A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-27 / 26. szám
— Milyen élmények kötnek az iskolához? — Falai között éltem négy évig. Itt ismerkedtem meg sok mindennel. Például azzal is, hogy az életre, a továbbtanulásra tárgyi tudással jól felvértezve kell készülni! — Mennyire tanultál meg szlovákul? — Annyira, amennyi elég a főiskolai továbbtanuláshoz! Editnek a biológia volt a legkedveltebb tantárgya, de a vegytant is szereti. Végig kitüntetett volt, mindenből egyesre érettségizett. Kicsit tartott a vizsgáktól, pedig sokat tanult. Az első kérdés megválaszolásakor nem is tudta palástolni a lámpalázát. Aztán megszűnt a félelme és akkor már minden könnyebb volt. Szeret olvasni. Részt vett a CSEMADOK KB által meghirdetett Harmadvirágzás országos vetélkedő kerületi döntőjén. Moziba is szívesen eljár. Bár negyedikben már kevés volt az ideje. Az osztály SZISZ szervezetének alelnöke. Vágyáról, álmairól faggatom még a szép, derék lányt, a holnap leendő orvosát. — Ha bejutok és végzek az orvosegyetemen, szeretnék majd Afrikában is gyógyítani. Szeretnék tudományos expedícióban részt venni. Férjhez menni, gyermeket szülni is szeretnék természetesen. Persze, ha végzek, a járásomba igyekszem visszakerülni. Danis Tamásnéban a régi ismerőst, hajdani egészen fiatal tanáromat is köszöntöm. Tudom róla, hogy ö is tanult eme iskola falai között. Tíz esztendeig igazgatta is az összevont szlovák—magyar gimnáziumot. Kérdezhetném sok mindenről, de kíváncsiságommal csupán az iskola életére fényt vető érdekköri tevékenységnél maradok. — Természettudományos érdekköri tevékenység keretében a diákok biológiai, fizikai szakdolgozatot készítenek — mondja. — Eredményesen szerepelnek a kerületi versenyen. A vers- és prózamondók (Szaniszló Gabriella és Jónás Erika) eljutottak a Jókai-napokra. Tánccsoportunk a járási verseny második helyezettje. Forgon István és Szántó Katalin a szlovák nyelvi verseny résztvevői voltak. A Puskin emlékversenynek is vannak sikeres szereplői iskolánkból. Az iskola falai között feszültség, szorongás, munka a nagy próbatét napjaiban. Rimaszombat utcáin viszont a tavasz lehel meleget az emberekre. A főúton le-fel hömpölyög a nép, s már csak a tabló juttatja eszembe, hogy a gimnázium érettségiző diákjai nem a tavaszi nap melegétől szenvednek. A tablóra kiválasztott mottó Herakleitosztól meghökkentően szép: „Mindennap születik valami, amiért érdemes élni és küzdeni!" Szinte kínálja a gondolatot, vajon a rimaszombati gimnázium magyar osztályaiban érdemes volt-e küzdeni? Hová, mivé lettek az iskola diákjai? A főúton falumbelibe ütközöm. Csoltó Ernő Jednota-értekezletre utazott Batyiba, s a postára szalad, levelet küld a fiának. — Hol van a fiad? — Mérnökhadnagy Stibroban. Liptómiklóson végezte a Katonai Főiskolát. — Honnan került oda? — Innen, a magyar gimnáziumból. Nehéz és hosszadalmas lenne felsorolni azoknak a nevét, akik az ország különböző cseh és szlovák egyetemeire, főiskoláira jutottak innen. Beszéljenek inkább a számok! Huszonegy év óta (1959-töl) 677-en érettségiztek a magyar gimnáziumban, s 279-en végeztek egyetemet vagy főiskolát! Tizenöten Katonai Főiskolát. A Rimaszombatból elkerültek és a városba visszakerültek közül néhánynak azért leírjuk a nevét és a foglalkozását. Poór Irén orvos, Konszki Zsuzsanna orvos, Tóbik Viola orvos, Marek Katalin orvos, Bozó Zsuzsanna közgazdász, Laczka Mária vegyészmérnök, Nyitrai László, jogász, Filo József jogász, Górász István jogász, Pelle Tibor vegyészmérnök, Gaál István villamossági mérnök, Boros Zoltán vegyészmérnök stb. A város főtere mint a zsongó méhkas. Szlovák—magyar szavak érnek a fülemhez. A legutóbbi népszámlálás szerint Rimaszombat 52—48 százalékos szlovák—magyar lakosságú járás. Marta Bornayovától kérdezem, aki ötödik éve igazgatja az iskolát, hány tanulója van? — 403 a tanulók összlétszáma. Ebből 131 a magyar tanuló. — S az osztályok? — 12 osztályból 8 a szlovák és négy a magyar osztály. Cerovszki Gyula találkozásunk pillanatában három tantárgyból már leérettségizett, de a vizsga elektrotechnikából még hátra volt. S attól félt. — Miért? — Szlovákul kell belőle érettségizni. Már a negyedik osztályban is szlovákul vettük az anyagot, mert hogy úgy könynyebb lesz a főiskolai felvételi. Persze megzavart bennünket ez az átállás, hiszen három évig magyarul tanultuk az anyagot. — Hányan jelentkeztetek villamosmérnöki karra? — Ketten. A jövő évre 34 tanulót vettek fel a magyar tagozat első osztályába. A kerület határozza meg a felvehető gyermekek számát (30). Bornayová Márta szerint a tantestület együttműködése jó, a tanulók is jól megvannak a közös épületben. Érettségiznek a rimaszombati gimnázium magyar tagozatának negyedik osztályos tanulói. Tizennyolcan jelentkeztek az ország különböző egyetemeire és főiskoláira. Viszik az iskola jó hírét közeli és távoli városokba. Jó ezt tudni, jó arra gondolni, hogy a járás magyar nemzetiségű lakosságának szüksége van erre a gimnáziumra. Nem csupán a tablóra írt mottóval, de főleg elért eredményeivel bizonyítja az anyanyelven való tanulás előnyét, jelentőségét. MÁCS JÓZSEF PRANDL SÁNDOR felvételei 13