A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-17 / 3. szám

Csallóköz Februári győzelem hadakozott minden ellen, ami a szegénység és a nyomorúság szülője. Gazdag élményvilágának elsősorban a szülőföld (Diószeg) a forrásvidéke. Erre épül, ehhez kapcsolódik a további élmények egész sora még a gyermekkorban. Apja urasági gépész, géplakatos, igazságérzete fejlett, szókimondása bátor, s ezek a tulajdonságok nem kedveznek a család nyupektívája, múltat tagadó és elvető jövőigénylése. Színeiben, témaválasztásában érezhető a már-már zaklatott nyugtalanság, amely egész életét is végigkíséri. Egészen fiatalon kapcsolódik a baloldali mozgalmakba. A sarlósokkal bebarangolja a Garamvölgyet, Tiszahátat. Érzékenyen figyeli, tanúiméitfolytatása a 14. oldalon) 1970-ben azt írtuk lapunkban az akkor hatvanéves Lőrincz Gyuláról, hogy három éve fejezte be „1917" című albumának nyolcvan rajzát. S készen van egy négyszáznyolcvan rajzból álló sorozata. Egy csomó rajza, vázlata van a puszták népéről és más témákról. Ezeket most teszi át vászonra. Most készít belőlük figurális kompozíciókat. 1975-ben úgy szól összegezésünk a 65 éves Lőrinczről: A kiváló művész, a szocializmus győzelméért harcoló politikus, a fiatalsága óta fáradhatatlanul alkotó és töretlenül mindig a nép szolgálatában álló Lőrincz Gyula ma is, mint évtizedekkel ezelőtt, fiatalos lendülettel, optimizmussal dolgozik. 1980-ban a hetvenéves Lőrincz Gyulát így köszöntjük lapunkban: Sötét, nyomasztó gyermekkor, a mély és áthidalhatatlan társadalmi ellentét szívet markoló élménye formálja a fiatal Lőrincz tudatát, világlátását. Az uradalmak világából hozott élmény vezeti a művész ecsetjét, alakítja, formálja művészetét. 1980. május 31 -i számunkban adjuk hírül olvasóinknak, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke május 1-е alkalmából a Nemzeti művész címet adományozza Lőrincz Gyula festőművésznek. — Festészet és politika, művészi hivatás és közéleti szenvedély együtt van jelen életében és művészetében — írtuk akkor róla. — Vásznán a nyomasztó komorságban ott feszül a változtatni akarás indulata és a jövőbe áradó optimizmusa. Gustáv Mally, Harmos Károly és Budapesten Vaszary János tanítványa soha nem menekül a megszépítő múltba, de nem is áltatja magát a rózsaszínűre festett jövővel. Már első képeinek jellemzője az érzelmi hangsúly, a monumentalitás, a szociális tartalom, az anyagszerűség, a harmóniába olvasztott festőiség. Ecsetjével galmának. Költözik, vándorol a család, s az uradalmi élet és a nehéz cselédsors fölött mintha megállt volna az idő. A fájdalmasan szomorú, cselédséget szaporító világ életreszólóan hat Lőrincz Gyulára. Tudatáig még nem jut el, de ösztöneiben már munkál a később cselekvésre ösztönző elismerés: Azért születtünk a világra, hogy megtaláljuk benne a helyünket, hogy emberibb módon éljünk. Kastélyok közelében, árnyékában él, s akárhová sodródik a család, ő mindenütt csak a kerítésen kívül rekedt gyermek, aki éppen ezért már gyermekemberként törnizúzni akar, rózsákat kitépni a kastélykert földjéből, amelynek a virágait nadrágot tépő csahos eb védi. Kilencéves, amikor a legnyomothagyóbb élmény éri a Magyar Tanácsköztársaság napjaiban. A kastély kapuja kitárul, szaladjatok gyerekek, tépjetek le minden rózsát. Ők azonban megtorpannak, egyetlen rózsát se szakítanak le. Miért tennének benne kárt, mikor már mind az övék? Lőrincz Gyula képeinek hangulata van. Borúból derűbe átcsapó pers-Parasztpár 4