A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-04 / 27. szám

Viera ZiHncanová érdemes művész „Koncert csellóra és hosszú hajra" című alkotása KETTEN A KITÜNTETETTEK KÖZÜL Az állami kitüntetések idei kiadásakor májusban képzőművészeinken is kijutott az elismerésből. A kitüntetettek sorából két festőművészt ragadunk li: Viera Zilinéanová érdemes művészt, és Jozef Vrtiakot, aki „Az építésben szerzett érdemért" kitüntetést kapta. Viera Zilincanová festményeit a Jozef Vrtiak festőművész képe: Terefere Slovnaft galériájában láttam egyszerre nagyobb számban. Akkoriban még ez a galéria újdonságszámba ment, ma már hozzászoktunk. Érdeklődéssel nézték a kiállított festményeket a nézők, a Slovnaft dolgozói is, pedig munkával, üzemekkel kapcsolatos képeket csak elvétve fest Viera Zilincanová. — Azért tetszenek a képek, mert ha van is bennük jelkép, mi is megértjük — mondta az üzem Zetkinbrigádjának egyik női dolgozója. Festményei arról tanúskodnak, hogy jó a rajzkészsége. Nos, ha valaki megkérdi tőle, miképp lett festőművész, meglepő valaszt kap: — Mi tagadás, gyermekkoromban nem nagyon mutatkozott a rajztehetségem. Később aztán valamennyire javulhatott, mert ismerőseim közül valaki rábeszélt, hogy jelentkezzem a rajziskolába. Viera Zilinőanovának a művészet két ága közül kellett választania: balett vagy festészet. — Én a balettet választottam volna. A tánchoz nagyobb kedvem volt. A tánc és a koreográfia jobban érdekelt, mint a rajzolás és a festés. A szülők közbeszóltak. Egyrészt azért, mert akkoriban még csak Prágában lehett főiskolai szinten balettet tanulni. Bár már sikeresen szerepeltem néhány tánckörben, a végén mégiscsak a Képzőművészeti Főiskolára jelentkeztem. Felvettek. Akkoriban persze még nem voltak túlságosan nagyok a követelmények és a felkészítés sem volt magas színvonalon: ma már nyolcéves korukban kiváló oktatótól tanulnak rajzolni a gyerekek. Balett helyett képzőművészet, s lám, érdemes volt átváltani egyik művészeti ágazatról a másikra: munkásságának elismeréseként érdemes művész lett! A másik kitüntetettről már írtunk a Hét hasábjain, mégpedig akkor, amikor Jozef Vrtiak festőművész a Csallóközi Múzeumban mutatta be alkotásainak egy színes csokrát, elsősorban a mezei dolgozók életéből merítette témáit és a szövetkezeti gondolatot népszerűsítő alkotásait. Mostanában igen elfoglalt ember, a Képzőművészeti Szövetségben vállalt kötelezettségei mellett erőteljes ütemben készül szeptemberi trencséni kiállítására, amelynek címe: Az élet dicsősége lesz. A tárlat anyaga nagyjából már készen áll. — Igazi élet csak békében lehet, békés alkotómunkában. Minden nemzedék boldog és gyönyörű életet élhetne, de csak akkor, ha némák a fegyverek, ha nyugodalom és béke honol. Jozef Vrtiak érdeklődésének homlokterében a társadalmi-filozófiai témák állnak. Behatóan foglalkozik a társadalom fejlődésével, változásaival.. Kiállításának látogatóit gondolkodásra készteti. A társadalmi fejlődés szemlétetéséhez gyakran nyúl vissza a múltba. Szemléltetően fejezte ki Jozef Vrtiak alkotásának lényegét Oliver Bakos esztéta, mikor ezt írta róla: „E festőművész mondanivalójának filozófiai magva az, hogy úgy értelmezi az emberi életet, mint állandó küzdelmet az igazságért, a haladásért és az ember jólétéért! MÉSZÁROS JÓZSEF NÉPVISELET - KÉPEKEN EGY KIÁLLÍTÁS MARGÓJÁRA A VI. Dunamenti Tavasz rendezvénysorozata keretében a Csallóközi Múzeum és a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Városi Művelődési Ház Simek Viktor zsérei (Zirany) pedagógus, amatör festő az utóbbi években, 1978— 1981-ben alkotott pasztelljeiből és akvarelljeiből. valamint vegyes eljárásai készült képeiből rendezett kiállítást. Ezeken az alkotásain a festő a zoborvidéki népviselet forma- és színgazdagságát elveníti fel. " 'JV Kiindulópontja mindig a valóság, a stilizálás kisebb-nagyobb fokán sem hagyja el a realizmus talaját. Munkáinak javára válik az egyszerű forma, a vonalvezetés és a képszerkesztés tisztasága, és a néhol visszafogott, máshol erőteljesebb színskála. Dicséretes, hogy a festő nem engedett a népviseletek túláradó színgazdagságának, hanem megmaradt a kultivált festői színhasználatnál. Üdvös lenne talán, ha az alkotó a jövőben kevésbé bocsátkozna főként a képszerkesztésre és a motivációkra jellemző, olykor már „manierista"' jellegű ismétlésekbe. Tagadhatatlan, hogy a kiállított képek a kísérletezés jegyében születtek, de bemutatják egyben azt az utat is, amelyet Simek Viktor a népviselet értékeinek felfedezése, annak naturalista hatású rögzítése, majd képein átformált, lényegi vonásokat mutató megelevenítése közben bejárt. Ezek a képek a művészi alkotómunka sokszor buktatókkal is teljes első szakaszát, de egyben azt a fejlődést is tükrözik, amely záloga és biztosítéka munkája további kiteljesedésének. Bízunk abban, hogy Simek Viktor munkássága az évek során még sok új élménnyel, a művészi felfogását is befolyásoló tapasztalattal gazdagodik, aminek eredményeiről majd egy újabb kiállításon talán alkalmunk lesz meggyőződni. NAGY KORNÉLIA NAGY ZOLTÁN felvétele 4