A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 (17) / 4. szám

Natan Altman, Szergej Csehonyin és Iszák Brodszkij alkotásainak — ugyanis még az élő, a dolgozó Lenin volt a „modelljük", ha szabad most egyáltalán a „modell" szót használnunk; hiszen tudjuk, hogy Vlagyimir Iljics Lenin sohasem hívott magához festőket, sohasem állt vagy ült modellként senki előtt. Az említett szerencsés képzőművészeknek azonban sikerült öt megfigyelniük munka közben, sikerült ellesniük mozdulatait, tanulmányozniuk arcát, ezt a nagyon-nagyon emberi arcot, talán a legemberibbet, amely valaha is a világra tekintett. Nem tudok megilletődés nélkül, tárgyilagosan nézni ezekre a rajzokra, s ha értékelnem kellene őket, nem tudnék gondolni semmiféle esztétikára, semmiféle művészeti kritériumokra, e rajzok értéke ugyanis túlnő az esztétika határain: értéküket mindenekelőtt autentikus voltuk adja meg, vagyis az, hogy alkotójuk szeme előtt ott volt, ott élt, dolgozott a „modell", ez az igen-igen emberi ember, aki okos szemével szüntelenül a jövőbe nézett: a jövőbe, mely azóta mává lett, s a miénk. VARGA ERZSÉBET (Prand! Sándor felvételei) Iszák Brodszkij: Lenin (1920) Megértő, okos szemmel néz ránk rajzokról, plakátokról, különféle metszetekről a huszadik század, sőt az egész emberi történelem legnagyobb alakja, aki a szó szoros értelmében megváltoztatta a világot, lendített egyet a történelem kerekén — előre. Rajzokban, plakátokban, különféle metszetekben — vagyis a képzőművészet nyelvén — vallanak a szovjet képzőművészek Leninről, az emberről és a forradalmárról, akinek eszméi ma is élnek és győzedelmeskednek. A szovjet képzőművészek Leninnel foglalkozó alkotásaiból összeállított kiállítást — amelynek anyagát a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról elnevezett leningrádi múzeum gyűjteményéből válogatták — a szovjet kulturális napok idején nyitották meg Bratislavában, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Házában. S ahogy egy harmatcsepp tükrözni képes a világot, ez a kis kiállítás is meg tudta mutatni, milyen sokrétűen, milyen sokszínűen ábrázolja a szovjet képzőművészet a világ első szocialista államának megteremtőjét, szemléltette a téma fejlődését századunk húszas éveitől egészen a korunkbeli eszme-művészi szintézisig: a hetvenes években valóban értékes művek születtek, melyeknek alkotói egyrészt poetizálják a témát, más-Szergej Csehonyin vázlata 1920-ból VALL0MÄS0K LENINRŐL részt aktualizálják Lenin jelentőségét, s már nemcsak magát Lenint, hanem az ö személyén keresztül egyúttal a leninizmust is ábrázolják. Ez azt jelenti, hogy a mai képzőművészek alkotásaiban Lenin képe sokkal monumentálisabb és általánosítottabb, mint a század eleji alkotásokban. A régi, az 1920—1921-es évek-Natan Altman rajzai Leninről (1920—1921) ben keletkezett rajzok azonban különösen értékesek számunkra, akkor is, ha nem mérhetők ugyanazzal a mércével, mint a hetvenes évek képzőművészeti eredményei; igaz, ezeket a régi rajzokat talán még műalkotásoknak sem nevezhetjük, hiszen inkább csak vázlatok. Mégsem tudunk meghatódás nélkül állni előttük: ennek a hat rajznak —