A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-04 / 27. szám

Országjárásaim, eléggé gyakori iskolaláto­gatásaim során több tizennégy-tizenöt éves fiatal kérte már tanácsomat arra vonatkozóan: vajon hol lehetne „elintéz­ni", hogy az általános iskola befejeztével zsokénak tanulhassanak?! A lósport, a versenylovaglás iránt érdeklődő fiúk és lányok egyaránt avval érveltek, hogy kis­koruk óta kedvelik a lovakat s igy tudni szeretnék, miképpen érhetnék el célju­kat... Nos, elöljáróban rögtön a leglényege­sebb tudnivaló: Szlovákiában csupán egyetlen „zsokéiskola" működik. A vágsellyei mezőgazdasági szakmun­kásképzőt kell elvégeznie minden leendő „lóápoló szakmunkásnak"; a körülmé­nyek szerencsés alakulása esetén ezekből a fiatalokból kerülnek ki a hivatásos zso­kék. De erre majd a későbbiekben térnék rá, egyelőre — néhány „lóugrással" — nézzünk körül a lótenyésztés és a lovas­sport házatáján. A FAO, azaz az Egyesült Nemzetek Élelme­zési és Mezőgazdasági Szervezete 1974-ben készüit kimutatása szerint a világon összesen mintegy 65 millió ló él. Hazánk­ban a második világháború előtt félmilli­ónál is több egypatás (ló, öszvér, szamár) volt Csehszlovákiának. E „táltosok" nél­kül a mezőgazdasági munka és a háború utáni újjáépítés tulajdonképpen el sem indulhatott volna. Az országnak szüksége volt az ember évezredes segítőtársának — a lónak munkaerejére, ezért megindult a szaporítás. így jelentősen emelkedett az először magánkézen, majd szövetkezeti tulajdonban lévő lovak száma. Igaz, a gyors ütemű gépesítés révén az utóbbi negyed évszázad alatt a földekről s az országutakról szinte végleg kiszorultak az igavonók, a sportolási és üdülési célokra használatos lovak népszerűsége nálunk is, világszerte is nöttön-nő. Jó példa erre a legkorábban iparosodott Anglia, ahol egy-egy vérbeli derbyn félmil­lióan is megjelennek, és a szigetországban a versenyek népszerűségét a többi sport­ág zajos sikere sem csökkenti. És bár a fogadásokat kínáló bukmékerek üzlete nagyszerűen virágzik, talán mégsem a nyerés lehetőségének vágya az egyetlen, ami lóversenyekre csalja ki az embereket. Mert az angliai nyereményeknél lényege­sen szerényebb fogadási lehetőségeket kínáló Magyarországon, Lengyelországban vagy akár hazánkban is közkedvelt sport a lovaglás — legyen erre tanú megannyi akadály- és ügetőverseny itthon és a kör­nyező baráti országokban. Aki ült már nyeregben, vagy legalábbis gyakori vendége a lóversenytereknek, az tudja: a nyerés izgató esélyén túlmenően, a lovaglás szeretete és a lóversenyek sajátos hangulata nem egyéb, mint az ember és a ló, illetve az ember és a természet kölcsönös viszonyának megfo­galmazása. Említettem már, hogy aki zsoké akar len­ni, annak a vágsellyei mezőgazdasági szakmunkásképzőt kell elvégeznie: eset­leg már gyereklovasként egy sportegylet­ben tevékenykednie. Gondolom, azt nem kell különösebben részletezni, hogy mi­lyen előnyt jelent, ha valaki nemcsak kedvtelésből tudja megülni a lovakat, de megfelelő elméleti és gyakorlati tudással fölvértezve ért is a lótenyésztés és a lótartás valamenyi titkához. Fotós kollégámmal reggel hét óra után

Next

/
Oldalképek
Tartalom