A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-08 / 32. szám

A Csemadok életéből Botnik Antaléknál vendégeskedem. A Vörös Hadsereg utcai új házuk még nincs készen egészen, de nem is sürgeti őket senki. Duna-parti kertjükből tértek haza nemrégen, kertészkedtek meg fürödtek, megöntözték a paprikát, s most bant ülnek velem a szép családi ház ebédlőjében. Párkány (Stúrovo) csendjében, napbamitottan, kicsit fáradtan. Ahogy nézem őket, helyettük is gondolom, jót tesz a pedagógusoknak a kikapcsolódás, a munka, amely a hivatással járó gondoktól szabadítja meg az embereket. A szellem emberének talán nem is jó a nyugágy. Megrohamozza mindjárt tengernyi gondolat. Jorge Amado ismert brazil író interjújának szellemes mondatai jutnak eszembe. Arról van szó, hogy az író függőágyban himbálózik, a szomszédja üdvözli, és így szól: „Pihenünk, pihenünk?" „Nem, mondja az iró, dolgozom." Másnap az író kaszál a kertjében. Megint jön a szomszéd, és azt mondja: „Dolgozunk, dolgozunk?" Mire az író: „Nem, pihenek." A pedagógusok is így lehetnek ezzel. Botlikékat régóta ismerem. De csak tudósításokból. Az ipolyszalkai kulturális munka elsősorban az ő nevükhöz, buzgalmukhoz kapcsolódik évek hosszú sora óta. Botlikné a magyar általános iskola 1 —5. osztályában szlovák nyelvet tanit. Férje 1—5. osztályra képesig tett, biológiát és kémiát tanit, a CSEMADOK KB tagja, a CSEMADOK szálkái helyi szervezetének elnöke. 1969-ig Szálkán laktak kaszárnyában, aztán beköltöztek épülő párkányi házukba Egy lánygyermekük van Most érettségizett a párkányi gimnázium magyar tagozatán. Kassára (Kosice) jelentkezett orvosegyetemre, de nem vették fel helyszűke miatt. Fellebbezett, és várja a választ. Botlíkék tizenkilenc éve tanítanak Szálkán. Mindent és mindenkit ismernek a faluban. Szépen parkosított, példás határmenti községben élnek hivatásuknak. Szeretik a gyermeket, s a felnőtteket úgyszintén. Botlikné a hnb polgári ügyeket intéző testületének a tagja, a szakszervezet pénztárosa, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Társaság szálkái elnöke (a jövő héten utazik a Szovjetunióba), a CSEMADOK helyi szervezet kultúrfelelőse MEGALAKULÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJA ÉS A (NEMZETKÖZ) GTERMEKÉVET Az éneklőcsoport A falu jelképes lámpásai Nem a szünidő megkeseritésére, hanem egy ünnep emlékezetére írom soraimat. Akikről szólok, már túljutottak a nagy élményen: beléptek az életbe. Volt igazgatójuk ezekkel a szavakkal vett tőlük búcsút: — A mezőgazdaság tárt karokkal vár benneteket. Feladatotok felváltani a becsületben megőszült szakembereket. Vegyétek át tapasztalataikat, legyetek továbbra is szorgalmasak — mondta Benkovics József, az Udvardi Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet igazgatója. Hetvenhét fiút bocsájtott útjára. Egy-egy szlovák és magyar osztály végzőseit szakmunkás bizonyítvánnyal és még huszonhét érettségizőt, akik az állattenyésztési gépkezelő szakmát tanulták ki. Ez utóbbiból 1977-ben, kísérletképpen csak szlovák osztály nyílt, de a következő esztendőben már magyar osztályt is nyitottak, ők jövőre érettségiznek. Az Udvardi (Dvory nad Zitavou) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet a felnőtt szakoktatásból is kiveszi részét. Az idén 106 dolgozó vizsgázott a traktoros-gépesitő szakon. — Bénybe, Kéméndre mi jártunk előadásokat tartani — mondja az igazgató. — Másutt a szövetkezet főállattenyésztöje, toff gépesítöje, üzemgazdásza vezette az előkészítő tanfolyamot. A gyakorlati vizsgát ki-ki a munkahelyén végezte. Az írásbeli és a szóbeli vizsgára itt az iskolában került sor. — Hol állnak munkába a végzősök? — Mindenki ott, ahova a szerződés köti. Legtöbbje a szülőfalu mezőgazdasági üzemében. Az érettségizettek közül többen kívánják tanulmányaikat főiskolán folytatni. Hatot felvettek Nyitrára. egyet katonai főiskolára, egy fiú pedig a zólyomi (Zvolen) faipari főiskolára jelentkezett. — Túl vagyunk a felvételi vizsgákon. Megtelt minden hely? — Szeptembertől megszűnik a traktorosgépesitő szak. Helyébe a mezőgazdasági gépész szak lép. Az oktatási tanterv némileg módosult, az élméleti oktatás javára. A tanulási idő nem három, hanem három és fél év lesz. Szakmunkásvizsgát féléves termelési gyakorlat után tesznek a végzősök. Ezen a szakon a magyar osztály megtelt, a szlovákban még van hely. Az érettségivel végződő, állattenyésztési gépesítő szakon fordított a helyzet. Itt a szlovák osztály telt meg, a magyarba még tudunk felvenni néhány gyereket. — Hogyan vélekednek a mezőgazdasági üzemek az önöknél végzett szakemberekről ? — Túlnyomó részt elégedettek. A mostani végzősök ismereteit, szakmai tudását, kézügyességét, a munkához való viszonyát pozitívan értékelték az üzemek. A járási mezőgazdasági igazgatóság munkaügyi osztályának vezetőjétől. Ferdinand Gulistól azt kérdezem: — Mit hoz az iskola fenntartására illetve a tanításra fordított pénz? — A rendszeres szakember-utánpótlás a járás mezőgazdasági üzemeinek nagyon sokat jelent. Sok a szakmában dolgozó, de megfelelő képesítéssel nem rendelkező ember. A gépesítés mai színvonala mellett megengedhetetlen az ilyesmi. S éppen itt van segítségünkre ez az iskola. Az említett 106 dolgozóból több mint nyolcvan a mi járásunkból. A szakember-utánpótlás nem könnyű feladat. Nehéz megnyerni az ifjúságot a mezőgazdasági termelés számára. Még a korszerű termelési feltételek sem mindig vonzóak. Főleg az állattenyésztés küzd szakemberhiánnyal. ' A volt III. A osztálynak Strba Sándor az osztályfőnöke. Az egyik szeme víg, a másik szomorú. Huszonhét fiútól búcsúzik. Milyenek voltak? — Sokukból hiányzott az otthoni nevelés. Néhányan nagyon mostoha körülmények kő-Kiröppentek a fiókák