erdélyi János Napokra. Jól vagyunk, dolgozunk, hol jól, hol gyengébben. Szervezetünk életében lényeges változás történt az utóbbi négy-öt évben. A munkába bekapcsolódó fiatalok és az általuk alakított művelődési klub ösztönzésére tevékenységük súlypontja egyre inkább az értelmes önmüvelödési formák, a látványosságtól mentes hétköznapok felé tolódik. Ennek következményeként mind gyakoribbak Nagykaposon az olyan — vitával, beszélgetésekkel egybekötött — előadások, amelyek húsz éve még vágyálmok voltak. Persze azóta lényegesen megnőtt a magyar értelmiségiek száma is, ezen belül pedig örvendetesen a műszaki értelmiségieké. Mindez törvényszerűen az eladdigi szűkebb horizontunk kitágulásához vezetett, a sok irányú tájékozódás igényéhez is egyebek között. Mivel szervezetünkben megnövekedett a műszakiak száma, helyénvalónak tartjuk, hogy már évek óta műszaki foglalkozású ember áll szervezetünk élén. Miczák Bertalan személyében pedig pár éve olyan elnök A Komócsa „fényképezkedő pózban". vezeti közösségünket, akinek rendkívül komoly, lelkiismeretes hozzáállása a CSEMADOK-munkához lényegesen növelte helyi szervezetünk tekintélyét a városban. Tagságunk a hagyományos CSEMADOK-tevékenység közül évek óta nem folytathatja a színjátszást. Ezt a működési területet — ki tudja meddig még ? — átengedte a helyi gimnázium színjátszóinak. Ma már csak nosztalgikus visszaemlékezések őrzik az egykori színpadi sikereket, az indulás lármás éveit. Újabban a színjátszást úgy segítjük, hogy részt veszünk a közönségszervezésben a Thália föllépéseire. Ha mi nem játszunk, legalább hivatásos színészeinket segítsük, mert igen csak rájuk fér minden jóindulatú ember támogatása. Igaz is, a Thália elmúlt évadja kimaradt a kaposiak életéből, a művelődési ház javítása miatt. Pótolják-e majd a következő évek a kiesést? Vallomás lobogással r A táncokat kisérő zenekar Kétévenként látogatják városunkat a Szőttes és az Ifjú Szivek együttes. Mindkettőt szívesen fogadják. Az énekkari mozgalom az ötvenes évek végén indult, majd hosszabb szünet után immár ötödik éve újból él, sőt egyre erőteljesebben fejlődik. Tehetséges karmestere, Munik László nagy szakértelemmel irányítja a jelenleg 32 fös együttest. A város és környéke ünnepeinek fénypontja az énekkar fellépése. Begyakorolt énekszámaik gyarapodásával egyre több lehetőségük nyílik a különböző közszereplésre, mind több helyre kapnak meghívást. 1981. április 26-án az énekkarok kerületi versenyén állt sorba a minősítő bizottság elé, amely bronz koszorús minősítésben részesítette. Minden okuk megvan tehát optimistán tekinteni a jövőbe, bár menet közben az előforduló hézagos próbák megkeserítenék a 6