A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-12 / 37. szám

tex vállalatnak, amely szőnyegeivel és lakástextíliáival tette híressé a nevét, van állandó kiállítási és árusítási csarnoka, de ez még nem fedi a rendelkezésre álló összes helyiséget. A kiállítási terület hatvanötezer négyzetméter, ebből tizenegyezer fedél alatt van. Nagyon lecsökkent volna a kereskedelmi vállalatok évi bevétele, ha időlegesen nem használhatják árusításra a rendelkezésre álló területet, így döntöttek a vásár mellett. Ötvenkét kereskedelmi vállalat hozta el termékeit, az eladásra váró áru összértéke kétszáz millió korona. — Bizonyára van közte olyasmi, ami csak itt kapható, vagy itt kapható először. — Természetesen, hiszen ez adja meg a vásár vonzerejét. Ezidén sláger a festett kovrái szőnyeg és a gobelin szerű bútorhuzat. A Bytex dicséretére legyen mondva, hogy mindkettőből fedezni tudja az igényeket. Az áruutánpótlás másból is hiánytalan volt. Igaz, csak hazai gyártmányú cikkek kerültek forgalomba. Ez is egyik küldetése a vásárnak: megismertetni, elfogadtatni s megszerettetni a hazai ipar termékeit. Az ismertetést az árusítási pultokká átalakított kirakatok mellett a divatbemutatók is jól szolgálták. Az év minden szakára s a nap minden órájára alkalmas öltözékben, kiegészítőkkel vonultak a manekenek a dobogóra. A közönség közben figyelmesen hallgatta a kísérő szöveget, amelyben elmondták a ruhák variálhatóságát s azt, hogy már kaphatók. Itt, a dobogó körül, s a cipő osztályon volt a legnagyobb tumultus. Én is oda mentem. A nagy érdeklődésre való tekintettel s a könnyebb tájékozódás kedvéért külön nyíl jelezte, merre található a cipő pavilon. Úgy tűnt, már be sem férek. A zsúfoltságban a gombostűt is nehéz lett volna leejteni. Nem csoda, hiszen olyan dolgok voltak kaphatók, amelyek ritkaságszámba mennek. Legalábbis ami az árukat illeti. Férfi pamut térdzokni tizenkilenc ötvenért s négy-ötszáz koronáért divatos női csizma. A kapun befelé haladva könnyedén, kézitáskát lóbálva lépegettek az emberek. Kifelé jövet a család minden tagjának jutott cipelni való. Aki nem vásárolt, az nézelődhetett. Esztrádmüsor s fúvószene szórakoztatta a vásári közönséget. Az egész város ilyen hangulatban élt, gazdag kulturális programot kínált, tudván, hogy a város fekvésénél fogva hosszabb, kirándulás jellegű látogatást kíván. Volt miben gyönyörködni. Egységes a város történelmi magva, a békeharcosok tere. A reneszánsz stílusú épületek között legszebb a városháza. A másik központ, a Gottwald tér, itt találkozik a régebbi korok építészete az új, modern architektúrával. A találkozás szerencsés, jól összehangolt. A városnak e két részét műemlék jellegű utcák kötik össze. A Liberecbe látogató idegen ezt akarva-akaratlanul kénytelen észrevenni. Két nevezetességről már eddig is tudott. Az egyik a vásár, amelynek kedvéért jött, a másik az autógyár, amely rövidítését — LIAZ — olvashatja a tehergépkocsik orrán. Ehhez most egy újabb unikum társult. A két tér között, egy szűk utcában leszállítják a villamosról. Amikor a kocsi kiürül, a vezető csenget és továbbmegy. Az utas pedjg gyalog bandukol utána, partnak felfelé. Ha elég fürge volt, még eléri a továbbhaladó jármüvet. E kicsit furcsa, ámde hatásos módszerrel védik a műemlék épületeket az összeomlástól s a lakosságot az elhízástól. FISTER MAGDA A felvételeket Kontár Gyula és a szerző készítette ^fc^K^fc Liberec és környéke elsősor ^^^^^^ban mint textilipari központ ismert a világban. A talaj terméketlen, a földből nem lehetett megélni, már a kő zépkorban eladásra termelték a kelmét. A harmincéves háború idején heti ezer kato nai egyenruhát szállítottak. A napóleoni háború további fellendülést hozott, meri tilos volt az angol kelmék behozatala Ekkor, 1806-ban, alakult a Textilana Libe rec első üzeme. Az ipari forradalmak és a későbbi gazdasági válságok felváltva hoz tak fellendülést illetve stagnálást. Míg nem 1919-ben, lipcsei mintára, megala kult a Libereci Vásár egyesület, amely 1920-ban, Csehszlovákiában elsőként nagyvásárt rendezett. Az eredetileg csak textiliparral foglalkozó kiállítás évről évre egyre inkább közszükségleti cikkek vásárává alakult. 1938-ban véget ért ez a korszak. A vásári hagyomány csak a felszabadulás után éledt újjá. Méghozzá egyszerre három városban. Közülük leghíresebb Brno, itt nemzetközi nagyvásárokat rendeznek. Szlovákiában textilipari jellege a „Trencín a divat városa" kiállításnak van. Ezt figyelembe véve a két városban felváltva rendeznek kiállítást, illetve vásárt. Ezidén Liberecben a kiállított textilipari és közszükségleti cikkeket a helyszínen meg lehetett vásárolni. A kiállítási pavilonok árusítási területté váltak. Tren cinben viszont árubemutató kiállításra ke Itt iön az a bizonyos villamos Befelé üresen, kifelé csomaggal rül sor. Jövőre a szerep felcserélődik. Előnyös ez a munkamegosztás, mert a gyártó vállalatok reprezentációs alapját csak másodévenként terheli a kiállítással kapcsolatos kiadás, de a fogyasztó nagyobb területen, több áruból válogathat. A kiállítás, az árubemutató hasznos és szükséges, hiszen annak alapján rendelhet a kereskedelem, de bosszantó, ha a kiválasztott cipő, táska, szőnyeg csak jövőre lesz kapható. Nos, ilyen bosszúság nem érte azt. aki az idén látogatott el Liberecbe. Jaroslav Sedlák kollégám, az észak-csehországi kerületi lap, a Prúboj szerkesztője házigazdaként fogadott a sajtóközpontban. Tőle tudtam meg a következőket : — Amikor megszületett a döntés, hogy kiállítást csak minden második esztendőben rendeznek Liberecben, felmerült a kérdés, hogyan hasznosítsák a kiállítási területet, a pavilonokat. Igaz, hogy a By-Estélyi ruhából 81-ben ez lesz a divat A városháza 4