A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-09 / 19. szám

Innen-onnan Hallottukolvastukláttuk KIÁLLÍTÁS Peter Kaiman képei Aki látta Peter Kaiman áprilisi kiállítását a bratislavai Cyprián Majerník Kiállítóterem­ben, bizonyára egyetért velem abban, hogy a Képzőművészeti Főiskola fiatal tanársegéde rendkívül müveit, óriási tudású festő, aki művészetének minden csínját-bínját ismeri. Ezért talán furcsállja majd kissé, ha most azt mondom, hogy ez az erény (mert mi más lenne a tudás, ha nem erény?) véleményem szerint „hibáinak" is forrása — s a hibákat itt nem véletlenül teszem idézőjelbe, hiszen Kalmannak tulajdonképpen nincsenek hibái: ö sohasem vét a képzőművészet törvényei, szabályai ellen, nála a pont, a vonal mindig ott van, ahol lennie kell, s tulajdonképpen éppen ez zavarja a nézőt: a túlságos kiszámítottság, amely inkább a mesterségek „címere", semmint a művészeteké. Annak ellenére, hogy a legtöbbször világos, egyhan­gú színek első pillantásra szinte lehangolnak bennünket, korántsem lehangoló, hanem na­gyon is optimista festészet a Kálmáné: hi­ányzik belőle mindenfajta drámaiság, hiány­zik belőle minden probléma, az élet túlságo­san is egyértelmű ezeken a vásznakon. Kai­man témavilágát körülbelül ezekkel a fogal­makkal határolhatjuk körül: ember és sport, ember és nagyvárosi környezet. Ezek bizony kicsit sem problémában témák napjainkban, Peter Kaiman festményein azonban azokká válnak. Talán ez az oka annak, hogy a Cyprián Majerník Kiállítóteremben látott ké­pek — hála alkotójuk óriási tudásának, mes­terség-ismeretének — megragadnak ugyan emlékezetünkben (akármikor fel tudjuk idéz­ni őket), meghatni azonban nem tudnak bennünket, a lelkünk legmélyén nem hagy­nak nyomot. VARGA ERZSÉBET SZÍNHÁZ Jog a tévedésre A színlapnak azon a helyén, ahol az időt és a színteret szokták feltüntetni, Ján Solovic korábbi darabjaihoz hasonlóan, ezúttal sem áll semmi; de az előadás kezdete után néhány perccel már nyilvánvalóvá válik, hogy a cselekmény napjainkban, az ország bár­mely pontján játszódhat. Mert valóban úgy tűnik, hogy a szerző teljesen köznapi, ha úgy •tetszik, már-már banálisnak mondható törté­netet fogalmazott színpadra. Manapság ugyanis valóban nincs abban semmi külö­nös, ha a vállalatigazgató gépkocsivezetője feleségül veszi a diri lányát; de abban sem, ha ebből a sofőrből röviddel később — ugyanebben a vállalatban — raktárvezető lesz ... Az sem ritkaság, hogy a folyókba különféle mérgező anyagok kerülnek, és — sajnos — tulajdonképpen az sem lepi már meg az élet realitásaihoz edzett embert, hogy az efféle súlyos környezetvédelmi sza­bálysértésért a bíróság elriasztó büntetés helyett inkább csak amolyan látszatítéletet hoz. Mindebből nyilvánvaló, hogy lényegében a lelkiismeret, illetve a lelkiismeretesség drá májának szánta legújabb darabját az iró. Kétségtelen, hogy a szerző szinte valamennyi darabjában társadalmilag fontos és időszerű problémákat feszeget, sót, épp abban rejlik drámaírói erőssége, hogy mindig nyitott szemmel figyeli környezetét és a színpadon is felvillantja a mindannyiunkban ott fészkelő gondolatokat és érzéseket. írói szándékként ez okvetlenül pozitívan értékelhető, ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a publi­cisztikai dráma műfajában alkotó Solovic nem mindig tudja megfelelő feszültséggel megtölteni színpadi szituációit, ami bizony olykor nehéz helyzet elé állítja a színészt és a rendezőt egyaránt. Az ősbemutató Bratislavában, a Stúdió­színpadon volt, de játsszák már a darabot Martinban és Kassán (Kosice) is. A bratisla­vai előadás rendezője Peter Opáleny, aki kétségtelen tehetsége és igyekezete ellenére sem tudta többrétegübbé tenni a cselek­ményt. így inkább csak sejtjük, mintsem látjuk vagy átéljük az iró, a rendező és a színház szándékát: azt, hogy tévedni ugyan emberi dolog, de a tévedésre való jog távol­ról sem számít olyannyira bocsánatos bűn­nek, hogy egy-egy vállrándítással, felelőtle­nül napirendre térjünk fölötte ... M. P. TELEVÍZIÓ Korda Sándor sorozat Korda Sándor egyszer, valahol azt mondta, hogy: „Nem elég magyarnak lenni ahhoz, hogy zseni legyen az ember." Tegyük hozzá: sajnos, de ez nemcsak az ő esetében igaz. E tétel igazságát húzza alá, hogy Korda Sán­dorral egyetemben a magyar értelmiség szí­ne-java volt kénytelen külföldön keresni ér­vényesülési lehetőséget a Tanácsköztársa­ság bukása után. Visszatekintve Korda filmes pályafutására megállapíthatjuk, hogy Anglia és a világ filmművészete nem keveset vesz­tett volna, ha Korda Magyarországon akart volna zseni lenni. Pályafutását újságíróként, filmrendezőként ugyan Magyarországon kezdte, de Angli­ában teljesíthette ki. Ö teremtette meg — producerként, rendezőként, üzleti vállalkozó­ként — a modem angol filmipart és sikerrel felzárkóztatta azt az USA, Franciaország és Németország filmgyártása mellé. Mint filmrendezőnek, az ún. „magánéle­tek" hozták meg a sikert és népszerűséget: ötöt forgatott le belőlük, hármat láthattunk is (Rembrandt, Lady Hamilton, VIII. Henrik ma­gánélete). A két másik alkotás (Szép Heléna, Don Juan) talán okkal maradt ki a MTV keresztmetszetéből. E filmek alapötlete — a közismert történelmi alakok megelevenitése — Hollywoodból származott, a feldolgozás szemlélete, a lélektani megformálás azonban merőben más volt, mint az „Álomgyár" szabványa. Bár a díszletek monumentalitása, már-már rokokós burjánzása a korabeli ame­rikai szuperprodukciókat idézte, a pszi­chológiai momentumok kidomborítása és a színészi megformálások sokkal érzékleteseb­bek voltak. Az 1940-ben készült „A bagdadi tolvaj" annakidején igazi filmcsemege, világ­hírű produkció volt, de talán mára egy kissé megrágta az idő vasfoga, bár filmtrükkjeivel ma is látványos alkotás. Annál üdébb, lenyű­gözően szellemes volt „Az eszményi férj". Elsősorban az a filozofikus báj, sziporka volt egyedülálló, amely a dialógusokból áradt, felvonultatva az angol humor és szellemes­ség egész eszköztárát. E filmekről szólva mulasztás volt nem említeni Bíró Lajost, aki hosszú időn át alkotótársa volt Korda Sándornak és forgató­könyveiben oly lenyűgöző biztonsággal való­sította meg Korda rendezői eszményeit, amellett a kor közízlésére is figyelni tudott. A jó időzítés példájaként említhetjük, hogy épp e napokban jelent meg a „Filmbarátok Kiskönyvtára" sorozatban egy Korda Sándor­ról szóló tanulmány, Tóbiás Áron tollából. A M ÍV Korda sorozata ismét visszahozott egy jeles személyiséget a köztudatba, bizonyítva azt, hogy filmjeit és szellemét nehéz palack­ba zárni. Himmler György KÖNYV Népismereti dolgozatok 1980 A romániai magyar néprajzkutatás jelenkori helyzetéről kitűnő tájékoztatást nyújt a Nép­ismereti Dolgozatok sorozat, amelynek 1980-ban immár ötödik kötete jelent meg (az első 1976-ban látott napvilágot). A soro­zat iránt Románia-szerte nagy érdeklődés nyilvánul meg, de külföldön is számontartják és értékelik. Az 1980-as kiadvány összeállítására is érvényesek azok az alapelvek, amelyek kez­dettől fogva meghatározták a dolgozatok közlését: a tárgyköri és táji „határjárás"-ra, a tudományos színvonal és olvasmányosság együttes biztosítására való törekvés. Emel­lett a néprajzi tájékozódás és az önismeret gazdagítását az újabb, feldolgozásaikkal je­lentkező fiatal szerzők szélesedő köre is szolgálja. Kós Károly Eredmények és feladatok a romániai magyar néprajzkutatásban c. beve­zető írásában a téma néhány fontosabb vonatkozását érinti. Ebből megtudjuk, hogy a mai néprajzos nemzedék közleményeinek száma és terjedelme jóval meghaladja a nagy elödök össztermését. Noha Románi­ában egyetemi szinten néprajzos-képzés már nincs, a korábban ilyen képesítést szer­zett hivatásos szakemberek s a népi kultúra iránt érdeklődők önképzéssel, saját tapasz­talataik alapján szakosodtak. Az utánpótlást tehát a vidék adja. ahol a munkatársak a szellemi központoktól való távolságot a je­lenségek élö összefüggéseinek vizsgálatával küzdhetik le. Kós írása hátralevő részében a romániai magyar néprajzkutatás jövőbeni feladatait vázolja fel. Ezek közül különös figyelmet érdemel a korszerű néprajzkuta­tásban nélkülözhetetlen könyvészeti tájékoz­tató megjelentetése, a Románia Néprajzi Atlasza előkészületi munkálataiba való be­kapcsolódás, a Romániai magyar népművé­szet c. összefoglaló mű, valamint a későbbi­ekben a Romániai magyar néprajz monográ­fia megalkotása. A népismereti Dolgozatok sorozat 1980-as kötete huszonegy szerző, hivatásos vagy önkéntes néprajzi gyűjtő dolgozatát adja közre. Olvashatunk a korondi hagyomá­nyos állattartásról, a homoródalmási mészé­getésről, a szatmári kötélverő mesterségről, a fogarasföldi népi fazekasságról, a Nyárád­menti határkerülésröl, a kalotaszegi kerti vi­rágokról, a széki öltésmódokról stb. Urbán Aladár A kazahsztáni Alekszander Pletnyev szerkesztette ezt a motoros sárkányre­pülőt, amelynek csak 55 kg a súlya, maximális repülési sebessége 60 km/ó és 2000 m magasba tud felemelkedni. Ezt a Csavdar 5 SZU típusjelzésű terep­járót szófiai konstruktőrök tervezték. 16 személy szállítására alkalmas és köny­nyedén túljut az 1 méter mély vizesár­kon, s megbirkózik a 32 fokos emelke­dővel is. Uj típusú mentőruhában lebegett a ten­geren egy teljes napon át néhány vállal­kozó kedvű angol tengerész. Amint a mosolygós arcokról is leolvasható: igen jól érezték magukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom