A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-29 / 35. szám

let megindításával támogatta. A le­gendás hírű Három Tölgy (Tri duby) nevű repülőtérre gyakran érkeztek ember- és fegyverutánpótlással repü­lőgépek. IMagy erőt képviselt a máso­dik csehszlovák ejtőernyős brigád­nak és egy szovjet légiezrednek Szlo­vákia területére történt áthelyezése is. A szovjet emberek, a partizánpa­rancsnokok : Aszmolov, Jegorov, Sza­gyilenko, Klokov és a világ első szoci­alista országának további képviselői, akik mind a harc megszervezésében, mind a harcokban példás magatar­tást tanúsítottak, iskolapéldáját nyújtották a népek közti barátság­nak és a szovjet ember internaciona­lizmusának. A Szlovák Nemzeti Felkelés és a szlovákiai partizánharc a szlovákiai magyarok és a Szlovákiával határos magyar területek lakossága körében is nagy rokonszenvet váltott ki. A szlovák és a magyar kommunisták, valamint a szovjet parancsnokság rendkívül nagy jelentőséget tulajdo­nított annak, hogy a határmenti terü­leteken élő emberek maximális se­gítséget nyújtsanak a szlovák parti­zánoknak és a felkelőknek, és egy­ben a vidék kiinduló bázisává váljék a magyarországi partizánharcoknak. A felkelők vezérkarának, Szlovákia Kommunista Pártjának magyar nyel­vű röpiratai, valamint a Szlovák Sza­badságért nevű rádió magyar nyelvű adásai arra törekedtek, hogy növel­jék a magyar nép rokonszenvét a partizánok iránt, az ellenállókat és az antifasisztákat a szlovák nép példájá­nak követésére serkentsék. A felhí­vások és a szabadságharcosok akciói nem maradtak hatástalanok. A ma­gyar dolgozók tudták, hogy kegyet­len megtorlás, bitó jár a partizánok­kal együttműködőknek, mégis támo­gatták, élelmezték őket. Ha veszély­be kerültek rejtegették, bújtatták és fontos hírekkel látták el a szlovák hazafiakat. Az átszököttek nagy ré­sze bekapcsolódott a küzdelembe. Már a felkelés idején is harcoltak magyar nemzetiségűek Banská Stiav­nica, Zvolen és Podbrezova kör­nyékén, s ott találjuk őket a dubovái ütközetben és a duklai hágóért vivott csatákban is. A harc támogatása óriási anyagi-és emberáldozatot követelt. Duklá­nál nem kevesebb, mint nyolcvan­ezer szovjet és mintegy hatezer szlo­vák, cseh és más nemzetiségű kato­na halt hősi halált. Nem frázis, nem emlegethetjük és ismételhetjük ele­get, hogy népeink barátságát a közös harcokpan kiömlött vér pecsételte meg, ezernyi szál fűzi össze, teszi tartóssá. Az, hogy a Szlovák Nemzeti Felke­lés valóban a nép tömeges, nemzeti fegyveres felkelése lett, elsősorban a kommunisták politikai szervezőmun­kájának tulajdonítható. A felkeléssel kezdett megvalósulni a szlovák nép alapvető nemzeti és szociális célja és jogos igénye. A Szlovák Nemzeti Ta­nács a széles tömegek akaratát kife­jezve a felkelés idején kihirdette a Csehszlovák Köztársaságnak mint az egyenjogú cseh és szlovák nemzet közös államának felújítását. A felsza­badított területeken a Szlovák Nem­zeti Tanács ragadta kezébe a hatal­mat és ezzel megbukott az úgyneve­zett szlovák állam fasiszta rendszere. A felkelők azzal, hogy Szlovákia szivében szabad területet létesítet­tek, hogy zavarták a fasiszta hadse­reg ténykedését, hogy ellenőrzésük alatt tartottak fontos közlekedési vo­nalakat, akadályozták a fasisztákat abban, hogy az egyik frontszakaszról a másikra irányíthassák katonai egy­ségeiket és haditechnikájukat. Mind­ezzel közvetve is, közvetlenül is je­lentősen hozzájárultak a Vörös Had­sereg harcának a támogatásához és a fasiszmus feletti győzelemhez. Az antifasiszta harc támogatására 1944. szeptember 19-én érkezett Szlovákia földjére az a 27 partizán, — 17 szovjet, 10 magyar — akiknek a legendás hírű Kozlov őrnagy volt a parancsnokuk, és akik számos hős­tettet hajtottak végre. Ebből a cso­portból és a közben hozzájuk csatla­kozott harcosokból alakult meg ké­sőbb a Petőfi partizánegység. A magyarok antifasiszta harca mé­reteiben elmaradt a szlovákok küz­delmétől. Ám jelentősebb volt, mint ahogy azt — a közelmúltban feltárt adatok ismeretének a hiányában — régen hittük. (A SZNF-ben 1000— 1500 magyar nemzetiségű harcos vett részt). Népeink legjobbjai a leg­nehezebb órákban egymás mellett álltak és megteremtették a csehszlo­vák—magyar barátság szilárd alapjait. A felszabadulást megelőzően az uralkodó osztályok igyekeztek a két ország népét egymással szembeállí­tani. A nép forradalmi, haladó, igazi hazafias erői azonban — a nemzeti és társadalmi szabadságért — a baráti együttműködés útján haladtak. A két nép évezredes sorsközösségre tekint­het vissza, történelmünk újabb sza­kaszát pedig a szabadságért és a haladásért vívott közös harc nagy­szerű emléke és eseménye fémjelzi. Népeink legjobbjai közösen harcol­tak a feudalizmus és a Habsburg-el­nyomás, majd a kapitalizmus ellen. Múltunk szép lapjait azok a szlovák és magyar hazafiak írták, akik erőfe­szítéséből és közös harcából megszü­letett a dicső emlékű Szlovák Ta­nácsköztársaság. A szlovák—magyar— cseh barátságot kovácsolták azok a szlovákok, csehek és magyarok is, akik együtt, egymásért harcoltak a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Mind­ez ékesen bizonyítja, hogy a dolgozók — az úri osztályok nacionalista, a nemzeteket egymás ellen hangoló nevelése ellenére — gyakran kezet fogtak, vállvetve küzdöttek. A Szlovák Nemzeti Felkelés — Csehszlovákia népeinek nagy forra­dalmi akciója — a köztársaság törté­netében.döntő fontosságú fordulatot eredményezett. BALÁZS BÉLA az időben a legnagyobb megmozdulá­sunk. 37 pár kaszás vállalta fel akkor a terménybetakarítást 1943-ban. Nem volt még aratógép, nem volt úgy ellátva a mezőgazdaság, mint ma. Munkás vi­szont nem volt sok. Még a betegek is dolgoztak, úgy, ahogy tudtak, hisz há­ború volt. Az egyezség meg is történt a prépostsággal, és nekiláttunk a dolog­nak, a kaszálásnak, helyesebben: arat­tunk. A 74 ember igyekezett, de úgy a közepén járhattunk az aratásnak, ami­kor az egyikünk azt mondta a vezető­nek, mivel pénzre is szükség lenne a családnak, vágjuk le a nekünk megígért lucernát és azt eladjuk, lesz pénzünk, és azután vágjuk tovább a búzát. — Azt nem lehet — mondta a vezető — hiszen nem így szólt az egyezség. — Vita ide, vita oda, a végén leültünk az országút szélére és senki nem nyúlt a kikalapált kasza után. Addig ment a dolog, mig a végén engedélyezték a lucerna vágását és csak azután ment tovább az aratás. Engem viszont innen is elbocsátottak. A gazdaság fogatjai szállítottak be Királyhelmecre, kicsiny lakásomba. Csak, hogy ott ne legyek ... — Ezek után mit tett? — Amit kellett... Jött a Szálasi-behí­vó, de most már a frontra. Én azon­ban nem mentem, hanem eltűntem ha­zulról. Nem vonultam be. 1944 őszén Királyhelmec térségében három orosz partizánegység ért földet, és ezeknek én voltam az egyik élelmezője és híra­dósa. Bevontam munkámba a megbíz­ható elvtársakat. Hol az egyiktől, hol a másiktól kértem ennivalót: húst, kenye­ret, szalonnát: És vittem a partizánok­nak. — Kik adták az élelmet? — Bortnyik János, Balog Ferenc és Czi­bák Lajos. Féltek, de adtak. Mikor Ki­rályhelmecen megalakítottuk az egysé­ges földmüvesszövetkezetet, annak egyik vezetője, alelnöke lettem. A 72 éves Tóth János, a kommunista és a partizán, sokat harcolt a jobb jövőért, a szocialista jelenért. Már több éve nyugdíjas. Azt tartja, hogy a harc nem volt hiábavaló. DEMJEN FERENC Hétvégi levél Szeptember elseje. Újra megnyílnak az iskolák kapui, megkezdődik a tanulás. Jönnek a bajok a tanulás körül, pláne akkor, ha a családban elsős van, mert bizony sokat kell foglalkozni az ilyen gyerekkel, aki eddig csak játszott, nem gondolt a komoly tanulásra, a rendszeres olvasásra, betűírásra. Ám nemcsak a kis el­sőssel kell foglalkozni, de rendszeresen ellenő­rizni kell a nagyobb gyerekek leckéjét is. Tudjuk, hogy a szülőnek mindig akad tenniva­lója, hiszen annyi holmit kell naponta besze­rezni, az emberi vágyak végtelenek, és néha bizony észre se vesszük, hogy kicsúszik ke­zünkből gyermekünk keze. Könnyebb számol­ni, kivonni, összeadni, tervezni és beosztani, mintsem gyermeki kérdések sokaságára vála­szolni. inkább azt számoljuk hát, mikor mit vegyünk neki, és később, amikor a gyermek érzelmileg eltávolodik tőlünk és szembeszáll akaratunkkal, héborgunk, hogy „túlságosan jó dolga van", rádöbbenünk, hogy a bájos kis­gyerek, akinek egykor oly könnyen elengedtük a kezét, idegenné lett, ellenségesen áll szem­ben velünk. „Az ifjúságról való gondoskodás pártunk figyelmének homlokterében áll, egyúttal szoci­alista államunk elvi fontosságú és tartós fela­data " — olvashatjuk Vasit Biiak elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a KB titkárának 1980. március 25-én elhangzott előadói be­szédében. Szocialista társadalmunkban meg­van minden feltétel ahhoz, hogy az ifjúság egybekapcsolhassa a tanulást és a munkát a társadalom életében és irányításában való aktív részvétellel, hogy a fiatalok széleskörűen részt vehessenek a társadalom kulturális és szellemi életének fejlesztésében. A fiatal nem­zedék élete egybefonódik a szocializmus fejlő­désének távlataival, e távlatok elérésében látja az ifjúság küldetésének értelmét és lényegét Persze, nem szabad azt hinni, hogy az ifjúság konfliktusoktól és problémáktól mentesen fej­lődik. Szüntelenül dolgoznunk kell az ifjúság körében, meg kell mutatni, hogy az elért eredmények több nemzedék áldozatkész mun­kájának eredményei. A fiatalság nevelésében nagyon fontos az iskola, a társadalom külön­böző tömegszervezetek és főleg szülők együtt­működése. Pártunk, államunk, a család, a szocialista intézmények feladata, hogy a fiatalokból elv­hű, erkölcsileg és eszmeileg fejlett embereket neveljenek. Kezdetben van az érzelmi nevelés, és ebből fakad minden. A tanulás, a munka szeretete. Hogy az a fiatal boldog lesz-e, nem azon múlik, mije van, még csak azon sem, mennyire szerencsés, könnyű-e vagy nehéz az élete. Hogy kedves legyen számára valami, szeresse munkáját, becsülje szüleit, nagyszüleit, ennek egyetlen titka a kisgyermekkori nevelés. Ezért nagyon helytelen az a felfogás, hogy majd az iskola vagy a társadalom felneveli a gyerme­ket. Az érzelmi nevelés elsősorban a szülő feladata. Ne feledjük, hogy gyermekünk, aki­nek szeretetünk helyett tárgyakat adtunk, akit nap mint nap elfoglaltságunk miatt elbocsá­tottunk, majd később saját gyermekének mit ad tovább. Csak azt, amit kapott. Hogyan taníthatná gyermekét boldogságra, szeretetre az, aki ezt maga sem ismeri?!

Next

/
Oldalképek
Tartalom