A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-06 / 23. szám

Szovjet—finn kooperációval készül szovjet Karéliában az az ércfeldolgozó kombinát, amelynek egyik részlegéről ez az érdekes éjszakai felvétel készült. A házasságok a mennyben köttetnek — mondogatták eleink, de ők sem szó szerint értették. Az amerikai Frank Smith és — feltételezhetően — bájos menyaszszonya Linda Niendner azonban komolyan vette a mondást, s ha nem is egészen a mennyben, de legalább a közelében kívántak örök hűséget fogadni egymásnak. A léghajó pilótája volt a tanú. Törperigóéknál ma tücsök lesz ebédre. Amikor két évvel ezelőtt hatvanadik születésnapjához és a Munka Érdemrendhez gratuláltam a művésznek, nevetve mondta: — Szaporodnak az évek és a gondok is... — A sikerek és elismerések is — válaszoltam. Nem sokáig kellett várnia újabb elismerésre. Mikulás Huba nemzeti művész 1980-ban az Arany Krokodilt is megkapta. — A Munka Érdemrend és a nemzeti művész cím után jelent-e örömöt az Arany Krokodil odaítélése ? — kérdeztem tőle. — Minden elismerés jól esik, minek is tagadnám — vallotta be nyíltan. — Ezt a díjat azért értékelem nagyra, mert részben a versmondásért, részint egy olyan televíziós filmben nyújtott teljesítményért kaptam, amelynek az egyszerűség és az erkölcsösség az alapja. Az etikai tanszék című filmben Bryzgel professzort alakította Mikulás Huba meggyőző erővel. S a versmondás Laco Novomesky költeményeinek magas szintű tolmácsolása is hozzájárult ahhoz, hogy odaítéljék neki az Arany Krokodilt. Színész és versmondó. A szép szó tolmácsolója. — Az előadóművészetnek e két ágazatát már fiatal koromban szívesen műveltem. A szavalás volt az első lépcsőfok, már az elemi iskolában szavaltam ünnepi alkalmakkor. Az iskolai versikék után egyre komolyabb versek következtek, míg végül is eljutott Novomesky művészi tolmácsolásához. — Hogy mit jelent részemre a költészet ? A szép vers kulcs a szívhez, a lélekhez. Akkor igazi, akkor művészi a versmondás, ha a szavak mögött ott vannak a költő gondolatai, érzelmei. Mikulás Huba pátosz nélkül szaval, egyszerűen és átérzéssel, ami lényéből fogan. „A költészet megtanít bennünket a dolgok lényegére, megtanít bennünket megérteni az embert, a természetet, az eseményeket. Költői hasonlattal élve a költemény olyan, mint a harmatcsepp a fa levelén, egyszerű és mégis gyönyörű. A költészet segít bennünket abban is, hogy megtaláljuk a hétköznapok, az élet szépségeit. Versmondás közben MIKULÁS HUBA ÚJABB KITÜNTETÉSE Mikulás Huba portréja (Lea Mrázová festménye) Laco Novomesky találóan fejezte ki mindezt akkor, amikor a költészet nélkülözhetetlenségéről szólva kihangsúlyozta, hogy a művészi vers felfedi a dolgok rejtettségét, a jelenségek titkait, a világ lényegét. Ezt vallotta Laco Novomesky és ez Mikulás Hubának is vallomása a költészetről. Otthonában beszélgetünk ezekről a dolgokról. A falról néma tanúként tekint le ránk a színész portréja, Lea Mrázová érdemes festőművész alkotása. Egyik egészen nagy szerepében Gorkij Éjjeli menedékhely című drámájában ábrázolja Mikulás Hubát. Nagyszerű portré, akiről alkották, bátran szembe nézhet akkori arcmásával. A színpadon ma is kiváló teljesítményeket nyújt. Romantikus hősöket játszott valaha, később a karakterszerepek következtek. Mikulás Huba aránylag elkésve indult el színészi pályáján, ám csakhamar behozta az elkésett indulás hátrányait, olyannyira, hogy hazai vonalon minden elérhető elismerést learatott a világot jelentő deszkákon. Kérdem tőle, volt-e néhány emlékezetes találkozása a magyar színészet nagyjaival. — Volt, hogyne lett volna. De talán legemlékezetesebb részemre az egyik érsekújvári József Attila est. Major Tamással együtt József Attila verseket szavaltunk. Major Tamás magyarul, én szlovákul, Ján Smrek fordításában. Amikor először olvastam a Smrek tolmácsolta verseket, már akkor kiéreztem a sorokból a nagy magyar költő jelentőségét, nagyságát. Éreztem a versek lüktetését, a mondanivaló súlyosságát. Amikor Major Tamással felváltva szavaltuk a verseket, még a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani a csöndben. Különleges atmoszféra alakult ki a teremben, szinte úgy éreztük, hogy velünk van József Attila szelleme. Felejthetetlen est volt a nézők és az én számomra is. MÉSZÁROS JÓZSEF Például egy egyszerű, átlagos hétköznap ... Te tanulsz, munkahelyeden dolgozol, gépet szerelsz, beteget kezelsz vagy valami egészen mást végzel, irányitasz vagy utasításokat hajtasz végre, esetleg akár újságot is írhatsz .. . Már ismered munkád, feladataidat, minden apró részletét, mozdulataid, döntéseid, utasításaid, fogadásaid megszokottak, begyakorlottak. Mint egy pontos, megbízható gép. Nem csoda, rutinnal bírsz, akár álmodban el tudnád végezni — mindennapi megszokott munkádról van szó. — Kisujjamban van a szakma, behunyt szemmel is megcsinálom — mondod vidáman, magabiztosan, öntudatos büszkeséggel. S nincs is panasz munkádra, nincsen fennakadás, munkád mindig elvégzed, jól, ahogy azt az évek során már megszokták tőled. S való igaz, hogy már alig kell rá odafigyelned. Nem is nagyon figyelsz. így MEGSZOKTAM esetenként észre sem veszed, hogy valamit munkád során máshogy is lehet, máshogy kellene. Akkor is, ha tegnap, tegnapelőtt még így volt jó, akkor is, ha még ma is „elmegy" ugyanúgy. így aztán holnap is elvégzed munkád ugyanúgy mint eddig, gépet szerelsz vagy tervezel nem rosszabbat, de nem is jobbat mint tegnap, ugyanúgy beteget kezelsz, semmivel sem hatékonyabban, mindent ugyanúgy .. ., megszokottan, mint egy pontos, megbizható gép . . . — Mindent tudok róla, kisujjamban van a szakma — mondod holnap is öntudatos büszkeséggel és eszedbe sem jut, hogy újítani, javítani kéne mindezen és lenne is mit, mert géped már elavult, rozoga, terveid célszerűtlenek, beteged újabb módszerekkel, gyógymódokkal megmenthető, írásod semmitmondó, unalmas ... (pálházy) 537