A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-08 / 32. szám
Neves kutatók és intézmények vizsgálják, hogy napjainkban milyen legyen a szabad idő tartalma és a szabad idő felhasználásának a módja. A tárgykörrel foglalkozó egyre több vélemény hallatán az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy talán új divatjelenség van kialakulóban. Ám nem erről van szó. A szabad idő problémája sokkal régibb keletű, mint gyakran hisszük. És bármilyen sokféleképpen magyarázzák, a szabad idő lényegét tekintve az az idő, amelyet az ember a kötelező munkaidőn kívül szabadon, tetszése szerint használ fel művelődésre, vagy más, az egyéniségét, kedvteléseit szolgáló célokra. A szabad időt általában kétféleképpen használhatjuk fel: passzívan vagy aktívan. A passzív forma: a céltalan henyélés, a semmittevés. Az aktív forma: a szórakozva tanulás, a művelődés. Ide tartozik a szabad idő felhasználásának mindazon formája, amelyek legtöbbjénél az ember ugyan aktivan tevékenykedik, de ez nem munkajellegü tevékenység. A cselekvésváltoztatással az egyén a munka monotonságától, annak terhétől oldódik fel, szabadul meg. A kutatások hosszú sora azt mutatja, hogy a testi erő felújítására fordított idő és a munkaidő között minden embernek van több vagy kevesebb szabad ideje. A rendelkezésre álló szabad időt azonban csak kevesem használják fel tervszerűen és hasznosan. Sokan a szabad idejükkel nem tudnak mit kezdeni. Ez magyarázza, hogy sokan a szabad idő kérdésére irányítják figyelmüket, és keresik a korszerű megoldás lehetőségét. A szabad idő sokoldalú, változatos és tartalmas eltöltése lehetőségeinek, a szabad idő felhasználása elvének, módszereinek és szokásainak a kialakítására irányuló igyekezet szükségszerű, és a kulturális munka magasabb formáját jelenti. Az iskolán kívüli felnőttoktatás vonalán napjainkban nemcsak azok nevelése kerül előtérbe, akik a múltban nem jutottak kultúrához, hanem bizonyos mértékben azoké is, akik a régi társadalomban tanultak, alakították ki világnézetüket, erkölcsi szokásukat, ízlésüket. A kapitalista osztálykultúra sajátos vonásokat, nézeteket, erkölcsi magatartást és ízlést formált ki az emberekben. És mindezt nemcsak kiformálta, hanem stabilizálta, szokássá mélyítette. Ma a sok egyéb mellett az is feladatunk, hogy a szabad időben történő művelődés során a vadhajtások nyesegetésével párhuzamosan a tudományos ismeretanyagot is terjesszük. A szabad idő célszerű felhasználására kitűnő lehetőséget teremtenek a különféle klubok és szakkörök. A klubokban a magasabb szinten történő művelődés megértésre talál, és egyre nagyobb tömegeket mozgat meg, von be a társadalmiközösségi munkába. A szabad idő problémájával szorosan összefügg a művelődés tartalma és formája. Egykor — a szocialista építés kezdeti szakaszában — megelégedtünk azzal is, ha a kulturális értékeket eladtuk, vagy széles körben közvetítettük. Ma, a kultúra széleskörű terjesztése és népszerűsítése önmagában már nem elég. A népművelésnek, a felnőttképzésnek is alkalmazkodnia kell az emberek társadalmi helyzetéhez és a társadalmi fejlődés szükségletéhez. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a művelődés eredménye nem mérhető le azon a tényen, hogy hány színházi bemutatót és ismeretterjesztő előadást tartottunk, hány filmet néztünk meg és mennyi könyvet vásároltunk. A mennyiségi mutató is fontos mégha-HOGyflfl fORÍTlfiUUK A JÖVŐT? tározó. Legalábbis egy-egy témakörre vonatkozóan. A legfontosabb azonban az, hogy az emberek, a tömegek milyen kultúrát kapnak, és az új ismeretanyagot magukban hogyan dolgozzák fel. Sem a felnőttképzés, sem a művelődés folyamata nem szűkíthető le gépiesen a csereviszonyra, nem állhat csupán abból hogy egyesek közvetítenek, mások meg befogadnak. Napjainkban az a legfontosabb, hogy az önképzés állandó jellegűvé váljék, és minden területen új, az igényeknek megfelelő munkaformákat alakítsunk ki és honosítsunk meg. Nálunk az utóbbi időszakban az ifjúsági klubok vonták magukra az érdeklődést. Ifjúsági klubjaink közül egyesek a művelődési otthonok, a szövetkezeti klubok, mások a társadalmi és tömegszervezetek mellett tevékenykednek. Ám bárhol dolgoznak is, feladatkörük mindenütt azonos: elősegítik a fiatalok szórakozását és művelődését. Az ifjúsági klubmozgalom a szlovákok és a csehek körében már igen elterjedt, nagyméretű. A csehszlovákiai magyar fiatalok körében az első lépést a prágai, a bratislavai és a kassai (Koäice) diákok tették meg. Ady Endre Diákkör, József Attila Ifjúsági Klub és Új Nemzedék névvel alakítottak klubot. Példájukat országszerte többen követték. Mostanában különösen a CSEMADOK mellett működő művelődési klubok fejtenek ki sokrétű tevékenységet. A klubok irodalmi megbeszéléseket, vitadélutánokat, esztrádmüsorokat, kérdés-felelet esteket tartanak, szakköröket szerveznek. Általában mindenütt sajátos szórakozási formát honosítanak meg. Nem másoktól várják, hanem maguk igyekeznek megteremteni az érdeklődési körüknek megfelelő kulturális életet. A klubok munkáját azért is érdemes figyelemmel kísérni, anyagilag és erkölcsileg egyaránt támogatni. Az ifjúkor — az önállósulás, a kereset, a családtól való függetlenedés, a saját családi élet megteremtésére irányuló igény Következő számunk tartalmából: Mács József: SZÉLES E VILÁGON ISMERT Gál Sándor: A CSERMELY ÚTJA Frantisek Kele: KILENCVENHÉT NAP ALATT A FÖLD KÖRÜL NAPIMÁDÓK VESZÉLYEI Lovicsek Béla: HULLÓ CSILLAG TÁRGYAK ÉS TÖRTÉNELEM Címlapunkon Gyökeres György, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 334-134, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p. Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 2