A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-04 / 27. szám

ról jött Rozsnyóra beszédet tartani. Magyarul beszélt, és elítélte az akkori kormány népellenes politikáját. Egyebek között ezeket mondta: „Fokozódik a munkanélküliség, a nyomor és az ínség, ha pedig az éhező tömegek munkát és kenyeret követelnek, a karhatalmi szervek a tüntetőkre lőnek." Igen meghittek és ünnepélyesek voltak a rozsnyói május elsejei felvonulások. Ezeken az ünnepi szónokok a legégetőbb problémákat feszegették, és leleplezték a polgári demokrácia népellenes intézkedéseit, egyben elítélték a cseh burzsoázia gyarmatosító politikáját. Mivel le akarták szerelni a szlavosi (Slavosovce) papírgyárat, a gömörhorkai (Gemerská Hörka) papírgyárat és a kuntapolcai (Kunová Telpice) öntödét, Szlovákia iparának leszerelése elleni tiltakozásul a kommunista párt kezdeményezésére 1927. január 23-ra értekezletet hívtak egybe Pelsöcre. Szervezői Fábry Ferenc, Csík László. Dusik Dániel, Silling Miklós és még sokan mások voltak. A konferencián 3 járásból és 75 községből összesen 350-en vettek részt. Kommunista újságíróként a küldöttek között volt Klement Gottwald is. A konferencia országos jelentőségű lett, mivel ezzel az akcióval sikerült megakadályozni további szlovákiai gyárak leszerelését. A konferencián a legaktívabbak a gömörhorkai kommunisták voltak, röplapokat adtak ki és terjesztettek, harcra szólítva a munkásságot a gyárak leszerelésének megakadályozására. A röplapokon ilyen jelszavakat lehetett olvasni: „Horka felemeli hangját!" „Ne engedjük a gyár leszerelését!" „Nem engedjük, hogy a gyár 200 dolgozójának a szájából kivegyék a kenyeret!" „Munkások, munkanélküliek, kiskereskedők — tömörüljetek egységfrontba!" A munkanélküliség egyre fokozódott. Ennek következtében a húszas években Gömörből 13 000 ember kényszerült kivándorolni. A rozsnyói járásban 1923-ban 1678, 1931-ben 2312, 1932-ben 2279, 1933-ban 1921 ember volt munka nélkül. Rozsnyó és környékén igen jelentős munkát végzett Subovics János, a Kommunista Ifjúsági Szövetség és Fábry István, a területi pártbizottság harcos vezetője. Prágában 1928-ban rendezték meg az első spartakiádot, a munkások első tömeges sportszemléjét. Ezzel párhuzamosan spartakiádokat, ifjúsági vörös napokat rendeztek azokban a járásokban, ahol erös volt a kommunista ifjúsági mozgalom. Így valósult meg a rozsnyói első spartakiád is, annak ellenére, hogy a járási főnök az akciót betiltotta. A mozgalomnak az ifjúság Rozsnyón 1921-től 1933-ig ebben az épületben volt a CSKP területi titkárságának az irodája Fábry Ferenc körében nagy sikere volt. Titkos ifjúsági találkozót szerveztek a Szádelöi-völgyben és a Szilicei-fer síkon. A rozsnyóiak példáját követve a tornaijai járásban elsőnek Gömörhorkán alakult kommunista pártszervezet 1921-ben. Alapító tagjai és szervezői: Mogyoródi Lajos, Dusza Lajos, Szkokan Sándor és Barna István voltak. A szociáldemokrata párt tagjainak 80 százaléka átlépett a kommunista pártba. Ettől az időtől kezdve a gömörhorkaiak irányították és mozgósították a tornaijai járás munkásmozgalmát. A párt a gömörhorkai proletárokon kívül a vidék mezőgazdasági munkásaira és a kisiparosokra támaszkodott. Sánkfalán (Sankovce) 1922. október 15-én, Rimaszécsen 1925-ben, Gömörpanyiton 1928-ban alakult meg a kommunista pártszervezet. A kommunista mozgalom központjai a tornaijai járásban Gömörhorkán, Tornaiján és Sánkfalán voltak. Minden egyes szervezetnek megvolt a maga körzete. Az egyes szervezetekhez tartoztak a községekben működő pártsejtek. Ilyen dolgozott többek között Sajógömörön, Alsóvályban, Királyiban, Méhiben, Harkácson, Fügében, Leién, Hobón, Alsókáloson. A válság a parasztságot is sújtotta. Termékeiket nem tudták értékesíteni. Az adót ennek ellenére éppúgy meg kellett fizetniök, mint rendes körülmények között. A falvakban mindennapos vendégek voltak a végrehajtók. A gazdasági válság idején a tornaijai járásban évente átlag 4200 végrehajtást tartottak. A járás területén a legnagyobb mezőgazdasági sztrájk 1936-ban volt. Klement Gottwald és Ondrej Ostrík 1936 nyarán többször ellátogattak Tornaijára a Hámos-féle birtokon élö cselédek közé, ahol az aratási sztrájkokat szervezték. Az említett járások forradalmi múltja jó példa és erőforrás a mai munkánkhoz ZSÁMBOK TAMÁS Hétvégi levél Nemrégen írtam egyik riportomban, hogy egy medvesaljai lány, aki százötven ezer korona hozománnyal ment férjhez a másik faluba, azt indítványozta az esküvő után: menjenek a bolgártengerpartra. Az anyósa azonban közbeszólt, miért mennének oda, amikor azt a pénzt a közeli Egerben is elkölthetik. Miért térek vissza a mosolyogtató, ugyanakkor nagyon is elgondolkoztató történetre? Mert sokszor felvetődik nálunk úgy a kérdés, hogy az emberek keresnek, sokan házat építenek, személygépkocsit vásárolnak, de az életük csupán szociális értelemben változott meg gyorsan, életmódjuk még mindig a régi, nem szeretik „fölösleges" dolgokra költeni a pénzt, nem szívesen utaznak, hanem inkább újabb vállalkozásokba kezdenek, hétvégeken és szabadság idején, tehát nem elvenni akarnak a megtakarított pénzből, hanem hozzátenni, mondjuk a kertben végzett többletmunkával. Sokan személygépkocsit sem azért vásárolnak, hogy járják vele a világot, utazzanak, lássanak, élvezzék a kíváncsiságszomj oltásának örömét, hanem csupán azért, mert egyik szomszédnak is, másiknak is van már gépkocsija, miért hiányozna éppen az ö udvarából? Akarva-akaratlan eszembe jut Mikszáth regénye. a Szent Péter esernyője, ott is kell az esernyő, akár esik, akár süt a nap. Személygépkocsi kell annak is, aki csak azért veszi meg, hogy a garázsában tartsa, egyébként évente nem utazik vele kétezer kilométert sem. Persze, nagy dolog, és olyan vívmány, amelyről sokat kellene beszélnünk, hogy nálunk sokan azért tartanak gépkocsit, hogy könnyebben és gyorsabban intézhessék ügyes-bajos dolgaikat, ne kelljen autóbuszvárásra elfecsérelniük a drága időt, s nem azért, hogy közeli és távoli országokba utazzanak vele. Ott még nem tartanak az emberek, hogy házon és személygépkocsin túl már azt is számontartsák, ki hová készül a szabadságát eltölteni, melyik országba, melyik tengerpatra ? A medvesaljai anyós közbeszólása, úgy érzem, egy kicsit jellemző Dél-Szlovákia egészére. Persze itt is érvényes, hogy kivétel erősíti a szabályt. És tisztelet a kivételt képezőknek, akik arra mutatnak példát, hogy az utazás, az országlátás, a napsütötte tengerpart keresése nem jelent fölöslegesen kidobott pénzt. Egyébként az utazási kedwel nincs baj országos viszonylatban. Tavaly például 10 343 000 polgártársunk utazott külföldre, zömmel a szocialista országokba, s több mint 4 millió a Magyar Népköztársaságba. Közöttük jócskán találhatnánk csehszlovákiai magyarokat, és főleg olyanokat, akik már távolabb is merészkednek Magyarországnál, vállalják a hosszabb utakat. Milyen jó lenne, ha évrőlévre gyarapodna a számuk, hogy velük kapcsolatban is eszünkbe juthasson a már említett esernyő példája, vagyis az, hogy ha a szomszédom járt már a tengerparton, nekem is el keH mennem! Nem azt akarom én ezzel mondani, hogy megváltozott életkörülményeink következtében a tengerpart-járás üdvösség. Számtalan helyet lehetne említeni, ahol igazán jól és gondtalanul tölthető a nyári szabadság. A medvesaljai asszony szavaival Egerben is. Inkább azt szeretném szorgalmazni, hogy lakjuk kényelmesen családi házunkat, ha már felépítettük, s használjuk ki személygépkocsinkat is, ha már megvásároltuk. Menjünk, utazzunk, lássunk, s ne csak a megtakarított pénz megtakarítása lebegjen a szemünk előtt. Bizonyítsuk, hogy nemcsak életkörülményeink változtak meg kedvezően, de életmódunk és szemléletünk is. Mács József 3