A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-05 / 36. szám

Tudomány-technika Az utolsó olajütő a Zoboralján Az „alajiitő" Valamikor ritkaságszámba menő foglalkozás volt az olajütés. Ma szinte ismeretlen. Zoboralján e mesterség utolsó művelőjével, az ötvennyolc éves Piros Józseffel és hatalmas „alajütöjével" Zsérén (Zirany) találkoztam. Józsi bácsi elődei ágról-ágra örökölték az olajütőt és vele együtt az olajütés tudományát. Ezt visszamenőleg az ötödik őséig tudja bizonyítani, ami megközelítőleg százötven-kétszáz évet jelent. Habár az olajütö teljesen üzemképes, Józsi bácsi már nem foglalkozik ezzel a mesterséggel. Utoljára 1957-ben ütött olajat. Most csak a hü lejegyzés és fényképezés kedvéért látott munkához. Nincs érdeklődés, hiányzik az olajütés alapanyaga, a kender- és napraforgómag, no meg az emberek ma sokkal könnyebben hozzájutnak a főzöolajhoz a boltban. A Zoboralján csak két faluban volt olajütö, Egerszegen (Jelsovce) és Zsérén. Tehát érthető, hogy a böjt előtt és alatt a hat-hét hétig tartó szezonban nagy volt a sürgés -forgás az olajütök körül. Ide jártak a környékbeli falvakból is. A harminc-ötven kilogramm megmosott és megszárított kendermagot zsákokban hozták Józsi bácsi házához. Gyakran már a hajnali órákban itt voltak. A legények és lányok is szívesen felkeresték ilyenkor a házat, hiszen böjt idején ez volt az egyetlen lehetőség az ismerkedésre, szórakozásra. Az összegyűlt legények szívességből gyakran „kihúzták az olajat", ami lényegében az olajütö kerekének forgatásából állott. Emellett lehetőségük volt a lányok előtt bátorságukat bizonyítani az ún. „keríkforgásban". Ez nem volt más, mint hogy az olajütö kerekén levő fogantyúkba kapaszkodva megforgatták egymást. Kender- vagy napraforgómagból az olajütővel préselték ki az olajat. A szerkezet neve ugyan ütésre utal, mégsincs semmi köze az ütéshez. Elnevezését az ősibb szerkezetű olajütöktől kapta, amelyeknél a szerkezetbe ütött ékek segítségével préselték ki az olajat. A zsérei olajütő az egykarú emelő és a csavar elvén alapul. Szerkezete három Vérzéselállító Tévéfilmekből ismert jelenet, hogy az operáló orvos felmordul: — Csipeszt kérek! — A valóságban a korszerű kórházak műtőiben azonban ma már megszokottabb az „Avitene, Avitene-t kérek!" kiáltás. Az Avitene fehér, bolyhos, porszerű anyag, amely akkor is elállítja vérzést, ha más módszerek — mint a véredény csipesszel való elszorítása, elkötése, összevarrása vagy az elektromos kauterizálás — nem használnak. Bár az Avitene már nyolc éve létezik, a sebészek csak nemrégiben fogadták el. Tartózkodásuk egyik oka az volt, hogy az Avitene ragadós — ha az ember nem elég óvatos, úgy hozzátapad mindenhez, mint a vattacukor. Az Avitene a szervezet természetes véralvadási mechanizmusának utánzásával működik. Egy bizonyos fajta kollagént tartalmaz, amely a visszerek és az ütőerek érfalában található, és amely megindítja a véralvadást. A szert szarvasmarhák bőréből leválasztott állati kollagénből, mikrokristályositási folyamattal állítják elö. Az Avitene, amely a kollagén szövetek millióiból áll, s ezek a szövetek hihetetlenül nagy felületet képeznek, a vérző felülettel való érintkezéskor összetapad, s a vérsejtek tömegét vonzza magához, zselatinszerű vércsomót képezve, s ez elzárja a sérült véredényt. Az Avitene különösen azoknak a sebészeknek hasznos, akik puha, pety-Az olajpogácsa A „keríkforgatás" A„ködökkipréseli az olajat hüdt szerveket operálnak, mint a máj, a szív vagy az agy. illetve olyan műtétek során, ahol az erek végeit kell összeilleszteni. Vannak esetek, amikor ezeken a szerveken varratokat alkalmazni gyakorlatilag lehetetlen, míg egy adag Avitene elvégzi a szükséges feladatot. A New York-i St. Luke—Roosevelt Kórház Avitene-t vizsgáló csoportjának vezetője szerint az új szer áldás ugyan a sebészet számára, de semmiképp nem helyettesíti más, aprólékos eljárások alkalmazását. „Az Avitene egy utolsó erőfeszítés, amikor minden egyéb már hiábavalónak bizonyult" — mondja. Az Avitene alkalmazásakor a költségtényezőt is figyelembe kell venni. Egy ötgrammos doboz 130 dollárba kerül, s a legtöbb kórház a műtéti költségek, a műtöhasználat költségei között számolja el. részből áll: két, egyenként hat méter hosszú és fél méter vastag „nyomatógerendából" és az ezeket egyik végükön összekötő „járomból", továbbá a másik végükön két ellentétes menetű kerékkel ellátott csavarból, a „présből". Az egyik gerenda járomnál levő végének belső felén van a „ködöknek" nevezett csomó, amely a vasedénybe helyezett megpörkölt magot „pogácsává" nyomja. Az egész olajütö keményfából készült, és egyes részeinek összeillesztéséhez csak faszegeket használtak. Az olajütés munkafolyamata az alapanyag, a kender- vagy napraforgómag megőrlésével kezdődött. Ezután egy teknőben langyos vízzel jól összegyúrták, hogy „kerüljön bele víz", majd a jól megdolgozott anyagot „mécekkel" megmérték és egy nagyobb edénybe öntötték. Ezt követte a „porgálás" (pörkölés). A porgálás külön erre a célra az olajütő mellett megépített „porgáló sparhelton" történt. A „porgálóvasra" egyszerre egy „szakajtónyi" (szalmából font kosár) anyagot öntöttek, és lassú tüz mellett „szivanyókkal " (kis falapátkákkal) állandóan kavargatták. A porgálás addig tartott, míg a tapasztalt kéz vizet érzett az anyagban. Majd a megporgált anyagot egy teknöbe söpörték. A porgálást a „betörís" követte. A megporgált anyagot egy kb. kétliteres öntöttvas edénybe az ún. „serpenyőbe" törték be „törőfa" segítségével. Az edényt „karikákkal" szorították le és zsinórral lekötötték. A karikákat csakis fűzfából készítették, mert a nagy nyomás alatt csak nagyon ritkán hasadt el. Ezután az edényt úgy helyezték az olajütő „ködökével" szembe, hogy mikor a „mehet" szóra megforgatták a kereket, és a két nyomtatógerenda egymáshoz közeledett, akkor a ködök belenyomódott a serpenyőbe. A nyomtatógerendák sajtoló hatására a pépből kipréselödött az olaj. Ezt addig folytatták, míg el nem állt a csurgás. A nyert olaj a ködök alá helyezett háromlábú „lívba" csurgott, ahonnan üvegekbe öntötték. A munka az olaj kicsorgásával még nem ért véget. A serpenyőben maradt melléktermékeket, a „pogácsát" egy fatönkön kiütötték az edényből. A pogácsa, amit aztán az állatokkal megetettek, fizetségképpen az olajütöé maradt. Cukorral ízesítve a gyerekek kedvenc csemegéje volt. A gyerekek az iskolából haza menet gyakran betértek Józsi bácsihoz egy kis cukros pogácsára. BUDAY ENDRE (Buday Endre felvételei) „Fújja a szél" a Földet A szél- és a légnyomásváltozások kihatnak a Föld forgására — állapították meg a GARP meteorológiai mérési program keretében. A Nature című angol folyóiratban Ray Hide és kollégái kimutatják, hogy a Föld forgásában január 21. és február 7. között észlelt, körülbelül ezredmásodpercnyi napi ingadozás pontosan levezethető a légköri változásokból. Ugyanígy pontosan megmagyarázható volt a néhány hónappal később mutatkozott másfél ezredmásodperces módosulás is. Nem új gondolat, hogy a levegő áramlása hat a Föld forgására, de e hatást csak ennek a programnak a folyamán mérték meg pontosan, és hozták összhangba az elméleti megfontolásokkal. 18