A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-08 / 32. szám

fMlUÉKÍlÉK ÉS ÉRKOLCSOKDÉK LAPOK A MAGYAR ^ ff j ^ SZÍNJÁTSZÁS TÖRTÉNETÉBŐL II 1819 Eljött az idő, hogy útra kellrtt készülni, mert Kilényi [Dávid] a téli szezonra már Komáromban volt és sürgetett. [...] Estve értünk Komáromba, s egyenesen a fogadóba hajtattunk, hol színpad is volt fölállítva, s Kilényi is ott volt szállva. Szobát nyittattam magamnak, s másnapon jöttek az elsőrendű színészek tisztelkedni hozzám. Ezek között volt Szentpétery Zsigmond, Pály Elek, Szilágyi Pál és Kilényi. [. ..] Egy hét múlva volt kitűzve fölléptem, mig helyre rendeztem magamat, s pihenni is kellett egy kissé a téli, hideg utazás után. No! de ha nem is röpült, elmászott az idő, eltelt próbákkal, készületekkel. Hogy énekes játékban léptem föl, arra emlékszem, de hogy miben, azt már nem tudom megmondani. [...] A társaság igen jól volt rendezve, mind igen derék színészek voltak, s nagyszerű darabokat lehetett előadni. Publikum mindég, és igen szerették az egész társaságot. Déryné emlékezései 1831 ... most már két esztendő olta kirekesztőleg Magyar Játékszín áll fenn a felföld fővárosában, Kassán, és pedig kedvező szerencsével, mert mindig teli van a ház, ami arra mutat, hogy [...] a színjátszók és játszónék a daljátékokban szintúgy, mint a többiekben tökéletességre vergődnek. Dessewffy József a magyar akadémia elnökéhez Fájdalommal vettük észre; hogy ezen folyóírás, mely mind a kassai, mind a vidéki érdemes közönség nagyobb részétül kegyesen, és különös engedelemmel elfogadódott, meg nem felel egészen legfőbb céljának, és hogy éppen ott, hol hasznos lehetne, ellenkező behatást tészen; ezen tudósítást, vagy is játékszíni megrostáltatást mindenféle rendű, gondolkozású, és érzésű olvasóinknak teljes meggyőződésünkkel, igazsággal, külföldön és honunkban ezen tárgyban szerzett tapasztalásunk, és csekély tudományunk következésében bátran terjesztjük szemei eleibe, mert ha részrehajlás által, avagy igaz ságtalanok lennénk, vagy valakihez való különös hajlandóságunk által annyira elvakitatnánk, hogy az olyanok hibáit nemcsak meg nem ösmémi, de söt csekély tehetségeit az egekig emelni és magasztalni kedvünk szolgálnak; akkor valóban szégyenlenünk, és önként azon drága neveztetésrül, hogy valódi hazánkfiai vagyunk, le kellene mondanunk; semmivé tétetne azonnal nemes szándékunk; a magyar játékszín tökéletesítése, és valamint helytelen majomi szeretettel sok szülék gyermekeiket elkényeztetik, úgy mi is oly módon egészen elhibáznánk célunkat, mert haszontalan, és érdemtelen dicsérettel negédessé tétetne a színjátszó, melynek szomorú következtetése: a játékszín elkerülhetetlen hanyatlása. [...) — Ezen írásnak [folyóiratnak] elején mondtuk: Magasztalásnak és ócsárlásnak múlhatatlanul kell lenni; tehát szükséges, hogy minekutánna e földön nincs tökéletesség, mi is az igazság mellett maradván a hibást helyesnek, a helyest tökéletesnek ne mondjuk, és képtelen szünet nélkül való magasztalással magunkat a világ előtt nevetségesekké ne tegyük. Nemzeti Játékszini Tudósítás 1833 Rév-Komáromból. Sz. Iván hava június 26-kán láttam előadatni itt keresztül utaztomban a Dunántúli színészi társaságtól Töpfernek remek víg játékát. A nagy világ tónusa vagy a korhely pajtások a Györ-Dunai szigetben felállított arena játékszínben, melynek homlokfelirása már messziről fehérlett elömbe. — A nézők szép számmal jelentek meg, bár a láthatár déli részén feltornyosuló fellegek nehéz időt gyanitattak-is. [...] A játékot Zrínyi hős halála néma ábrázolatnak Fántsi [Lajos] úr által elrendelve (mint a cédula muattá) kelle vala berekeszteni, mit azonban a viharok szárnyain megérkezett erös zivatar, és szakadatlan villámlások között lehulló nagy esőcseppek gátiának és a szép érzésű nézőket szétverék; — az egészből nem láthatánk egyebet lécekből öszve szegzett Éljenek-nél, valami szeszlángtól világítva. — Ezzel a színészek hálájokat akarák a nézők iránt bebizonyítani, kikkel én is, hogy ily szép lelkű hazafiak sokáig éljenek!!! kívánni meg nem szünök. Honművész Komlóssy [Ferenc] a vidéki színigazgatók valódi mintaképe volt. [. ..] A buzgó igazgató mindent megtett, hogy rövid egy hónap alatt a reklámcsinálás sokféleségét is bemutassa közönségének; így következett egymásután: a lányok által lőtt sortűz: csillagokat szóró ágyúpattanás; tűzpróba. éghetetlenség, tüzes kanócevés; léggolyó; nyirfahéj-hangszer és flaschinett [pillanatkép]; tableauk [tablók], görögtűz és vízesés; illumináció; tűzhányó hegy; várostrom és tűzeső; mennyköhullás és puskaporos torony felrobbanása. A helyárak sem mondhatók túlzottaknak ...[...] A játék kezdete a nyári időhöz mérten elég jókor volt, d.u. 6 órakor; vége 9 felé. Arról is gondoskodtak, a pénztár megnyitását 5 órakor három, a játék kezdetét hat mozsárlövéssel jelezvén, hogy a távolabb sétáló közönség is tudomást vegyen róla; az utóbbi hat ágyúlövést azonban, valószínűleg a jó Bakonyi generális és várkommendáns megunván a sok puffogást, június 15-én leszállították egyre. Ezen mozsárdurrogtatás. a francia futás óta olcsóbb lévén a puskapor, országszerte szokásban volt, úgyhogy nemcsak a nyári színkör megnyitását azzal tudatták mindenütt, hanem a szabadbani mulatságok, szüretek, installációk hivatalba való beiktatások és restaurációk tisztújitások sem lehettek el anélkül... [.. .] A színkör közelében egy cigány putrija volt, itt szokta ő éktelen zajjal eszkábálni a röpülő hídhoz való szegeket; az előadás napján délután 5 órakor ennek is fel kellett hagyni a munkával. Id. Szinnyei József: A komáromi magyar színészet története 1834 Komárom városára az 1834. év igen szomorúan köszöntött be. Már az előbbi év végén a Duna és Vág megáradt és az év első napján a győr-dunai szigetet. 3-án már a város területét is elöntötte az árvíz. Ez alatt [... ] nyolc napon át oly óriási orkán dühöngött, milyenre az akkor élők nem emlékeztek, úgyhogy a felkorbácsolt hullámok a partokat és szántóföldeket nagyon megrongálták. Az erős hullámverés mintegy 300 ölnyire megszaggatván Csallóközben a nagy töltést, számos alantabb fekvő helység, mint Csicsó, Néma, Nagy- és Kiskeszi, Nagy- és Érsekléksat [s a többi) víz alá került, s lakosaik a padláson voltak kénytelenek magukat meghúzni; a Vág pedig visszatolatván a Duna torlódó özönétől, Mátyus földét is elöntötte. Hasonló veszedelem volt Györ, Párkány, Esztergom és Visegrád vidékén is. — Ily csapás után Komárom nemigen lelkesülhetett a művészet iránt. Id. Szinnyei József: I. m. ... Thália vándor gyermekei Balog István vezérlete alatt hozzánk érkeztek. — Szinte két hónapig törekedett maga megerőltetésével a néhány tagokból álló társaság a hoszszas téli estvék unalmait rövidíteni. — Fogyatkozásait, melyeket maga is megvallott, s elismert, rostálgatni nem célunk; csak azt említjük ezen alkalommal, hogy kis városunk lakosai, midőn az előadott darabokból igen csekély mulatságot vettek, kivált a miveltebb rész, szívesen segélték s megjelenéseikkel serkentgették a gyengécskéket a magok tökéletesebbítésökre [...], ami kétségtelen jele annak, hogyha kis városunk dúsabbjai [gazdagabbjai] közül valaki letenné talpkövét egy építendő nézőhelynek, az egész közönség összevetett vállakkal egyekeznék annak minél előbb leendő rendbehozásán ... Honművész Komlóssy Ferenc társaságával [... ] ez évben is a szokott időben meglátogatta Komáromot. A városnak se játékszíne, se alkalmas térségű táncterme nem lévén, ugyanezen társaság az előbbi két év nyártavaszán az úgynevezett arénában játszott; de tudván azt, hogy a napvilágnál előadott játék sok tekintetben gyengébb hatással van a néző közönségre s.kevesebb színpadi illúziót eszközöl, mint a lámpafény melletti, egyúttal biztosításul az idö viszontagságai ellen, a szigeten egy tágas deszkabódét alkalmaztak szinteremmé. [... ] Május 19-én, pünkösd hétfőn kezdték meg színészeink előadásaikat „Tigris Róbert, vagy a néma menyaszszony" cimü darabbal. ... igen számos volt a közönség, azonban „vélni lehet, hogy a hátulsó helyekre számosan összetódult alnép zajongása, annak csillapítására tett gyakori pisszegetés s a különben is rekedt hévségben itt-ott sudamló pipafüst a figyelés és finomabb érzékű nézőknek talán kellemetlen is vala: de mindezt örömest elfeledteté a játéknak derék előadása". Id. Szinnyei József: I. m. A FELHASZNÁLT SZÖVEGEK FORRÁSAI: Déryné emlékezései: I. köt. Sajtó alá rendezte. Réz Pál. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1955. Enyedi Sándor: „Azon komor felhők el fognak oszlani ..." Napjaink (Miskolc), 1979. május Nemzeti Játékszini Tudósítás. A hasonmás kiadás 16 számát felkutatta, a bevezető tanulmányt irta, jegyzetekkel és adattári függelékkel ellátta: Enyedi Sándor. Magyar Színházi Intézet, Budapest 1979. Id. Szinnyei József: A komáromi magyar színészet története. Negyedik füzet. Komárom 1884. Összeállította és válogatta: Tóth László Nem tudom, a csehszlovákiai magyar íróról elmondhatjuk-e, elérkezett pályája magasé ra. Mindenesetre tudomást veszünk róla köszöntjük kiemelkedő születési évforduló ján és más hiján, további alkotókedvet kívánunk neki. Azt hiszem, Dávid Teréz sem vár többet, aki rezignáltabb lett, amióta elvesztette férjét. Az író a tollban keresi az enyhülést, az emlékek felidézésében. Dávid Teréz kissé elkésve, de már felkészülten érkezett a hazai magyar irodalomba. Drámaírással kezdte, a Lidércfény-t és a Dódi-t, a bratislavai Hviezdoslav Színház, illetve a komáromi Magyar Területi Színház mutatta be 1958 tavaszán. „Dávid Teréz a Dódi-val és a Lidércfény-nyel bebizonyította azt, hogy tud drámai helyzeteket és atmoszférát teremteni, érti a drámai cselekmény bonyolításának és a konfliktusok kiélezésének a technikáját — irta róla 1961-ben Turczel Lajos. Ő volt nálunk (és azt hiszem maradt is) a legsikeresebb szinpadi szerző, müveit a cseh és a szlovák színházak is telt ház előtt mutatták be, nem is beszélve a Csehszlovák Rádió és Televízió műsorairól. Kiemelkedő drámái műve még Az asszony és a Halál, az Időzített boldogság, a Vidor család és a Bölcs Johanna. Elbeszélései, regényei, különösen az ifjúságról szóló müvei máig közkedveltek. A hatvanas években jelent meg a Kísértetek múzeuma, majd a Kásahegy, az Ifjúságból elégtelen, A feneketlen láda kincsei, az Időzített boldogság, majd Lidércfény címmel válogatott színművei. Érdekes, hogy ma már inkább regényíróként tartják számon Dávid Terézt, pedig annyi szállal kötődött a színpadhoz színjátszáshoz . . . Lakása teli relikviákkal, régi színházi plakátokat teregetünk szét, amelyek csehül, szlovákul, magyarul hirdették színmüveit. Csehül írt leveleket olvasok, amelyekben, többek között, Jiri Smutny rendező és a prágai Realista Színház színészei megköszönik az írónak a művet, és a vele járó sikert. Némely darabját bizony ötvenszer, nyolcvanszor is játszották egyfolytában ... — Hogyan lett író, drámaíró? — teszem fel neki a szokványos kérdést. Egy kicsit töpreng, majd lassan beszélni kezd. — Véleményem szerint, az ember nem lesz iróvá — annak születik. Magával hozza adottságait, melyek a tehetséget jelentik. Ebben benne rejlik a belülről fakadó kifejezési kényszer, az éleslátás, az emberisrrieret és a feltétlen intelligencia. Akiben mindez harmonikusan egybefonódik,' az előbb-utóbb megtalálja egyéni kifejezési formáját és a megfelelő témát is. Szóval iróvá válik. A részleteket, a hogyanokat és miérteket ilyen meghatározott idejű beszélgetésekben részletezni nem lehet, különösen, ha valakinek olyan hosszú útra kell visszatekintenie, mint nekem. Úgy érzem, nekem is elég sokáig kellett viaskodni a körülmények előidézte nehézségekkel, amíg végre, hogy közhellyel éljek, felfedeztek. Mai eszemmel a kezdőknek csupán használható tanácsokat adhatok. Aki íróvá akar lenni, annak elsősorban írnia kell. De ezt a tanácsot hiába adom, ha az írójelöltben nem lappang az a bizonyos „isteni szikra". Én hiszek az elhivatottságban, az ihletben, amely az értelmező szótár szerint is „művészi alkotásra felfokozott állapot." Akkor néztem ennek utána, amikor ellenőriztem saját nézeteimet azokkal szemben, akik azt hirdetik: hogy iróvá legyünk, elég az ábécé ismerete, némi rutin, esetleges műveltség. Különben az egész csupán elhatározás kérdése. Nos, nekem az íráshoz föltétlenül inspirációra van szükségem, egyszóval alkotó sugallatra. Ha ennek a jelenlétét érzem magamban, akkor találok ötletet is, amelyet megírok. Ebben a felfokozott hangulatban minden más színben ragyog, mindent másképp látok, érzek, érzékelek. Ilyenkor 14