A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-05 / 36. szám

Til Emberi sorsok ENYÉM, TIÉD, ÖVÉ Utunk végéhez közeledik. Japánból a Szovjetunión keresztül jutunk haza. Rövidesen otthon leszünk, de előbb még megcsodáljuk az Amur folyó és a Bajkál-tó vidékét. Japánból Habarovszkba szállított bennünket a repülőgép. Egy órát repültünk a Japán-tenger fölött, amikor megpillantottuk Ázsia partvidékét. Velem együtt vala mennyi utas izgatotfán várta a találkozást a világnak e nagyon exotikus tájával. A repülőgép ablakából láttuk a hófedte hegycsúcsokat és a sok-sok befagyott folyót. Ez a látvány téli hangulatot ébresztett bennünk. Úgy éreztük magunkat, mintha trojkával szelnénk át a friss havat. Az alattunk elterülő országot hó. fagy borította. Szinte hihetetlennek tünt. hogy pár nappal korábban még Bangkokban és Szingapúrban élveztük a trópusi hőséget. Habarovszkban simán földet értünk. Jó volt hallani az orosz üdvözlő szavakat. Az útlevél és vámvizsgálat problémamentesen zajlott le. A vámörök érdeklődéssel szemlélték hegymászó-felszerelésünket. Amikor elmondtam, hogy ezzel a hegymászó-csákánnyal álltam a Pamir hegység Pika Lenin csúcsán, csodálkozással néztek rám és gratuláltak. A városba trolibusszal jutottunk be. Amikor elfoglaltuk szobánkat az Amur-parti szállodában, sétálni indultunk a fagyos-napos késő délutánban. Utunk a befagyott Am.urhoz vezetett. Alsó szakaszát évente 150 napon át, felső szakaszát pedig 180 napon át jég fedi. Az év többi napján az Amur csaknem teljes hosszában hajózható. A 4510 kilométeres folyónak 1843 millió négyzetkilométer árterülete van. Az Amur két folyó — a Silka és az Arguny — egyesüléséből keletkezett. Az Arguny forrása Kínában van és ott Haj-la-er-he-nek hívják. Az Amur a Sahalin öbölbe folyik. Ez a folyóóriás 45 millió kilowatt energiát termel. Sétálgattunk a befagyott folyó partján, beszélgettünk a halászokkal, akik a jégen vájt gödrök mellett ültek. Fényképeztünk. Visszatértünk a városba, a Marx Károlyutcán. Meglepett bennünket az ütca tisztasága. tágassága. Már korábban is sokat hallottnnk Habarovszkról, de minderről csak most győződtünk meg. A várost, amely a folyó jobb oldalán terül el, 1858 ban alapították. Félmillió lakosa van. és a szovjet Távol-Kelet legnagyobb ipari központja. Csaknem valamennyi ipari ágazat képviselteti magát. A nagy távolságra való tekintettel részben önellátó, pedig a nagy ipari központokkal összeköti a Transzszibériai vasútvonal. Az Alovette '80 expedíció számára szokatlannak ígérkezett a hazatérés. Irkutszkba a háromezer kilométeres távolságot nem repülőgéppel, hanem a Rosszia gyorsvonattal tettük meg. A Rosszia Moszkvát köti össze Vlagyivosztokkal. Az út összesen 9860 kilométer. A távolság, illetve az út oda-vissza 15 napig tart. Az utazás nagyon kellemes volt. A vonaton hálókocsi, étterem, és szamovár szolgálta az utasokat. Irkutszkba nem egészen három napig tartott az út. Ennek az állomásnak azért örültünk, mert meg akartuk látni a Bajkál-tavat. Mihelyt biztosítottuk a repülőjegyet Moszkvába, taxiba ültünk és odautaztunk, ahol az Angara elhagyja a Bajkált. Ezután az 50 kilométerre levő településre, Lisztojankára látogattunk. Elragadott bennünket a környezet. A tó természetesen be volt fagyva, csak ott nem, ahol az Angara kifolyik a tóból. A Bajkál tó 1620 méterrel a világ legmélyebb tava, gazdag faunával és flórával. Még fóka is él itt. Ezután visszatértünk Irkutszkba. A készséges taxisofőr megmutatta a város nevezetességeit és beszélt történetéről. Töle tudtuk meg. hogy Irkutszkot 1652-ben téli kozák-állomásként alakították. Az Alovette '80 expedíció Irkutszkot már hagyományos módon hagyta el: rábízta magát a gépmadárra. Tarsolyunkban gazdag emlékekkel érkeztünk haza: Csehszlovákiába. FRANTISEK KELE A szerző felvételei „A szocialista társadalmi tulajdon kárára elkövetett bűntettek vádjával elítélt személyek száma az utóbbi két esztendőben enyhén csökkenő irányzatot mutat, bár Szlovákiában így is évente mintegy négyezer vádlott kerül a bírósági tárgyalótermekbe a közös vagyon szétlopkodásáért, különböző anyagi jellegű üzelmekért és más. hasonlóképpen busásan jövedelmező „ügyeskedésért". Bíróságaink statisztikai kimutatásaiból nyilvánvaló. hogy továbbra is magas a nagy tételekben sikkasztani próbálók, valamint a visszaeső bűnözők száma, ezért a Büntetőtörvénykönyv erre vonatkozó paragrafusai megsértőinek több mint negyven százaléka feltétel nélküli, azaz börtönben letöltendő büntetést kap. " (Az SZSZK Legfőbb Ügyészségének jelentéséből) Tulajdonképpen már a fenti sorok önmagukban is sokatmondóak, ezért kár lenne a témához kapcsolódó eszmefuttatásokkal tovább szaporítani a szót. Inkább az ügyészségi jelentés gyakorlati illusztrálásaképpen néhány konkrét, sikkasztással kapcsolatos és a bírósági tárgyalóteremben végződő esetet elevenítünk föl. § § § H. községben Elena Z. volt a helyi vegyesárubolt fiatal vezetője. Egy szép napon, ki tudja mi okból, pénzszűkébe került, s ekkor „mentő" ötlete támadt: a napi bevétel egy részét egyszerűen zsebrevágta; a fennmaradó őszszeget pedig előírás szerinti gondos precizitással átutalta a bankba . .. Aki azonban ilyen könnyen jut pénzhez, ritkán tud ellenállni a kísértésnek és máskor is szemrebbenés nélkül elzsebel egy-egy újabb, többnyire nagyobb, mint kisebb összeget. Igaz, eleinte csak ritkábban, de aztán már egyre gyakrabban sikkasztotta el az üzlet forgalmának bizonyos részét. Sőt — talán a precizitás kedvéért — külön füzetkét nyitott, amelybe bejegyezte, hogy mikor mennyi pénzt emelt el a társadalmi vagyonból. Mint az ilyen esetek zömére, a fiatal üzletvezetönő folytatólagos sikkasztására is fény derült, és a nyomozati eljárás során a bűnösséget sem volt nehéz rábizonyítani. Csupán Elena Z. „magánkönyvelése" és a valóság között mutatkozott eltérés: az egykori üzletvezetönő füzetkéje 43 ezer korona „kölcsönbe vételét" jelezte, az ellenőrzési szervek viszont 64 278 korona elzsebelését fedték fel. Az időközben előzetes letartóztatásba helyezett fiatalasszony eleinte tagadta a különbözetet, ám a nyilvánvaló bizonyítékok láttán elismerte, hogy — mint ö mondta — bizonyos értelemben pontatlanul vezette ez elemelt pénz összegét jelző füzetkét... A nyomozati eljárás után az ügy természetesen bíróság elé került, ahol Elena Z. beismerő vallomást tett. A sorozatos sikkasztást azzal magyarázta, hogy fiatalon kötött házasságának megalapozásához különböző lakberendezési és háztartási cikkek megvételéhez volt szüksége a mellékes jövedelemre, mert — szerinte — minderre csak sokkal lassabb ütemben futotta volna törvényes fizetéséből. A férje keresetét pedig bankba helyezték, mert egy-két év múlva családi ház építéséhez szerettek volna hozzáfogni. Az ügyben illetékes járásbíróság büntető tanácsa azonban nem tanúsított különösebb megértést az efféle magyarázkodások iránt. és öt esztendei feltétel nélküli szabadságvesztésre, az elsikkasztott összeg megtérítésére ítélte a fiatalasszonyt, további négy esztendőre pedig eltiltotta a közügyek intézésétől. § § § Mi tagadás, a férfiaknak mindig jól jön egy kis zsebpénz, amiről a feleség nem tud ... Ezen a nézeten lehetett LM. 23 éves kocsikísérő is. Egy szép napon gondolt egyet, s a rábízott áru egy részét eltulajdonította, majd az igy szerzett „vagyonkát" néhány beavatott elárusítónő segítségével folyamatosan értékesítette. Leleményessége csaknem 15 ezer korona „fizetéskiegészítö" mellékest — és tizennyolc hónapi feltétel nélküli börtönbüntetést eredményezett. L. V. büntársnői hat és nyolc hónap közötti büntetéseket kaptak. § § § Egy kisebb község postahivatalának vezetője volt Eva B. Szerették őt a faluban és a huszonnyolc éves, két gyerekes asszony a falu vezetőinek is teljes bizalmát élvezte — mígnem egy szép napon futótűzként terjedt el a híre annak, hogy a postán letétbe helyezett pénzből kereken másfél százezer koronát sikkasztott! „Főképpen nehéz családi körülményeim késztettek arra, hogy sikkasztásra vetemedjek. A férjemmel nagyon rossz viszonyban éltünk, a szüleim pedig már régebben meghaltak, így minden gondommal s régebben felhalmozódott adósságainkkal magamra maradtam. Egyszerűen szükségem volt a pénzre. Mivel a lakosság takarékbetéteinek kezelése is a munkakörömbe tartozott, ez sugallta az ötletet, hogy ezzel a pénzzel segítsek magamon. Egyszerű könyvelési csalással jutottam a pénz birtokába: a saját céljaimra kiemelt összeget az előírások értelmében kikönyveltem, az átvételi elismervényre pedig odahamisítottam a takarékbetét tulajdonosának nevét, illetve aláírását. Természetesen, az illető betétkönyvében nem jeleztem az összeg megcsappanását... Közben rendszeresen sportkáztam, mert úgy terveztem, hogy egy nagyobb nyereményből azonnal visszafizetem az elsikkasztott pénzt." Eva B. eleinte százkoronás, később már ezerkoronás tételekben sikkasztott, sőt, egy alkalommal 15 ezer koronát emelt el egyszerre! Persze, addig jár a korsó a kútra, amíg eltörik ... A véletlenül fölmerült gyanú alapján elég volt egy alaposabb ellenőrzést végezni, néhány eredeti és hamisított aláírást összevetni s egyből kiderült: miképpen cserélt jogtalan gazdát 150 ezer korona!.. . A bírósági tárgyaláson a vádlott beismerte tettét, sőt, azt sem titkolta, hogy az így szerzett összeg bizonyos részét már nem csak a régi adósságok törlesztésére, hanem egyéni meggazdagodására fordította. A büntető tanács kellő szigorral járt el személye ellen: tizenegy esztendei szigorított börtönbüntetésre Ítélte az egykori postavezetőt. § § § Hármat említettünk a sikkasztás, a szocialista társadalmi tulajdon kárára elkövetett büntettek közül. Hármat a sok közül — okulásul mindazoknak, akik esetleg netán-tán hajlamosak arra, hogy kísértésbe essenek . . . 17