A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 (17) / 4. szám

dence önvédelemből követte el ezt a tettet. Minthogy azonban nem került elő az a pisztoly, amelyet Delaunay lövésével állítólag kiütött ellensége kezéből, az államügyész arra a meggyőződésre jutott, hogy a vádlott és a vele intim viszonyt folytató tanú állítása közös megegyezésen alapszik, ezért nem adhatnak neki hitelt. A bizonyítékok teljes hiánya következtében előtérbe került a szavahihetőség kérdése, és ebben a kérdésben a vád döntő csapást mért a védelemre, mivel kiderítette, hogy a dijoni Fréres Gossecs borászati cég nem létezik, és a vádlott álfoglalkozást űzött. Ezzel tovább nőtt az ügyet körülvevő titokzatos homály, amely a legkülönfélébb találgatásokra adott okot, anélkül hogy bárminemű elfogadható magyarázat született volna. A bíróság végül beérte a puszta tények megítélésével, és Héctor Delaunay-t háromévi börtönre ítélte. Ügyvédje fellebbezni akart, s a fellebbezés talán nem is lett volna reménytelen, Delaunay azonban megrázta a fejét, és belenyugodott az ítéletbe. Ebben a különös bűnügyben a közvélemény ezt is furcsállotta, mivelhogy Delaunay magatartását mindenki szerfölött rokonszenvesnek találta. Csakhogy Delaunay attól tartott, hogy az ügy újabb, tüzetesebb vizsgálata során netán fény derülhet az ö igazi küldetésére, és semmi áron sem akarta megszegni fogadalmát. így hát inkább lehajtott fejjel vállalta, hogy bűnösnek bélyegezzék, és a granadai állami fegyházban eltűnt a nyilvánosság szeme elől. Korlátlan szabadságát nyolc rövid lépés megtételének joga váltotta fel. a világ egy cella négy fala közé szorult, s ott csupán egy priccs és egy kanál volt, és a magány örökös csendjén át távoli álomként hatoltak el hozzá a sevillai feria dalai és fandangói, egykori életének utolsó emlékei. Megszűnt létezni mind igazi, mind álvalójában. ismét csak egy szám volt, csakhogy a 7117-es számot nem önként vette fel. — Milyen gyönyörű szám — mondta a börtönőr, mikor felvarrta a rabruhája ujjára —. ez biztosan szerencsét hoz magának. Delaunay önkéntelenül is elmosolyodott ennek az egyszerű embernek a babonásságán, amely a börtönkapun sem rekedt kívül. Valóban olyan számot kapott, amely élűiről és hátulról olvasva is ugyanaz — a spanyol nép nem ismer ennél szerencsésebbet, és Delaunay biztos volt benne, hogy Clemencita elkeseredése ellenére is gondolkodás nélkül feltenné rá minden pénzét. Szerencsés számot kapott: ironikusan mosolygott ezen a szerencsén, s a lelke mélyén örült, hogy a véletlen játéka folytán már a nehéz kezdetben is akad valami biztató. Ha ő maga most csupán egy négyjegyű szám, és e négyjegyű szám határozza meg a sorsát, hát legyen ez a szám legalább szerencsét hozó. Mindjárt első nap belekarcolta a 7117-et a falba az ágya fölé, és úgy bámulta naphosszat, mint sorsának mágikus képletét. A hetestől az egyesig, ez a bukásom — mondogatta magában —, az egyestől a hetesig, az pedig az elkövetkező felemelkedésem. Szerencsésen kezdődik, és visszatér a szerencsés kezdethez. szilárd és azonos elülröl és hátulról nézve egyaránt, felbonthatatlan, mint a bodzafa bábu, akárhonnan nézi az ember, mindig újra hét és egy. egy és hét. Tagadhatatlanul van benne valami tetszetős szimmetria, számokkal leírva olyan, mint egy versláb képlete. Megálljunk csak, hiszen én ezt valamikor tanultam, mi is a neve annak a négy szótagból álló ritmikus egységnek, de hiszen ez a trocheus és a jambus összevonása ... hogy is nevezik ... igen, igen Choriambus, ez az, a Choriambus: tramtatatam, tramtatatam. Meghal a nap — fénye kihuny (folytatjuk) 4. Molossus Tá-tá-tá, tá-tá-tá. út lesz itt, gördülj rá! Pöf-pöf, pöf, vénember, mozdulj már, gőzhenger! Gőzfelleg, füstfelhő, vaskémény, füsttermő, nagy henger, kis henger, nem gördülsz, gőzhenger: szikrát köpsz, lángot fújsz, füstöt hánysz, nem mozdulsz. Öblödben száz vulkán, erdőtűz száz dúl tán. olthatná száz tenger, mégsem bír mérgeddel. Hömpölygő füstfelleg, töf-töf-töf, láng gerjed, gőz szisszen, szíj perdül, fütty hasgat, kar lendül, kis henger, nagy henger, indulsz már, vénember: lajhárnál lassabban, teknőcnél gyorsabban. (Nem mozdony, nem tengerjáró, csak gőzhenger: töf-töf-töf, rá-rá-rá, jó henger, tá-tá-tá.) Fabry Zoltán munkásságának bibliográfiája Sokszor elmondottuk: a Fábry-é/etmű nemcsak a csehszlovákiai magyar irodalom eddigi legnagyobb írói teljesítménye, hanem a XX. századi egyetemes magyar irodalom egyik legértékesebb hagyatéka is. Ezt példázza a budapesti Szabó Ervin Könyvtár kiadásában most megjelent Fábry Zoltán bibliográfia is. Az író arcképével díszített ízléses kiállítású kiadvány Reguli Ernő magyarországi irodalomkutató gondos munkája. Fábry Zoltán írói pályájának és sokirányú munkásságának esszéírói, publicisztikai, gondolkodói, műveltségszervezői és nemzetiségpolitikai tevékenységének összegezése mindmáig megoldatlan. Amikor a CSEMADOK Központi Bizottsága emlékmúzeummá alakította a stószi házat megteremtette a széles körű Fábry-kutatás bázisát Az író hagyatékában fennmaradt emléktárgyak, kéziratok, gazdag könyvtár és folyóiratgyűjtemény megőrzésén és gyarapításán túl, az emlékmúzeum fontos küldetése — ezt szolgálják a megépített vendégszobák is — a Fábry-kutatás ösztönzése. Ennek ellenére az elmélyült, összegező munkák váratnak magukra. Az eddigi Fábty-irodalom minden gazdagsága ellenére publicisztikai és alkalmi jellegű. Néhány szakfolyóiratban megjelent adattári közléstől, és egy-két tudományos igényű tanulmánytól eltekintve a Fábryra vonatkozó irodalom jórészt szépirodalmi folyóiratokban és a napi sajtóban látott napvilágot. A most elkészített bibliográfia az első olyan könyvészeti összegezés és feltárás, amely jegyzékbe foglalja Fábry összes írását és a róla publikált írásokat. A bibliográfia nem teljes, de így is átfogó képet nyújt Fábry munkásságáról, munkásságának visszhangjáról, s lehetővé teszi, hogy az eddig egy síkban szaporodó Fábry-iroda/om most a mélybe is „elinduljon", s elénk tárja az író bonyolult személyiségét, egész alkotói tevékenységét. A megjelent bibliográfia adatai önmagukban is segítik Fábry összetettebb és pontosabb írói profiljának kialakítását. A tisztán mennyiségi alapon végzett összehasonlítások számszerű mutatói szerint Fábry írói teljesítménye jónak, átlagon felülinek mondható. Közel öt évtizedes írói munkássága során (a kényszerű hallgatások hosszú éveit is beleszámítva) 22 könyve jelent meg. Ebből a Korparancs és a Fegyver s vitéz ellen két kiadásban. Szlovák nyelven két könyve (Pravda myélienky a mieru, Vox humana), cseh nyelven pedig egy gyűjteményes kötete (Nase vlast Evropa) látott napvilágot. Válogatott írásainak egy kötetét Balogh Edgár állította össze és Romániában adták ki. A bibliográfia második fejezete Fábry öt évtizedes publicisztikai tevékenységéről ad számot. A nem végleges adatok szerint 1967 végéig 1094 írása, cikke, tanulmánya, esszéje jelent meg a csehszlovákiai magyar sajtóban, valamint a magyarországi és romániai lapokban. Ebből csupán 22 közlése fordítás. Gazdag a Fábryval foglalkozó irodalom is. Hámm könyv és hat bibliográfia foglalkozik munkásságával. A róla. műveiről irt cikke, tanulmányok, méltatások és riportok száma 613. Személyiségével 28 költemény foglalkozik. A bibliográfia számot ad Fábry sajtóban és kötetben közölt leveleiről, közli a Fábry ikonográfia adatait és az eddig felderített álneveinek, szignóinak jegyzékét. A közel 250 oldalas bibliográfia értékét nagyban növelik a különböző mutatók; a címmutató, névmutató, ismertetések és kritikák mutatója, a feldolgozott újságok és folyóiratok jegyzéke. Ez utóbbiból megállapíthatjuk, hogy a bibliográfia készítőjének az adatgyűjtés során 113 újság és folyóirat megfelelő évfolyamait kellett átnéznie. A 113 lap közül 78 foglalkozott Fábry munkásságával, 35-tel pedig Fábry tartott intenzív kapcsolatot. A kutatók számára nagy segítség, hogy a címek leírása nem csupán az első közlés bibliográfiai adatait ismerteti, hanem a további közléseket is. Sőt, tájékoztat az esetleges címváltozásokról is. és az önálló kötetek cikluscímeiről, beosztásáról. A bevezető útbaigazításai is szakszerűek, frontosak. Csak sajnálhatjuk, hogy a bibliográfiához nem csatlakozik Fábry rövid életrajza, munkásságának ismertetése. Az igaz, hogy a bibliográfia elsősorban kutatók, könyvtárosok, szakemberek számára készült, akiknek rendelkezésére állnak a Magyar irodalmi lexikon adatai és más forrásanyagok, a bibliográfia magas példányszáma és az érdeklődők széles tábora, valamint az a tény, hogy Fábry életútja, munkássága korántsem általánosan ismert, indokoltá tették volna, hogy a bibliográfiát Fábry életrajza is kiegészítse. A bibliográfia bevezetője megállapítja:„Fábry publicisztikájának pontos számbavétele máig sem megoldott Hiába jelentek meg méreteikben nagynak tűnő bibliográfiai összeállítások — melyeket ellenőrizve és kritikával felhasználtam — úgy érzem, hogy bár előbbre léptünk a teljesség felé. de korántsem sikerült azt elérni." Az okok közt Reguli Ernő fontos helyen említi, hogy a budapesti könyvtárakban „a szomszédos országok magyar nyeNű újságjai meglehetősen hiányosak. Az anyaggyűjtést ki kellett volna terjeszteni a pozsonyi és kassai könyvtárak korabeli állományára is, amire már nem volt lehetőségem." Csak sajnálhatjuk, hogy ez nem valósulhatott meg, s így az elkészített Fábny-bibliográfia meglepően gazdag adatbősége ellenére sem mondható teljesnek. Reguli Ernő munkájával ismét gazdagabbak lettünk. De ez a gazdagodás is figyelmeztet teendőinkre. A Fábry-hagyaték ápolása: munka, szüntelen gazdagítása a nagy író szellemi hagyatékának. Szőke József 11 KONCSOL LÁSZLÓ: Verslabak