A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-08 / 32. szám

és sok más sajátosságával — számos olyan problémát vet fel, amelyek megoldásához segítség szükséges. A segítségnyújtásra nagyszerű lehetőség kínálkozik a klubban, de csak akkpr, ha úgy szervezzük a foglalkozásokat, ahogy azt a fiatalok szükséglete és érdeklődési köre megkívánja. Az ifjúkort a „nagy élmények" korszakának tartjuk. A kluboknak ezért az élményszerzést, az értelmi és az érzelmi világ gazdagítását, a helyes világnézeti nevelést, másrészt a hajlamoknak és a képességeknek megfelelő pályaválasztást, a munkába állást, a társadalmi beilleszkedést kell elősegíteniök és megkönynyíteniök. A klubok konkrét célját képezheti a szakképzettség tökéletesítésére, valamint az általános műveltség megszerzésére irányuló törekvés. A klubok által szervezett akciók közül mostanában a társaskirándulások, az előadások, a bemutatók, a kérdés-felelet és a tematikus estek, a tapasztalatcsere, valamint a zenés összejövetelek a legnépszerűbbek. A tartalmas klubmunkára — ha az életkori sajátosságokat figyelembe vesszük — igen jó alkalom kínálkozik mindenütt. A klub vezetőin múlik, hogyan élnek az adottságokkal, milyen formát választanak, hogyan határozzák meg a nevelés célját. A cél sohasem lehet az, hogy a külső magatartás formálisan megfeleljen a társadalom követelményeinek és külsőleg idomuljon ahhoz. A fiatalokban nem a társadalmi követelmények betűjének, hanem azok szellemének megfelelő törekvéseket kell kialakítani. Egy pillanatra sem hagyható figyelmen kívül, hogy a felnövekvő nemzedék magatartását általában az ingerekre való gyors reakció, az aktív ösztönkiélő szándék, a nagy ambíció, a bő fantázia, az én-központúság, a célkeresés és a differenciált érzelmi élet jellemzi. A fiatalok fogékonyak a új életmód, a szórakozás, a sport, a tánc és minden iránt, ami gazdagítja érzelmi és értelmi életüket. Ök a leglelkesebb hívei a technika vívmányainak és mindannak, ami új, korszerű. Aki az ilyen irányú érdeklődésüket nem érti meg, vagy figyelmen kívül hagyja, maradinak minősül. A maradiakat udvariasságból meghallgatják ugyan, de legtöbbször lenéző jóindulattal kezelik. Azért is fontos tudatosítani: a fiatalokkal a legtöbbet akkor érjük el, ha mindazt, amit el szeretnénk érni, nem tőlük függetlenül, hanem velük együtt, az ő adottságaikat figyelembe véve próbáljuk elérni, megvalósítani. A világnézeti nevelés területén a klubok munkája még nem mindig céltudatos. De meg kell mondani azt is, hogy az idősebbek közül néhányan (többnyire azok, akik a fiatalok tevékenységét kívülről figyelik), hajlamosak arra, hogy globálisan Ítéljenek. Egyik-másik fiatalról — aki: valamely részterületen nem vélekedik helyesen — olyan véleményt alkotnak, mintha az illető minden szándékával, egész személyiség képében helytelen világnézetet tükrözne. Nem ritka ennek az ellenkezője sem. Az, amikor valakinek a részterületen mutatott helyes magatartásáért — elhamarkodottan — egész személyiségét pozitívan minősítik. Talán mondanunk sem kell, hogy az ilyen véleményezés mindkét esetben helytelen. Az egyedül helyes eljárás a differenciált ítélet. Annál is inkább, mert a klubtagság heterogén összetételű, és nem uniformizált vélemény kialakítása a cél. A klubokban gyakran akadnak olyanok, akik egy-egy részterületen tévesen vélekednek, segítséggel és megértéssel azonban helyes álláspontra juttathatók. Találkozunk viszont olyanokkal is, akik nem vélekednek „rosszul", akiknek azonban személyiségképüktől és belső szándékuktól távol áll az, amit sokszor a látszat érdekében tesznek és mondanak. A meggyőzés, a helyes világnézet kialakítása nem történhet úgy, hogy a helytelen (tudománytalan) vélekedést megszóljuk, gúnyoljuk. Egyedül az a helyes eljárás, ha a hibás (tudománytalan) vélekedést — személyre vonatkozó elítélő jelző nélkül — szembe állítjuk a helyes (tudományos) vélekedéssel. Senki sem lett még szidástól, megszégyenítéstől okosabb. Sőt. a tudománytalan vélekedések korholása, gúnyolása azt eredményezheti, hogy a fiataloknak az a még számottevő csoportja, amelyiknél a tudományos és a tudománytalan részismeretek keveréke a marxista világnézetet ingadozóvá teszi — visszahúzódik, nem nyilvánít véleményt, és ezzel önmagát hátráltatja a fejlődésben. Tudomásul kell vennünk (természetesen nem úgy, hogy ebbe belenyugszunk és ezt az állapotot véglegesnek tekintjük), hogy nemcsak a fiatalok, hanem esetenként a felnőttek sem látnak minden kérdésben tisztán. A fiatalokkal történő bánásmód nehéz feladat, körültekintő munkát igényel. A várható eredmény azonban minden fáradságot megérdemel. Az ifjúsági klubmozgalom akkor lesz eredményes, a jövőt akkor formáljuk minden tekintetben helyesen, ha egyre több alkalmat teremtünk a fiataloknak arra. hogy érvényesüljenek és kielégítsék érdeklődési körüket. BALÁZS BÉLA Prandl Sándor felvétele Hétvégi levél Augusztus elejét mutatja a naptár, néhány napja, hogy a szlovákiai közutakon július harmincegyedikén véget ért a biztonságos közlekedés hónapja. Ezekben a napokban tehát, illetékes hatósági helyeken és magánbeszélgetéseken egyaránt újabb értékelésre nyílik alkalom arról a minduntalan vitatott és mindenkit érintő kérdésről: vajon az elmúlt hetekben, esetleg az idei esztendő első hét hónapjában, vagy ha úgy tetszik, akkor hát tavaly óta sikerült-e előbbre jutni a közlekedés kultúrájában? Egy pillanatig sem fér kétség ahhoz, hogy nem (csak) az út, nem a jármű, még csak nem is a hatósági munka, hanem a közlekedő ember magatartása játssza a meghatározó szerepet a közutak mindennapjaiban és a forgalom zavartalanságában. Gyalogosok s járművezetők körében gyakran hallani hivatkozást arra, hogy az erőteljes motorizáció kibontakozása újfajta magatartást, fokozott felelősségérzetet és elméleti tudással párosuló mesterségbeli gyakorlatot követel. Ezek elsajátítása, tudatosodása — természetesen — nem megy máról holnapra; ám legalább ennyire igaz az is, hogy jócskán túl vagyunk már a járműforgalom kezdeti évein. Ezért mind indokoltabb kívánalom a közlekedő ember szemléletének érettsége, felelősségteljes viselkedése, illetve az élet, a testi épség, az anyagi értékek védelme iránt érzett személyes és társadalmi felelőssége. Mindezt nem pótolhatja, csupán kiegészítheti a hatósági munka, a közlekedésrendészeti szervek forgalomirányító és ellenőrző tevékenysége. A baleseti statisztikák enyhén javuló adatait, illetve a közlekedés biztonságának társadalmi hátterét tekintve örömmel nyugtázható, hogy az imént említett felelősségérzetnek és szemléletváltozásnak sokasodó jeleivel találkozhatunk napjainkban. Erősödött a közúti fegyelem, a kölcsönös alkalmazkodási készség és az elítélő közhangulat az ittas vezetés ellen. Sőt, közutainkon mind sűrűbben látni az előzékenység jeleit is. Mindez azt bizonyítja, hogy jó irányban formálódik a közlekedő emberek zömének gondolkodása, hogy értelme volt és van is a hatósági szervek, illetve az önkéntes aktivisták munkájának. Persze, alapos tévhit lenne azt gondolni, hogy mindez megfelelő ok az elégedettségre. Egyszerűen nem tehet és nem is szabad belenyugodni abba, hogy évente tíz-tizenöt ezer ember sérül meg hazánk közútjain; hogy a halálos áldozatok aránya pedig felülmúlja több, nálunk lényegesen fejlettebb motorizált országét. Hadd mondjuk ki nyíltan: hiába a fegyelmezett, udvarias, szabálytisztelő, a mai forgalmi viszonyokhoz tudatosan illeszkedő járművezetők és gyalogosok növekvő tábora, ha a fénnyel, kürttel, a sebességhatár büszke felrúgásával sz/alomozó autósok vagy a nem kevésbé fegyelmezetlen járókelők mégoly kisebbsége újra és újra megbontja a rendet. A közlekedés biztonságának kulcskérdése változatlanul a gyalogosok és a kiskorú gyerekek védelme. Riasztó adat, hogy az utóbbi időszakban váratlanul nagy százalékarányban nőtt a halálos gázolások száma. A szomorú tanulság ebből annyi, hogy a közlekedés növekvő üteme éppen azoktól a korosztályoktól követelte növekvő mértékben az áldozatokat, amelyeknek vétlensége mindenki előtt ismert: a gyermekek és az idősek köréből.. . Országútjainkon és a lakott települések utcáin az autósok túlnyomó többsége tartja magát a forgalmi előírásokhoz. Remélhetőleg a fegyelmezetten közlekedő többség, a közlekedésrendészet erőteljes ellenőrzési tevékenységével együtt, képes lesz olyan légkört teremteni közutainkon, amelyben a notórius rendbontók és a betyárkodó vagányok is türelmesebb közlekedési magatartásra kényszerülnek. Mert tegyük kezünket a szivünkre: a közúti rendszabályzat előírásainak apró-cseprő megszegéseiben tulajdonképpen csaknem minden autós ludas. Nem tud parkolni, beáll a tilosba, persze, abban reménykedve, hogy nem jön a rendőr; kihaltnak látszó falu üres főutcáján robog át, s közben megnyomja egy kicsit a gázt és még így sorolhatnám tovább a tulajdonképpen bocsánatos bűnnek számító vétségeket Bár az ördög nem alszik: az efféle kisebb kihágások egyikének-másikának is súlyos következményei támadhatnak; de ugyanakkor nyíltan le kell szögezni azt is. hogy az utak leginkább visszataszító rémei a biztonsági szempontokra fittyet hányó fékezhetetlen törtetők. A közlekedésrendészet dolgozói mosolyogva mesélik, hogy hovatovább szállóige lesz, miszerint nálunk mindenki ért a közlekedéshez .. . Nos, ha arra gondolunk, hogy a közúti baleseteknek mintegy fele a hétvégeken történik, hogy a karambolok hetvenöt-nyolcvan százalékát a magángépkocsik tulajdonosai okozzák, hogy átlagosan minden huszonegyedik (de egyes járásokban már minden nyolcadik!) közúti baleset halállal végződik a gondatlanság, a szabályok megszegése vagy hiányos ismerete miatt — akkor bizony az általános „hozzáértés" feltételezett ténye aligha helytálló. A közutak biztonságán természetesen elsősorban az ember életének, testi épségének védelmét értjük. Ez ellenben nem jelenti azt, hogy a balesetek okozta anyagi károk elhanyagolhatók. Meghökkentő adat, hogy a karambolozott kocsik biztosítási ügyeit rendezve több tízmillió korona kárértéket fizettek ki az Állami Biztosító fiókirodái. Szép kis summa ez, amit óvatosabb és felkészültebb, türelmesebb közlekedési magatartással, azaz kevesebb balesettel a forgalom műszaki feltételeinek javítására lehetett volna fordítani, hiszen a kétszintes kereszteződések, új autópályaszakaszok, körgyűrűk építése nem egyszerűen csak elhatározás, hanem beruházási fedezet kérdése. Az ilyen létesítmények megépítése éppen úgy közérdek, mint a közutak rendbontóinak erélyes és határozott megfékezése. Ma, holnap, holnapután... és az esztendő minden napján.