A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-17 / 3. szám

A Csemadok életéből A Hét szerkesztősége felkért arra, hogy bizonyos előre megadott kérdések alapján beszéljek arról a közösségi munkáról, amelyet az énekkari mozgalomban végzek, s ezzel kapcsolatban a diószegi (Sládkovicovo) Vox Humana Kórus ténykedéséről is ejtsek néhány szót. A közösségi munkába 1931-ben kapcsolódtam be. Ekkor végeztem el Bratislavában a tanítóképzőt. Mi voltunk az első magyar tanítók, akik már Csehszlovákiában szereztünk képesítést. Nagyszerű tanáraink a négy év alatt alaposan felkészítettek bennünket az életre. Ráneveltek arra, hogy az iskolában becsülettel helytálljunk és kint a falvakon a nép között szinte apostolként munkálkodjunk. Diplomaosztáskor elhatároztuk, sőt ünnepélyes fogadalom formájában aláírásunkkal is megerősítettük, hogy az iskolában lelkiismeretesen végezzük kötelességünket, az iskolán kívül pedig minden erőnkkel a nép ügyét, kultúráját és felemelkedését fogjuk szolgálni. A tanítói oklevél és ez a fogadalom indított el az élet útján. Az egyik a munkára jogosított föl, a másik pedig sikerek elérésére ösztönzött. A sokrétű tevékenységből, amelyeket végeztem, főleg az énekkari mozgalom állt közel a szívemhez. Az első tanítói helyemen azonnal iskolai és felnőtt kórust szerveztem így volt ez aztán minden községben, ahol tanítottam. A diószegi Vox Humana vegyes kar 1969 őszén alakult a galántai első Ko dály-napok hatására. A község zenekedvek közönségének régi vágya volt, hogy kórus alakuljon és így folytatódjék az a munka amelyet évtizedekkel előbb megkezdett Di ószegen egy énekkar, de az akkori zűrzava ros idők következtében rövidesen beszüntet te tevékenységét. A CSEMADOK lelkes veze tősége megindította a toborzást és szinte napok alatt összeverődött harminc lelkes tag. Az énekkar vezetését magam vállaltam Erre nem is kellett felkérni engem, hiszen a CSEMADOK vezetőségi tagjaként magam is részt vettem a toborzás munkájában. Az első próba nagyon jól sikerült. Ez fon tos volt. Mindenki meggyőződhetett arról, hogy a tanulás eredményes lesz és a kórus szilárd alapokon nyugszik. A hetenkénti próbák alkalmával a lelkesedés állandóan nőtt ós az énekkar taglétszáma is hamarosan elérte a hetvenet. Következtek a fellépések, a hazai, járási, kerületi és országos szereplések. A galántai Kodály-napokon háromszor egymás után aranykoszorús minősítést nyertünk. A kiírt pontozási versenyben pedig a Vox Humana a második helyen végzett. Magyarországon hat alkalommal szerepelt az énekkar. Győrben egyszer. Itt a nyugat-szlovákiai kerület megbízásából a szlovákiai kórusokat képviseltük. Az elmúlt évben ünnepelte a Vox Humana megalakulásának 10. évfordulóját felemelő ünnepség keretében. Az ünnepi hangversenyen két magyarországi és két szlovákiai magyar kórus vett részt. Az elmúlt tíz év alatt a becsületesen végzett munka, a rendkívül sok szereplés, az itt-ott felmerült problémák sikeres leküzdése nagy hatással volt a tagságra, amely így egyre jobban összekovácsolódott. Bemutatkozom Az énekkar Pintér Fnrnnr Jmm i áAJBB A nagy ügyszeretet, tenniakarás, áldozatvállalás lelkesítöen hatott rám is, karmesterre, s ma is lelkesít, ösztönöz. Ilyen körülmények között a kórus vezetése számomra öröm. Boldogító tudat, hogy a Vox Humana tagjai szeretik munkájukat. S miközben a tagok maguk is szórakoznak, másoknak kellemes élményt, boldog perceket szereznek, áldozatos munkájukkal a közösséget, a népet szolgálják. Ebben az évben töltöttem be 71. életévemet, a karvezetői munkát pedig néhány hónap híján már ötven éve végzem nem is egy kórussal. Most hogy nyugdíjban vagyok, több a szabad időm, ezért négy kórust vezetek (Vox Humana, iskolai kórus, vízkeleti vegyeskar, királyfai női kar). A próbákat általában hetenként tartjuk. Fellépések előtt többször is próbálunk. Nagyon nehéz a négy kórusnál a fellépések biztosítása az egyes állami ünnepek ós más akciók alkalmával. A próbák sok áldozatos munkát követelnek. A heti összejövetelek alkalmával pl. csak a Vox Humana-val több mint 120 órát dolgozom a szokásos tíz hónap alatt. Ebben nincs benne a fellépéseken eltöltött órák száma, ami néha meghaladja a próbák óraszámait. Nagy öröm számomra, ha a próbán mindenki jelen van. Ez egyben bizonyos mértékben fokmérője a karmester iránti tiszteletnek és szeretetnek. Az énekesek jelenlétükkel könnyítik, távollétükkel nehezítik a munkát. Persze vannak indokolt távolmaradások is. Ez érthető. Szeretem, ha fegyelmezett a társaság és minden erejét latba veti a gyors tanulás érdekében. Nagy szomorúság viszont számomra a Vox Humana kórusnál, hogy nincs utánpótlás. A fiatalok kevés érdeklődést tanúsítanak az énekkari munka iránt. Ki tudja, mi ennek az oka. Az iskolai kórusban, amely már 24 éve működik az iskolán, a tanulók szépen és sokat énekelnek. Az éneklés alapismereteit rendre elsajátítják, sok készségre tesznek szert és mégis, az iskolát elhagyva, nem találják meg az utat a Vox Humana felé. Az utóbbi öt év folyamán egy tagot sem sikerült szereznünk és így a hetven tagból elhalálozás, elköltözés és egyéb családi okok miatt alig maradtunk ötvenen. Talán azzal is magyarázható ez az áldatlan helyzet, hogy öt év óta — mindnyájunk örömére — nagy sikerrel működik községünkben az Új Hajtás elnevezésű, jelenleg már országos hírű népi tánccsoport. Az iskolából kimaradó fiatalok nagyobbrészt ide gravitálnak. Ez érthető is és nem is haragszunk érte. Az Új Hajtás létezése is szívügyünk. De hol a többi fiatal? Ha betekintünk néha az egyes táncrendezvényekre, akkor látjuk meg igazán, hogy menynyi fiatal van a faluban. Milyen szép lenne, ha a népművészet, a nép kultúrájának szolgálata is ennyire vonzaná a fiatalokat. Ezzel kapcsolatban eszembe jut, hogy valamikor, még gimnazista koromban, három osztálytársammal felkerestük a falu tanítóját, aki éppen színdarabot kezdett tanítani. Felalánlottuk segítségünket. Ha már tanulni kezdtünk és a kultúra szolgálatába szegődtünk, kötelességünk annak ápolása. Csak tégyen voltunk a faluban a tanítóval együtt olyanok, akik erőinkhez képest tehettünk valamit a közművelődés érdekében. Ezzel szemben ma még a legkisebb faluban is mennyi gimnazista, középiskolás, főiskolás, mérnöki és egyéb diplomával rendelkező ember él! Mi lenne, ha egyszer valamennyien rádöbbennének arra, hogy a népet nem szabad cserben hagyni és elsősorban nekik kellene, másokat is ösztönözve, bekapcsolódni a kultúra szolgálatába. A kultúrával foglalkozók életében nagyon fontos szerepet tölt be a család és családtagok magatartása. Abban a szerencsés helyzetben voltam életem folyamán, hogy családom kellőképpen támogatta közösségi munkámat. Jelenleg egyedül élek és mint nyugdíjas több időt fordíthatok a kórusmozgalomban kifejtett munkára. Leányom, vöm, sőt unokám is a Vox Humana tagja. Munkámat nem elismerésért végzem és végeztem a múltban. Még csak díjazásra sem tartok igényt. Van-e nagyobb elismerés, vagy fizetség, ha egy-egy sikeres szereplés alatt vagy utána felvidul az énekesek arca, a megelégedettség öröme sugárzik róla, mert a fellépés megint sikerült. A közönség tapsol és a karvezető ott áll a kórus előtt, melynek munkája közösen az ö igyekezetével sikerben csúcsosodott ki. A karmesternek azért van sikere, mert kórusa van, amely valóra váltja elképzeléseit. A kórusnak azért van sikere, mert karmestere van, aki a kórust sikerre viszi. Mindkettő áldozatot hoz a közös célért. Ténykedésemet a kórustagok megbecsülik. Sok-sok tanújelét adták ennek. A CSEMADOK helyi szervezetének vezetősége is nagy szeretettel kíséri munkámat. Az iskolai hatóságok a közel 50 éves tanítói működésem alatt megbecsülték iskolán kívüli tevékenységemet. Úgy érzem, hogy az iskolai helytálláson kívül a nép között végzett munkám is hozzájárult ahhoz, hogy három állami kitüntetés viselője vagyok. Persze, a sikerek mellett akadtak nehézségek és buktatók is. Ezeket azonban a közös munka ereje sorra leküzdötte. Nagyon büszke vagyok arra, hogy 15 éven át aktív tagja voltam a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának, ahol a próbákon, a fellépéseken, valamint a külföldi rangos szerepléseken rengeteget tanultam, sok tapasztalatot szereztem. E kórus hatása kórusmozgalmunkra a szenzáció erejével hat. Nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a mozgalom most nálunk virágkorát éli. Ezt a törekvést támogatni kell és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az énekkarok és a vezetők a hivatalos szervek kellő támogatását élvezzék. A tömegszervezetek mellett működő kórusok is részesüljenek olyan elbánásban, mint a kultúrházak mellett működő énekkarok. Áldozatos munkájuk a közösséget, vagyis végeredményben a nép ügyét szolgálja. Pintér Ferenc 6