A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-12 / 37. szám
03 Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: A GÖMÖRI SÖR Lacza Tihamér: SZLOVENSZKÓI VÁSÁR Tóth Dezső: BÁRTFAFÜRDŐ Agócs Vilmos: MEGÉR EGY MEGÁLLÓT Varga Ervin: BARTÓK BÉLA TÁNCJÁTÉKAI Ordódy Katalin: KÖZJÁTÉK KUMADASIBAN TÁRGYAK ÉS TÖRTÉNELEM Címlapunkon M. Borsky felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 334-134, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Pétemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciame, n. p. Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A múlt év nyarán a Hét gömöri táj számában irtunk a rimaszombati és a rozsnyói járás magyar tannyelvű iskolái fejlődéséről. Ennek kapcsán szerkesztőségünk több rozsnyói szülőtől kapott leveleit akik nehezményezték, hogy a magyar tannyelvű iskola Rozsnyón még mindig régi és igen rossz állapotban levő épületben van elhelyezve. A cikk kapcsán levelet kaptunk az SZLKP rozsnyói járási bizottság ideológiai titkárától. Koreft Árpád elvtárstól is. aki többek között biztosította szerkesztőségünket, hogy a magyar tannyelvű iskola 1981 szeptemberében új, modern épületbe költözik. Az új tanév kezdete előtt riporterünk azért látogatott el Rozsnyóra, hogy a helyszínen győződjön meg arról, hogy mi újság az új iskola építése körül, hogy vajon valóra válik-e ez év szeptemberében a magyar tannyelvű iskola tanárainak. szülői közösségének és diákjainak régi vágya, hogy beköltöznek az új, modern iskolába. íme az alábbiakban a helyzetkép. DRAZUSRLRT1 György Béla. a rozsnyói (Roíőava) magyar tanítási nyelvű általános iskola igazgatója 1975-től látja el az igazgatói teendőket. Előzőleg más fontos beosztásban dolgozott. Végeredményben eddig már huszonhét évet töltött az iskolaügy szolgálatában, s tudom, hogy az utóbbi években nyomasztó gondot jelentett számára az iskola öreg épülete, amely 1866-ban épült zárdának, egyike a legrégibb házaknak a főtéren, az őrtorony közvetlen szomszédságában. Jártam már ebben az épületben illetve az iskolában, s igencsak szembetűnő volt, hogy a tantermek milyen kicsik, sötétek és hidegek, mennyire nem felelnek meg a modern pedagógia követelményeinek. Kísértő rém a tanteremhiány, négy osztályt a Gottwald utcai iskolában helyeztek el ideiglenesen, s ez a körülmény nem kis mértékben nehezíti a nevelői-oktatói munkát. 1975-től a járási pártszervek, a járási és városi oktatási szakosztály segítségével hozzáláttak az iskola korszerűsítéséhez, a szaktantermek kiépítéséhez, s igyekeztek belülről megfelelővé tenni az iskolát mind a tanulók, mind a pedagógusok számára. 1977-ben a tanévnyitón megjelent Ján Galo, az SZLKP rozsnyói járási bizottságának vezető titkára, s látta, hogy az épület nagyon rossz állapotban van, sőt azt is megértette, hogy itt a javítás, a toldozásfoldozás már semmit nem segít, nem oldja meg a tanterem-hiányt. Úgy tűnt fel minden, hogy a magyar általános iskola tanulói abba az új, modern, minden tekintetben megfelelő épületbe költözhetnek, amely a Drázus partján épül. Nem nehéz elképzelni azt az örömöt, amely ezzel a döntéssel a pedagógusokat és a tanulókat érte. Mintha a régi iskola sötét tantermei és folyosói is egyszerre megvilágosodtak volna. A döntés pillanatától tanító és tanuló búcsúzott gondolatban a régi iskolától, a vakolatukat pergető falaktól, a leszakadással fenyegető menynyezetektől és a kicsinyke udvartól. Tavasszal kezdődött el lélekben a búcsúzkodás, hiszen a tantestület és a város úgy tudta, hogy a poprádi építőipari vállalat a Drázus-parti épületet már tavasszal átadja rendeltetésének, de legkésőbb júliusban. György Béla igazgató így tájékoztatta a tanítókat, a gyerekeket, a szülőket, ilyen örömös hangulatban vette kezdetét a nyári szünet. Aztán felhők gyülekeztek a Drázus-parti félig kész iskola fölött. A poprádi építőipari vállalat rozsnyói üzeme nem képes a szerződésben vállalt kötelezettségét teljesíteni. A szeptemberi tanévnyitó szóba sem jöhet az új épületben. Várni kell a költözködéssel. György Bélának már most fáj a feje, mit mondjon a szülőknek, akik abban a hiszemben éltek, hogy az 1981/1982-es tanévet már a Drázus-parti új iskolában kezdik a gyermekek. Sok idegesítő körülménnyel indul tehát az új iskolai év még mindig a régi épületben. Az egyetlen megnyugtató dolog, hogy a járási pártbizottság elnöksége és maga a vezető titkár már kimondta a végső és megmásíthatatlan szót. A magyar általános iskola költözik a Drázus-parti új épületbe, amely a P. J. Safárik lakótelepen épül 1978 óta. — Mi lesz, ha elkészül? — érdeklődöm György Bélától. — A nemzetiségi iskola tanulói szebb környezetben sajátíthatják el az ismereteket — mondja. — Modem tantermekben tanulhatnak, pontot teszünk a tantermi gond után. Huszonkét tantermünk lesz az új iskolában. Gyönyörű sporttelepünk és tornatermünk, valamint 600 tanuló étkeztetésére alkalmas éttermünk. Hat szaktanteremben folyik majd az oktatás. Dr. Végső Viktor fogorvos az iskola szülői munkaközösségének elnöke. Rendelőjében keresem, éppen végez a munkájával. Hellyel s kávéval kínál, és várakozóan néz rám. Mikor elmondom, mi járatban vagyok, tűnődve, gondolkozva magyarázza: — Hosszadalmas ügy az öreg iskolától való szabadulás. Szülői gyűléseken állandó téma volt. Most már nemsokára megyünk. Mi, szülők, nyolc órát fordítunk társadalmi munkában az új iskola rendbehozására. Fiam oda jár, lányom oda járt. György Béla igazgató most már negyedik osztályos gimnazista a magyar tagozaton. Magam is magyar gimnáziumban érettségiztem Perbenyíken. S orvosegyetemet végeztem. Bizalmam erős az anyanyelvű iskola iránt. Szerintem minden gyereknek anyanyelvén kell elsajátítania az alapismereteket. Az iskola igazgatósága és a szülői munkaközösség között jó az összhang. A régi iskola miatti futkosás sok energiánkat kötötte le. KlobuSnikné Pogány Sarolta a Subovics János pionírcsapat vezetője. Rozsnyón érettségizett, sok emlék fűzi a városhoz. Az úttörőszervezetnek 400 tagja van. A tanulók összlétszáma 465. — Új iskola, régi iskola? — teszi fel magának a kérdést a régi épület falai között. — Tudom, mit jelent, készülni a Drázus-parti épületbe. Mi is építkeztünk, s egész életünket megváltoztatta a beköltözés. így lesz ez az új iskolában is. Türelmetlenek vagyunk. Úgy várjuk a költözködés napját, hogy nem is találok rá szavakat. A gyerekek is nagyon várják. Még jobb tanulmányi eredményeket ígérnek. Most is megállított egy gyerek a városban. Tanító néni, szeptember elsején hová kell mennünk? Abban a tudatban töltőt -Ünnepélyes pioníravatás Tóth József partizán szobra előtt