A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-23 / 21. szám

1962-ben bocsátották vízre a francia ha­jóépítés büszkeségét, a France óceánjá­rót, de tíz év után kivonták a forgalomból, mert nem bírta a versenyt a sugárhajtású repülőgépekkel. 1979-ben a norvég Klos­­ter hajózási vállalat vásárolta meg az ér­téktelenné vált vízi járművet, és a France új életre kelt: sétahajóvá alakították és átkeresztelték Norwayre. Egy honkongi cég sokféle típusú zsebrádi­ót, digitális kvarcórát és öngyújtót hoz forgalomba. Ez az új készülék mind a három elektronikus szerkezetet egyesíti magában. Akinek már csak ez hiányzott, mostantól fogva rádiózás közben könnye­dén rágyújthat, s egyúttal azt is megtud­hatja, mennyi a pontos idő. nem így van. Manapság szépen szaporod­nak a nyájak, de kell is, háromszor ennyi is piacra lelne juhtejből, húsból meg főleg gyapjúból. A nyírás maga sokat változott. Meg­gyorsult. Régen kézzel nyírtak, ollóval pe­pecskéztek az asszonyok. Igaz, hogy jám­bor, szelíd állatok ezek, de azért mégsem nőknek való munka a nyírás. El sem tudja képzelni, micsoda szilaj erők szorulnak egy-egy megtermettebb kosba! Meg külön­ben is, megfogni, a vágóasztalra fektetni, tartani — férfikéz kell ehhez. A többi persze már megy, ezekkel a gépollókkal percek alatt megszabadítjuk őket a gyap­júktól. Igaz, ezt már tűrik birkatürelem­mel ... Feljegyezte és a fényképeket készítette: PÁLHÁ2Y JÓZSEF _ _ _ — Pulyakoromban — emlé-V W W kezik Golián Pál, a füleki (Fil'a­kovo) Állami Gazdaság monoszai majorjá­nak dolgozója — március elején szüretel­tünk, most meg már nyakunkon a május, de reggel még fagypont alatt volt a hő­mérséklet ... De tovább nem várhatunk, így is késünk eleget. Valamikor ünnepszámba ment ez a „szüret", mert én már csak így mondom: szüret, gyapjúszüret. Persze most is lesz birkagulyás, borocska is, de főleg izgulás, nehogy megfázzanak a juhok, mert egy nyírás utáni tüdőgyulladás igencsak meg­tizedelné a nyájat... Még hogy szeretem-e? Már, hogy a fenébe ne szeretném! Azt hiszi, lehetne ezt anélkül csinálni?! Én nemcsak szere­tem, ismerem is, az összes birkát egytől egyig. És ne higgye, hogy ez valami bo­szorkányság. Különben ha nem tudná, a juh a legrégibb társa az embernek. Az első háziállat, ezzel indult az állattenyésztés. És máig a leghasznosabb. Gyapja, húsa, teje mind érték. És közismerten igényte­len. Ezt külön is becsülöm benne, mert sem emberben, sem állatban nem szívle­lem a kényesét. Én mindig a juhok mellett kardoskod­tam ... Ma már rend van e téren, nem kell kardoskodni, vitatkozni, de volt egy idő­szak, nem is olyan régen, amikor sorra megszüntették a juhtenyészeteket, hogy már lejárt a juhnak, nem érdemes foglal­kozni velük, mert nem „rentábilis" vagy mi a szösz, meg hogy itt a műpamut meg a nájlonszövet... Na persze, egy-kettőre kiderült, hogy 6I&PJÜSZ0RE Ötödik születésnapjukat ünnepelték a kö­zelmúltban a karl-marx-stadti Seidel né­gyes ikrek

Next

/
Oldalképek
Tartalom