A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-01 / 31. szám

Zs. Nagy Lajos Ujjé a ligetben ... Lehet, hogy a tévé Zerkovits-műsorának hatására: szombaton reggel kimentem a ligetbe. Ez a üget (Jankó Kráí park) elég közel van a lakásomhoz, akár mindennap felkereshetném egészségügyi célból, vehetnék magamnak vattacukrot, virslit mustárral, sört, bort, tiszta levegőt — utóbbit teljesen ingyen. Az a baj, hogy menthetetlenül gyanakvó ember vagyok, s amióta orvosok hada állítja, hogy a természet a leghatékonyabb gyógyszer — a természetre is gyanakszom. Ki tudja, ennek is nincs-e valami kiszámíthatatlan mellékhatása ? Mint mondjuk, a sztreptomicinnek, amitől néha megsüketül az ember? Most azonban egy örökzöld giccs hatására itt vagyok a „szabad természetben". A Duna parton ballagok, fel, egészen az új hídig, aztán vissza. A nagyvíz partján jó, friss szél fújdogál, ettől estére valószínűleg fájni fog a fogam. De még messze van az este. Délelőtt kilenc óra lehet, vagy tíz. Esetleg tizenegy. Leülök egy padra és bölcs képpel bámulok magam elé. Erre a bölcsen réveteg tekintetre azért van szükségem, mert félpercenként sétál bele az elém táruló panorámába egy-egy szerelmespár: nehogy azt higgyék, őket lesem. A fecskéket figyelem, ahogy pompázatos siklórepüléssel cikáznak a hullámok fölött, és azt a horgászt, aki jobbra tőlem elképesztő türelemmel várja a „kapást". Egy tolóhajó is beúszik a képbe, úgy hívják, hogy „Mehanik Go/ovatskiy". Egyébként innen a ligetből szép ez a városkép, különösen, ha nem ügyelek a részletekre, ha egyetlen épületet sem veszek külön szemügyre. Az jut eszembe, hogy azért a város restaurátorai is átjöhetnének néha ide a ligetbe, akkor talán nem festenék a házakat olyan csiricsáréra, mint egynémelyikkel tették a túlsó parton. A Szlovák Nemzeti Múzeum mögötti ház például vörösesbarna, ám az egyik tornyát olyan zöldre festették, hogy az már sírnivaló. Az öreg híd melletti épület pedig tetőtől talpig acélszürke, négy tornya négy csúf olajtartályra emlékeztet. Ám ennyi kritikai alapállás elég, sőt sok is egy délelőttre itt a ligetben, ahová az emberek gyógyulni, felfrissülni, felüdülni, továbbá vattacukrot enni és sörözni járnak. Amanda Lear és egy táncoló pincérnő Ha időérzékem nem csal, egy órát ülhetek a kényelmetlen dunaparti padon. A horgász ennyi idő alatt egy árva keszeget sem fogott (persze azt sem tudom, van-e keszeg a Dunában), de nem mérgelődik, előbb leül a ferde köpartra, vászontarisznyájából egy fiaskó sört vesz elő, félkönyökre dől, nagyot húz az üvegből és békésen szemléli a sétahajót. Azután bekapcsolja a táskarádióját Amanda Lear énekel, az ő hangját igazán nem nehéz felismerni, a horgász vidáman ingatja a fejét az énekesnő sötét hangjára. Fütyül a halakra. Jómagam is elindulok a liget ápolt útjain és útvesztőin, bokrok és virágok között. Ha már így rám köszönt, sőt rám dalolt a civilizáció, legyünk hát egészen civilizálódtak, igyunk meg egy jó kávét, gondolom, s egyre szűkebb körben keringek a liget egyetlen, közelmúltban épült presszója körül. A presszóban, ahol úgy látszik, én leszek az egyetlen vendég, szintén a „királyi" nevű hölgy hangja szól. A pincérnő meg táncot lejtve fogad, s ezzel olyan benyomást kelt bennem, mintha nekem örülne. De aztán észbekap s nagykomolyan megkérdezi, hogy mit parancsolok. Mondom neki, hogy egy tangót, presszókávéval. Fénylő szem met rámmosolyog s tényleg tánclépésben hozza a kávémat Kár, hogy Amanda Lear éppen befejezi a számát. Hallottam, olvastam, láttam Nagyon szeretem a rádiót legszívesebben állandóan azt hallgatnám, mérhetetlenül sajná-TÓTHPÁL GYULA FELVÉTELE lom. hogy éjjel a legtöbb európai rádióállomás alszik, holott én álmatlanságban szenvedek. A rádióműsor jóval tökéletesebb a tévé műsoránál, arról nem iS beszélve, hogy az egy-két tévéállomással szemben, a rádióállomások seregéből válogathat az ember. Minden két órában megtudhatom, hogy „Iránban kivégeztek huszonnégy embert, a menekülésben tevő államfő (két órával később-volt államfő) híveit, hogy II. János Pál pápa ismét belázasodott, hogy a Balatonon egész nap a sárga viharjelzés érvényes, hogy 14 STRÓBL ALAJOS kettős jubileuma Krárová Lehota (Királylehota) kis község a Vág völgyében Hybbe mellett, a Liptói-havasok lábánál. A gyorsvonat itt nem áll meg, igaz nem sok érdekességgel dicsekedhet a falu. Annál feltűnőbb az itteni kis kastély (ma üdülő) parkjában egy olvasó nőt ábrázoló,művészi kivetelű szobor. És hogy miért éppen itt áll? Nos, ebben a kis faluban született alkotója, hires szobrászművészünk, Stróbl Alajos, akinek nevét minden valamirevaló művészettörténeti lexikon számontartja. Az idén kettős jubileuma van: 125 évvel ezelőtt született és 55 éve halt meg. Stróbl Alajos 1856. június 21-én látta meg a napvilágot Királylehotán, és már iskolás korában jelentkezett rajzolás iránti készsége és hajlama Később Sziléziában egy vashámorban dolgozott mint rajzoló, oly eredményesen, hogy fiatal kora ellenére is kitüntetésben részesült. Talán ez a dicséret is hatással volt elhatározására, hogy művészi pályára lép. Bécsben beiratkozott az iparművészeti iskolába. majd négy éven át tanult Zumbuschnál, a bécsi akadémián. Mindjárt első művével a Perseusszal, amellyel 1878-ban nyilvánosság elé lépett, nagy sikere volt. 1880-ban. miután megnyerte az erre kiírt pályázatot, öt bízták meg a budapesti Operaház homlokzatán elhelyezett Spontini- és Cherubin-szobor, később pedig Liszt és Erkel ülő alakjainak megmintázásával (ezek a bejáratnál vannak). Ezek az alkotások aztán végképp megnyitották útját a siker felé. Alig bírt eleget tenni a megrendeléseknek. A Vigadó számára megmintázta Hegyi Aranka életnagyságú szobrát (Pandango-tánc) és egy másik allegorikus alakot. Ebből az időből származik egyebek között Pálmay Ilka, Vajda János, Mészöly Kálmán és Lötz Károly mellszobra. 1884-ben elkészítették Deák Ferenc szarkofágját, s a későbbi években kora több neves személyiségének mellszobrát. 1887-ben. rövid párizsi tanulmányútja során, megmintázta Munkácsy Mihályt. A következő években nemcsak képmásokat alkotott kortársairól, hanem emlékszobrokat is így 1893-ban leplezték le Budapesten a Nemzeti Múzeum kertjében a keze alól kikerült Arany János szobrot, 1896-ban Justitia szobrát az Igazságügyi Palotában, 1902-ben a budavári Mátyás-kutat. amelyért állami aranyérmet kapott. A Szent István bazilika számára készítette Szent István és Szent Gellért szobrát; 1906-ban leplezték le a köztéri Semmelweis Ignác és Szent István szobrot Budapesten, 1907-ben Dobó Istvánét Egerben és gróf Károlyi Sándor szobrát a budapesti Városligetben. 1909-ben avatták fel Kossuth Lajos mauzóleumát a Kerepesitemetőben, 1910-ben a nagykőrösi Arany János szobrot. 1914-ben a Széchenyi-szobrot Szegeden, 1916-ban Zichy Mihály síremlékét. 1922-ben Jókai Mór budapesti szobrát Bratislavában. Römer Flóris szobra emiékeztet a nagy művészre, Stróbl Alajos egyik fő, a megkapó szépségű Anyánk című szobra a budapesti Nemzeti Galériában látható. 1894-ben készítette a művész, és 1900-ban Párizsban Grand prix-vel tüntet-