A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 (17) / 4. szám

Az első világháború után alaposan megváltozott Közép-Kelet-Európa politikai térképe. A központi hatalmak katonai összeomlása után új államok alakultak az Osztrák—Magyar Monarchia területén. Az új kisebbség otthonérzésének kialakulását nem könnyítette meg az új csehszlovák, illetve cseh uralkodó osztály, amely a nemzetiségi kérdést sajátos módon igyekezett megoldani. A szlovák nemzet jogos követeléseit az egységes „csehszlovák nemzet" elméletével „oldotta" meg, a magyar kisebbséggel meg nem tartotta fontosnak foglalkozni. Ennek ellenére mégis azt tapasztalhatjuk, hogy a szlovákiai magyarság hamarosan komoly szerepet játszik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására Európa-szerte, s így Csehszlovákiában is kibontakozó forradalmi munkásmozgalomban. „A magyar kommunisták cseh, szlovák és német társaikkal együtt az új köztársaság első esztendeinek nehéz körülményei között folytattak harcot a szocialista forradalom győzelméért. Ebben nagy szerepet játszott a magyar kommunista emigráció, amelynek központja a Magyar Tanácsköztársaság leverése után a Pozsonnyal szomszédos Bécsben jött létre. A bécsi központ már 1920 első felében is számos magyar kommunistát küldött Csehszlovákiába azért, hogy összefogják és irányítsák a már ott élő emigránsok munkáját és bekapcsolják őket a csehszlovákiai szociáldemokrata baloldal küzdelmébe, amely a kommunista párt megteremtését tűzte ki célul. A szlovákiai és kárpát-ukrajnai munkásmozgalom központi problémája a soknemzetiségű munkásosztály egyesítése volt. Ebben komoly szerepe volt a Magyar Tanácsköztársaság leverése után Csehszlovákiába menekült vöröskatonákkal és politikai emigránsokkal felerősített szlovákiai magyar munkásságnak is. A közvetlen közelről ismert magyarországi ellenforradalom és irredentizmus elősegítette, hogy a szlovákiai magyar munkásság mentes maradt Horthyék revizionizmusától és a csehszlovákiai forradalmi mozgalom felé orientálódott. Mind nagyobb tért hódítottak körükben a III. Internacionálé eszméi is. Ezzel persze nem vívták ki a csehszlovák körök túlzott szimpátiáját. Ezeknek már a nemzetiségi problémák háttérbe kerülésével kialakult gyanúsan nagy egyetértés sem volt ínyükre és igyekeztek felébreszteni egy kis nacionalista hangulatot az elvtársak között is. A jobboldali szlovák szociáldemokraták lapja, a Robotnícke Noviny például azt követelte, hogy határolják el a csehszlovák szervezeteket a „Horthy-bolsevikok"-nak nevezett magyaroktól, mert „egy részük irredenta, a másik részének pedig az a feladata, hogy a szlovák proletariátust a proletárdiktatúra jelszavával megnyerje a III. Internacionálé elveinek". 12 Kollar-haz Lubochnan A csehszlovák marxista baloldal valamennyi lapja egyöntetűen viszszautasította ezt a „javaslatot". Ugyanilyen fogadtatásban részesültek 1920 szeptemberében a jobboldal hasonló megnyilvánulásai a martini szlovákiai kongresszus elötanácskozásán is. Itt alakították meg a marxista baloldal akcióbizottságát, amelynek alapvető feladata a kommunista párt létrehozása volt. Az akcióbizottság 1920 novemberi nyitrai ülésén határozták el a szlovákiai marxista baloldal kongresszusának összehívását 1921 januárjában Lubochhára (Fenyőháza). Miután Jozef Schiffel, az akcióbizottság titkára megkapta a Liptovsky Svát. MikuláS-i hivatalos szervek beleegyezését az országos kongresszus összehívására, a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt szlovákiai hetilapja, a Rózsahegyen (Ruzomberok) megjelenő Pravda Chudoby II. évfolyamának 2. számában 1921. január 13-án megjelent az akcióbizottság következő felhívása: Elvtársak! Vasárnap, 1921. január 16-án es hétfőn, 17-én a Liptó megyei Lubochnan. Ruzomberok és Kraíovany vasútállomások között szlovákiai kongresszust tartunk a következő műsorral: 1. Beszámoló 2. Szervezeti kérdések 3. Internacionálé 4. Beszámoló Szovjet-Oroszországról (Véreik elvtárs referátuma) 5. Választások 6. Egyéb Az osztályharc alapján álló valamenynyi alapszervezet jogosult arra, hogy delegátust küldjön a kongresszusra, ezért szükséges, hogy a választások rögtön megtörténjenek. A megválasztás után a küldötteket el kell látni szakszervezeti vagy politikai igazolvánnyal, melyet hozzanak magukkal. A kongresszus a szlovákiai munkásmozgalom egyesítéséről fog tárgyalni. Kérvényeztük, hogy a kongresszus napján a gyorsvonat álljon meg Lubochnán, de a biztonság kedvéért a küldöttek tájékozódjanak a vonaton. J. Schiffel, titkár Nem tudjuk, a gyorsvonat megállt-e vagy sem Lubochöán, mindenesetre tény, hogy a küldöttek időre összegyűltek, számszerint 149-en. Ebből 88 volt szlovák, 36 magyar, 15 német, 6 ukrán (ruszin) és 4 zsidó (az első köztársaságban az uralkodó réteg elképzeléseinek nem éppen megfelelő kisebbségi arányok „korrigálá- 1 :2,4 volt az arány, ami a bevezetősa" végett bevezették a zsidó nemze- ben ismertetett adatokat igazolja. A tiséget is, kisebbíteni akarván a né- 149 küldött a kongresszus számlálómetek és a magyarok számát). Ami a bizottsága szerint kb. 240 000 pártmagyarokat illeti, a magyar nemzeti- tagot képviselt. A fenti arányokból ségü lakosság számát véve figyelem- kiindulva, ebből kb. 60 000 volt a be, nem is volt olyan rossz a küldőt- magyar tagok száma, tehát az összlatek aránya. Az 192l-es első csehszlo- kosságból kb. minden tizedik ember vák népszámlálás adatai szerint a tagja volt a szociáldemokrata pártszlovákok kb. 3,5-szer annyian vol- nak. (Az 1921-es népszámlálás szetak, mint a magyarok. A konferenci- rint 634 827 ember vallotta magát án részt vevők között viszont csak magyarnak.) A kongresszuson a küldötteken kívül részt vettek a cseh testvérpárt képviselői is, de nem hiányoztak az államhatalom képviselői sem. A kongresszus összehívását ugyan engedélyezték, de jelenlétükkel akarták megakadályozni, hogy nem kívánatos határozatokat hozzon. Ez az „aktív" jelenlét két dolgot eredményezett: 1) A két napra tervezett kongreszszus már az első nap este véget ért,