A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-06 / 23. szám

A Csemadok életéből Csárda takarja a falut, a halászléjéről leginkább ismert Kondorosi Csárda, közvetlen az országút szélén, Somorja és Dunaszerdahely között. A csárda pedig alig árul el valamit az ezernyolcszáz lelket számláló dupla tornyú Gelléröl (Holice). Aki átlépi a vendéglátóipari üzem küszöbét, honnan tudhatná, hogy a csárdát a gellei szövetkezet meg a hnb vásárolta mellé, s később eladta a vendéglátóipari üzemnek. Néprajzi gyűjtés és kiállítás Megszoktuk már, hogy a CSEMADOK vágkirályfai (Kráfová nad Váhom) helyi szervezete gyakran hallat magáról. Erőssége a színjátszás, bár a Vágsellye (Sala) szomszédságában lévő falu lakói ez alkalommal egy néprajzi kiállítással vonták magukra a figyelmet. Mielőtt azonban erről szólnék, tanulságnak ide kívánkoznak a kiállítás előzményei is. A CSEMADOK helyi szervezetének színjátszói évenként legfeljebb egy-két előadást tartanak Királyfán — ami nem kevés! —, de ez nem elég a tagság egészének aktivizálásához. A szervezet vezetőségét tehát méltán foglalkoztatta egy olyan programsorozat összeállítása, amelyben mindenki megtalálhatja azt, ami megfelel érdeklődési körének. Igy választották a lehető legjobb megoldást, amikor tavaly megszervezték a művelődési klubot. A vezetőség komoly, távoli célokat követő munkáját bizonyítja, hogy a klubelőadásokat nem valami attraktiv „csemegével" vezették be, hanem elsősorban a falu történetével akarták megismertetni a hallgatókat. Az 1980/81-es évadra helytörténeti előadásokat terveztek: ezeket a történelem-Falu él a csárda mellett. Méghozzá települést egyesítő község. Nevük szerint: Egyházgelle, Ógelle, Pósfa. Kis- és Nagybudafa, Cséfa és Beketfa. Ahány település, annyi temető. A cséfai talán a legszebb. Nagy tölgyfák lombja alatt hallgatnak a sírba hanyatlott emberi sorsok. A hnb fiatal, mindössze harminchárom éves elnökével szemrevételezem a településeket és a temetőket. Gépkocsiján robogunk szakos Nagy József, a helybeli általános iskola igazgatója vállalta magára. Az előadások helytörténeti kutatásokra épültek. Nagy József a falu múltjára vonatkozó adatok felkutatásában a CSEMADOK tagok lelkes munkája mellett Popluhár József hnb-elnöktöl is segítséget kapott, aki a kutató segítségére bocsátotta a falu krónikáját. A klubalakítás és a helytörténeti gyűjtés gondolatát tehát az egész község a magáénak tekintette, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a novemberi klubnyitón, az első helytörténeti előadáson mintegy száztízen vettek részt. A CSEMADOK-tagokon kívül jelen volt a Nemzeti Front, a hnb, valamint a községi pártszervezet elnöke is. A helytörténeti előadások szerves folytatásaként rendezték meg a néprajzi kiállítást, azzal a céllal, hogy felkeltsék a figyelmet a faluban még a fellelhető tárgyi emlékek iránt. A kiállítás témáját nem határozták meg, anyagát pedig, a CSEMADOK-szervezeteknél bevált gyakorlat szerint, a tagok kölcsönözték. A szervezők jól tudták, hogy egy-egy padláson, kamrában, olykor pedig — hiszen ez ma divat — a „tiszta szobában" is sokféle régi használati tárgy, eszköz található, igy aztán arra biztatták hát az embereket, hogy hozzanak el minden olyat a kultúrházba, amiről úgy gondolják, hogy érdemes kiállítani. Nem csoda hát, hogy a jó szervezésnek töméntelen sok anyag lett az eredménye. A kiállítás rendezői igyekeztek minden összehordott tárgyat kiállítani. Nem is tehetegyik helyről a másikra. Épületekre, létesítményekre, megkezdett építkezésekre vetünk egy-egy pillantást. Az elmúlt választási időszakban elért eredményeket összegezzük. Egyházgellén kultúrház, egészségügyi központ, óvoda épül, valamint lelátó a sportpályán. A tornaterem és a politechnikai műhely már kész. Nagy- és Kisbudafán üzletet és vendéglöt adtak át, épületet alakítottak át óvodának. Ógelle szintén üzlethez és ventek másképp, hiszen ha az emberek helybe hozzák az anyagot, senkinek sem mondhatják, hogy éppen az a tárgy, amit ö hozott, „nem illik a képbe". A kiállításon a kenderfeldolgozás eszközanyagától kezdve a mezőgazdasági szerszámokig az egykori paraszti életnek szinte minden területéről volt valami látnivaló. Az anyagot témakörökre bontva, jó csoportosításban mutatták be, nem a rendezők hibája, hogy a szük kis teremben a kiállítás szinte áttekinthetetlenné vált. Érthetetlen ugyanis, hogy egy olyan községben, ahol az emberek szinte példátlan összmunkával dolgoznak falujuk múltjának a megismerésén, miért csak a kultúrház előcsarnokában rendezhetnek meg egy csaknem félezer tárgyat felölelő kiállítást akkor, amikor a nagyterem kihasználatlanul áll heteken (hónapokon) keresztül. (A példa, sajnos, nem egyedülálló. Hányszor múlik egy-egy munka sikere a megértés hiányán?) Egy kiállítás akkor teljesíti maradéktalanul a küldetését, ha információkat közöl, összefüggéseket tár fel, csakúgy, mint egy előadás, vagy más hasonló, ezzel egyenrangú rendezvény. Ehhez viszont, elsősorban megfelelő helyre, térre van szükség. Ezt a szempontot figyelembe véve a vágkirályfai néprajzi kiállításnak megvolt a fogyatékossága. Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy a kiállítás nem volt hiábavaló. Az emberek figyelmét ezzel is sikerült még fokozottabban a múltbeli értékekre irányítani, szerves része déglőhöz jutott épületátalakítás révén. Cséfán körülbelül háromszázhúsz méter hosszú járdát építettek három szombaton társadalmi munkában. A ravatalozó is majdnem készen áll. Gelle és Cséfa között szőlőtőkék erdejébe ütközik a tekintet. A szövetkezet ezernyolcszáz hektárnyi területéből hetven a szőlő. A hnb-elnököt, Kmotrik Ferencet három éve állították a falu élére. A helybeli szövetkezet agrármérnökét tették meg1 a falu vezetőjének. Ez 1977 decemberében történt. A falu ügyes-bajos dolgai nem voltak ismeretlenek Kmotrik Ferenc előtt. Addig is képviselő volt, és komolyan vette megbízatását. Néhány tömegszervezetben is aktivan tevékenykedett. Magam is találkoztam vele a CSEMADOK helyi szervezetének író-olvasó találkozóján. — Ma már nagyobb a képviselő feladata — mondja a portalanított utakon kanyarogva. — Több munka hárul rá. Harminc tagú képviselőtestületünk minden egyes képviselőjére húsz ház jut. A képviselő megteszi észrevételeit, választói nevében tolmácsolja a panaszokat, egyszóval konkrét munkát végez, különösen, ha a társadalmi munkában kell jeleskedni. Dunaszerdahelyen hallottam, hogy Gelle a nemzeti bizottságok között meghirdetett szocialista versenyben elért eredményeiért kormánykitüntetést kapott. A felszabadulás 35. évfordulójának tiszteletére vállalt felajánlások teljesítéséért. — Mire vonatkozott a felajánlás? — kérdem az elnöktől már a hivatalában. — Az önsegélyes építkezések beruházásos és nemberuházásos részére, a pénzügyi terv és a kulturális feladatok teljesítésére. A magas kintüntetést és az ötvenezer koronás pénzjutalmat Jozef Lenárt és Viliam Salgovic jelenlétében Peter Colotka, a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke adta át a várban. volt egy megismerési folyamatnak, amelybe a CSEMADOK helyi szervezetének vezetősége bevonta szinte az egész falut. Ezt bizonyítja az is, hogy amikor a kultúrházban bált rendeznek és a kiállítást le kellett bontani, akkor sem lanyhult a kiállítás iránti érdeklődés, s az emberek nem vesztették el a kedvüket. Mindenki hazavitte azt, amit ö kölcsönzött, a bál végeztével pedig annak rendje és módja szerint visszahozta, s a kiállítást újra rendezték, ugyanolyan hittel, lelkesedéssel, az ismertetés és a megismerés vágyával, mint az első alkalommal. Pedig az eredetileg két hétre tervezett kiállítás akkor már három hete nyitva tartott. A kiállítás rendezői, szervezői elérték tehát a lehető legtöbbet: tudatos előkészítéssel úgy vonták be egy közös munkába a szervezet tagjait, hogy mindenki gazdagabb lett a jól végzett munka örömével, falujuk múltjának teljesebb megismerésével. Reméljük, hogy a vágkirályfaiak példája, a tudatos kutatómunkára épülő ismeretterjesztés másutt is követésre talál. Jó lenne, ha a közeljövőben főleg a galántai járás falvaiban láthatnók mind több néprajzi kiállítást. 1982-ben ugyanis e járás falvai mutatkoznak be a zselizi Országos Népművészeti Fesztiválon közös müsorblokkal. A bemutatkozás sikere a gondos felkészüléstől függ, ennek egyik formája pedig éppen a néprajzi gyűjtőmunka és eredményeinek kiállítása. SZANYI MÁRIA 6