A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-01 / 31. szám

Khomeini ajatollahot magnetofonba rejtett pokolgéppel akarták megölni, hogy délnyugatról felhősödés, helyenként zivatar várható" stb., stb. Vannak kevésbé izgalmas (izgató?) műsorszámok is, melyek azonban maradandóbb élményt kinálnak. Például egy sorozat Svéd Sándor emlékezetes szerepeiből. Legutóbb Escamillót énekelte a Carmenból. A műsorban többen, többször is elmondták: Svéd Sándor korának legnagyobb baritonistája volt. Nem emlékszem pontosan, de azt hiszem, még két éve sincs, hogy meghalt. Örülök az ötrészes remek műsornak. A műsor szerkesztői persze nem tehetnek róla, mégis meg kell itt jegyeznem, hogy míg élt, helyesebben életének két utolsó évtizedében, Svéd Sándor hangját igen ritkán hallhattuk a rádióban. A Cabot család ékszereit, John Cheever elbeszélését olvastam a Nagyvilág egyik tavalyi számában. Még tavaly olvastam természetesen, de egy apróbb részletére, mint igazi írói bravúrra gyakran visszagondolok. Mrs. Cabot, az elbeszélés egyik figurája (egyébként elég kelekótya hölgy) előadást tart a dohányzás ártalmairól. Idézem: „Hát el lehet képzelni, hogy Krisztus cigarettázik a kereszten, szokta nekünk szegezni a kérdést. Hát el lehet képzelni, hogy a Szűz Mária dohányzik ?" Már ezek a szónoki kérdések is eléggé elképesztőek. Ám még hátra van az író summázata. íme: „Ellenállhatatlan vágyat ébresztett a dohányzás iránt és ha egyszer tüdőrákban halok meg, Mrs. Cabotot lehet majd hibáztatni érte." Hát igen, valahogy igy kellene írni! Filmet meg valahogy úgy kellene csinálni, mint Billy Wilder csinálta. Harmadszor vagy negyedszer láttam már a Van aki forrón szereti című komédiát, ismerem már minden fordulatát, a szereplők minden mozdulatát, a bemondásokat és kiszólásokat, a nagy Marilyn minden csábos szemvillanását — mégse untam. Tony Curtis egyszer azt nyilatkozta, hogy Monroe úgy csókolózik, mint Hitler. Eltekintve attól, hogy Curtis (szerencséjére) sohasem csókolózott a fasiszta diktátorral, tehát ez az alpári nyilatkozat merő nagyképűség volt részéről, meggyőződésem, hogy sok férfitársam szívesen helyet cserélt volna vele azon a filmbéli jachton, noha a szőke sexbomba tényleg eléggé diktatórikusnak látszott. Egyébként az egész fi lm ilyen erőszakos: egyszerűen muszáj végignézni. Harmadszor és negyedszer. Tán még ötödször is. ték ki érte. Műveit a realisztikus megfigyelések összefogása, a kitűnő lélekábrázolás és a szobrászati felület finom kidolgozása jellemzi. Nagyarányú szobrásztevékenysége mellett éveken át tanított mintázást a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, 1885 után igazgató-tanára volt a szobrászati mesteriskolának. Igen sok szobrász került ki a keze alól. 1922-ben a Kisfaludy Társaság Gregus-dijjal tüntette ki, később a tagjai közé választotta a haladó szellemű Szinyei-Merse Társaság is. Negyven évi pedagógiai munkásság után vonult nyugalomba. 1926. december 13-án halt meg Budapesten. Szülőföldjével nem szakította meg a kapcsolatot, sokszor és szívesen járt haza. Amikor érdemei elismeréseképpen a király 1907-ben a Ferenc-József rend középkeresztjével tüntette ki és 1913-ban nemesi rangra emelte, Stróbl Alajos a „liptóújvári" elönevet kérte, ezzel is kifejezésre juttatva ragaszkodását szülőföldjéhez. MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ ••• Nem új jelenség. A szocialista irodalom már mintegy százéves múltra tekint vissza. Tulajdonképpen egyidős a munkásmozgalommal. A szocialista irodalommal foglalkozó kötetek mégis örömet és meglepetést jelentenek. Elsősorban azért, mert hiányt pótolnak. Amióta a munkásosztály és eszméi hangot kapnak az irodalomban, írók, kritikusok igyekeztek a szocialista irodalom útját, problémáit feltárni E feltárások kezdetben azonban többnyire csak elszórtan jelentkeztek: részlettanulmányokban és előszókként jutottak kifejezésre. A kutatást és értékelést hosszú évekig elvi bizonytalanság, a polgári irodalom túlbecsülése, és a személyi kultuszból eredő torzulások nehezítették. Gátló akadálynak bizonyult az is, hogy sokáig az irodalomtudomány sem szögezte le világosan azt a ma már mindenki által elismert tényt: szocialista-realista irodalom nem szocialista körülmények között is keletkezhet és virágozhat. Számos kapitalista országban ma is van szocialista-realista irodalom, s a szocialista országok szocialista irodalma sem gyökértelen, nem művi úton, nem párhuzamosan a társadalmi rend megváltozásával jött létre, hanem előzményekre támaszkodik, hagyományokra épül. A szocialista irodalommal foglalkozó kutató- és értékelő munka szervezetten és összefogottan — tudományos igénnyel — az utóbbi években indult meg nálunk is, más országokban is. A lemaradás következtében mind a feltárás és értékelés, mind az eredmények — a szocialista irodalom rangjának elismertetése és a szocialista irodalom népszerűsítése érdekében — sok év mulasztását szükséges helyrehozni. A Kossuth Könyvkiadó által a közelmúltban megjelentetett Induló balra című kötet egyike a szocialista irodalomról tudományos igénnyel készült összefoglaló jellegű, hiánytpótló műveknek. A négy fejezetre oszló kötet tanulmányai a szocialista forradalom és világirodalom; a szocialista realizmus kialakulása a nemzeti irodalmakban; a nemzetközi írószervezetek és a szocialista világirodalom; valamint a szocialista realizmus elméleti kérdései gondolatkör köré csoportosuNa fejtik ki véleményüket adnak több oldalról megvilágított képet a szocialista világirodalom kialakulásáról. A két jelző az egy politikai-eszmei, és az egy irodalmi terminus — összekapcsolásából alkotott „szocialista világirodalom" kifejezéssel nem egyetlen stílusirányzatot nem egyazon jellegű kifejezési formák szerint épülő műveket jelölik, hanem a szocialista világirodalom fogalmán az azonos osztályérdekeket hordozó, azonos szemléletet világnézetet kifejező művek öszszeségét értik. A szerzők a szocialista világirodalmat olyan esztétikailag értékes müvek öszszességének tekintik, amelyben a művészi tapasztalat külső és be/só valósag és a marxista világnézet alapján szerveződő művészi világkép közvetítésével realizálódik művé. Kifejtik, hogy a szocialista világirodalom egyszerre rész és egész Nem szakítható el a világirodalom egészétől, ugyanakkor önmagán belül is totalitást alkot Sajátos rendszerként is felfogható, ahol az egyes részeket — műveket, áramlatokat intézményeket — azonosságok és különbözőségek feszültsége tartja egybe. Előtörténete a II. Internacionálé idejében kezdődik és a Nagy Októberi Socialista Forradalom előtti korral folytatódik. Külön szakaszt alkotnak az 1917-től 1923-ig terjedő évek, a forradalmi időszak és a forradalmi hullám csúcsa a maga lázas, közvetlenül politizáló, az avantgard eszközét is felhasznált sokszínű irodalmával. Az 1925 és 1932 közötti időszak az erőgyűjtés, az átalakulás évei. Ezt a szakaszt általában a szocialista irodalom rappista szakaszaként tartjuk nyilván. A népfrontpolitika talaján, 1932 körül egy új szakasz: a modern realista szintézis irányzat kezdődött. A forradalmi szocialista világirodalomnak ez a szakasz jelenti a Tanulmányok a szocialista világirodalom kialakulásáról csúcsát A szocialista világirodalomnak ebben az időszakban születtek máig legjelentősebb művei. Az 1939 és 1945 közötti időszak az antifasiszta harc jegyében, a nemzeti egységpolitika jegyében álló „ellenállási" jellegű irodalom szakasza. E korszakhatárok természetesen csak nagy közelítéssel — egyes nemzetek sajátos viszonyainak megfelelően változva — érvényesek. Az Egyesült Államok szocialista irodalma fejlődésében például az említett szakaszok több éves eltolódással jelentkeznek. Rámutat a kötet arra is, hogy a rövidebb szakaszoknak jellegzetes egymás után következését figyelhettük meg a második világháborút követően is. A különböző elő szakaszok után, a szocialista világirodalom új fellendülésének az időszaka az 1960-as évek derekától keltezhető. Ettől az időponttól kezdve — ellentmondásokon és visszaeséseken keresztül — egy újfajta arculatú, nagy irodalmi folyamat bontakozik ki. Arra a kérdésre, hogy van-e értelme, van-e funkciója a szocialista realizmus mellett még a szocialista világirodalomfogalmát is használni, Szabolcsi Miklós: A szocialista világirodalom kérdéseihez cimü tanulmányában így válaszol: „a szocialista ream-mu* ,r.úy/eiolés az egész bonyolult irodalmi folyamat legfontosabb szakaszát jelöli, ugyanakkor legfontosabb alkotó módszerét, és egy más értelemben: a kimagasló müvek egész sorozatát. A szocialista világirodalom ennél tágabb, elsősorban történeti jellegű fogalom. Az egyik nem teszi feleslegessé a másikat; mindkettő történeti jellegű folyamatot jelez, de az egyik inkább különféle áramlatokat összefogó gyűjtő elnevezés, míg a másik a szocialista világirodalom áramlatainak legkimagaslóbb vonulatát jelzi. A szocialista világirodalom fogalmába, körébe az átmeneti (a polgáritól a szocialista felé tartó) művek, pályák is beletartoznak. " A tanulmányokból világosan kirajzolódik a szocialista világirodalom fejlődésének általános és egyedi jellege. A fejlődésben általános a kötődés a munkásmozgalomhoz, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomhoz, a legkülönbözőbb avantgarde szervezkedésekhez. Eltérő jellegű viszont a fejlődés abban a tekintetben, hogy az új idők dalaival jelentkező szerzők, írók milyen bázisra számíthattak az egyes nemzetek szellemi életében. A szocialista irodalom csak kevés országban (Szovjetunió, Csehszlovákia) fejlődhetett legálisan, igy a kibontakozás mértéke is eltérő. A gyűjteménybe Stépan Vlasín a cseh szocialista irodalomról, Milos Tömőik a szlovák szocialista irodalomról irt tanulmányt. A utóbbi egyebek között elmondja, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásától kezdve „önálló és sajátos kultúrpolitikát folytatott. A párt nagy jelentőséget tulajdonított a munkásmozgalom és a haladó művész értelmiség szoros együttműködésének, s így az új étet előhírnökeként szerzett magának tekintélyt" A kötet tanulmányai hivatkoznak a Kassai Munkás szerepére. Értékelik, hogy Csehszlovákiában miként érvényesült a Proletkult ,a proletariátus sajátos osztálykultúrájának a megteremtésére és a népszerűsítésére irányuló törekvés. Botka Ferenc: A nemzetközi Proletkult című tanulmányában kiemeli: „A csehszlovák Proletkult folyóirat a Stanislav Kostka Neumann szerkesztette Proletárská Kultúra (1921—1923) nemcsak elméleti cikkeket, hanem szépirodalmat is közölt, vállalva ezáltal a munkásműkedvelő körök műsorajánlatát." A „széles körben kibontakozott gyakorlati munka tartalmát jól illusztrálja az ország keleti részében, Kassán működő központi tevékenysége. Az 1920 elején alakult kassai proletkult példája egyébként több szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt félreérthetetlenül jelzi, hogy a proletkult szellemében megindult munka Csehszlovákiában is megelőzte a Nemzetközi Iroda felhívását, másrészt szép példáját adja a kommunista nemzetközi együttműködésnek." A bolgár, a magyar, az NDK-beli és a szovjet irodalomtudományi intézetek munkatársainak a közreműködésével — Illés László szerkesztette — Induló balra cimü kötet a szovjet, a német a magyar, a bolgár, a cseh, a szlovák, a lengyel, a jugoszláv, a francia, az angol, az amerikai, a japán, a kínai, a spanyol és a latin-amerikai irodalomban jelentkező szocialista tendenciák kialakulásáról és történetéről nyújt áttekintést. Még ma is gyakori, hogy a szocialista irodalom nemcsak az olvasók, hanem a szakemberek körében sem talál mindig megfelelő fogadtatásra. A jelenség sok tekintetben az ismerethiánynak és a téves orientálásnak tulajdonítható. A reális szemlélet és -értékelés érdekében makacs előítéleteket kellett és kell leküzdeni. Az Indulás balra cimü kötet gazdag adattár, és jó fegyver a szocialista irodalom igazáért és a szocialista irodalom elismertetéséért folyó küzdelemhez. BALÁZS BÉLA