A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-25 / 17. szám

hagyományos faépítőanyagot felvál­totta a cement, a kő, a tégla vagy más korszerűbb építőanyag. A finn építészet kivívta magának a megbe­csülést és az elismerést csaknem valamennyi földrészen. Mindez olyan világhírű finn műépítészeknek kö­szönhető, mint Eliela Saarinena, Al­vara Aalta, a Tima-fivérek és Tuoma Suomalainenék és sokan mások. Az újkori finn építőművészet fellendülé­se csak a tizenkilencedik században kezdődik, amikor az ország elnyerte a függetlenségét. Ezt a korszakot bát­ran nevezhetjük a finn építészet nagy korszakának. Alkalmam volt tapasztalni és figye­lemmel kísérni ezt a nagy fellendü­lést a finn városok megtekintésekor, legmarkánsabban persze a főváros­ban, Helsinkiben nyilvánul ez meg, amely valóban a Baltikum gyöngye. A hazaiak előszeretettel nevezik vá­rosukat a Baltikum leányának, váló­színüleg azért, mert a felszabadulás után a kis vidéki városkából igen rövid idő alatt félmilliós modern vá­ros lett, amely napról napra változ­tatta formáját és arculatát. A finnek korszerűen építkeznek, de főként cél­szerűen. Az objektumokat igen meg­felelően bele tudják helyezni a kör­nyezetbe, hogy kiemelkedjék és a lehető legjobban szolgálja célját. A finn építőművészetben kezdettől jelen van a nemzeti romantikus stí­lus, a modernizmus és a monumenta­lizmus, ez megmutatkozik a középü­letek vagy kereskedelmi társaságok pompás épületeinek építésében, de a korszerű városi lakásépítésben is. Már 1914-ben magára vonta a figyel­met a vörös fényezett bazaltból épült vasúti Főpályaudvar. Ez az épület is­mertté tette Eliel Saarinen nevét, aki később a főváros egész fejlesztési tervét javasolta. Nem egészen tíz év alatt az ő terve alapján készül el a Töölö modern lakónegyed. Ebben az időszakban Finnország fővárosában sok modern és szép építészeti remek épült föl, amelyek a finn építészet büszkeségei. A legmodernebb építé­szeti alkotások közül, az 1930-ban elkészült Olimpiai Stadion emelkedik ki karcsú magas tornyával. A stadion bejárata előtt látható a híres finn futónak, Paavo Nurminak az élet­nagyságú szobra, amelyet még életé­ben lepleztek le. Az Olimpiai Stadion körül ma már tulajdonképpen stadi­onok egész komplexuma áll a külön­féle sportok számára. A Töolönlahti­öböl parti szép parkban van a Finlan­dia House kongresszusi csarnok, a fe­hér márvány távolról mintha már­ványkriptára emlékeztetne. Ez való­ban a főváros legszebb és legmoder­nebb épülete. A fehér márványt egye­nesen Olaszországból hozták a külső és a belső falak burkolására. Ezt a neoklasszikus müvet a leghíresebb finn műépítésznek, Alvaro Aaltónak a tervei alapján építették fel, akit az egész világon ismernek. Híres lett Európa számos országában, Ameriká­ban és más földrészeken. Az ő tervei szerint építettek fel néhány további jelentős építészeti alkotást egész Finnországban. A fővárosban is az ő tervei szerint építették fel a legkor­szerűbb lakónegyedeket, Otianenit és Tapiolát. Ezek az építészeti alkotá­sok bizonyítják, hogy a finn építészet természetesen illeszkedik a térbe. Közvetlenül a központban egy szik­lás magaslaton a Timo és Tuomo Suomenlane fivérek egy turista att­rakciót alkottak, a Temppeliauko sziklatemplomot. A kősziklában mé­lyítették ki a templom nagy köralakú helyiségét, melynek kupolaszerű te­tőjét vörösréz-bádoggal fedték be. A természetes kőfalak és a kupolaszerű réztető kölcsönösen, igen harmoni­kusan kiegészítik egymást, amit még fokoz a kőfalakon lefolyó víz hatása a megfelelően megválasztott villanyvi­lágításban. Látszatra egyszerű épít­mény, de hozzáértők kijelentése sze­rint költséges építkezés volt ez, mert csak a kupolaszerű tető a vörösréz­bádog tonnáit nyelte el. A fővárosban van még mintegy hét további temp­lom, amelyek mint építészeti és tör­ténelmi emlékek érdemelnek emlí­tést. Meg kell még említenem a két legmodernebb lakónegyedet, Otiane­nit és Tapiolát. Az Espoo elővárosban helyezkednek el, amely még a fővá­ros területéhez tartozik. A szó szoros érteimében véve az erdőben és a felső tízezer számára épültek. A la­kosság szegényebb rétegei itt nem szerezhetnek lakást, mivel munkajö­vedelmükből nem telne nekik lakbér­re. A különböző társaságok admi­nisztrációs központjainak vagy az áruházaknak legmodernebb torony­házai mellett közvetlenül az erdőben bújnak meg a legkorszerűbben beren­dezett luxusvillák. Otianeniben a di­ákközpont épülete dominál, amely úgyszintén Alvaro Aalto műépítész terve szerint épült. Az épületek modernségéből az a tény sem vesz el semmit, hogy több­nyire előre gyártott elemekből épül­tek. Az építészi ízlés biztosítja, hogy minden felépített mü más, hogy megvan a maga építészeti sajátossá­ga. A belső terek berendezésénél mindenekelőtt fát, üveget vagy mű­anyagot alkalmaznak. Az ablakok rendszerint nagyok és úgy oldották meg, hogy világossá teszik a lakás vagy az irodaház összes helyiségeit. Esténként moziba, színházba men­tem, vagy vendéglőket és kávéháza­kat látogattam, amiről ismerőseim gondoskodtak. Nem voltak problé­máim a városi közlekedéssel, amely magas szinten szervezett. Sokat né­zegettem a Suomenlinna ősi erődöt, amely egykoron a vízi főutat védel­mezte, s amely a fővárost összekap­csolta az egész világgal, ma már csak turista attrakció, noha egy részét még mindig katonai támaszpont fog­lalja el. JÁN RESUTÍK A szerző felvételei Emberi sorsok PÉNZNEK SZERELME... A magyar nyelv nemcsak dalokban, mon­dókákban vagy balladákban bővelkedik, de különböző közmondásokban szintén gazdag. Népi szólásaink így gyakran beszélnek a pénzről is. Például: Az becsüli a pénzt, akinek körme kopik utána ... Vagyis: az tudja csak értékelni keresetét, aki derekasan megdolgozik érte. Csúnya lánynak is szép a pénze .. . Azaz: nem baj, ha rút a menyasszony, csupán jómódú legyen. De van olyan közmondásunk is, amely tulajdonképpen az élet rendjét igazolja: Az élet, pénz, szalonna fogyton fogy ... És akad olyan szólás is, amely akár vala­mennyi bírósági tárgyalóteremben végződő sikkasztási vagy egyéni meggazdagodást célzó, törvénysértő fusizással járó per jel­mondata lehetne. Eszerint: Pénznek tiltott szerelme — gonoszság gyökere .. . § § § Mekkora összeg negyedmillió korona? Személyi tulajdonban vagy kiskereskedel­mi áruforgalomban számítva bizony tekinté­lyes vagyonka. Mert lehet például szeré­nyebb családi ház, esetleg huszonötezer csomag tízkoronás cigaretta ára; de lehet egy 2100 koronás havi keresettel rendelkező ember csaknem tíz esztendei munkabére is! Előfordul azonban, hogy valaki — törvé­nyes fizetése mellett — hivatalosan engedé­lyezett mellékkeresetnek álcázott csalással, okirathamisítással és a szocialista társadalmi tulajdon meglopásával sokkal rövidebb idö leforgása alatt „összeügyeskedi" ezt a csi­nos summát. § § § Ladislav H. — akinek bírósági periratai a múló esztendők során bizony tekintélyes ak­tacsomóvá gyűltek —, még a hetvenes évek legelején azzal a kérelemmel fordult a lakhe­lye s munkaadója szerint illetékes nemzeti bizottsághoz, hogy a szabad idejében, de főképpen szombat-vasárnaponként vége­zendő szobafestői és mázolói munkához szeretne iparengedélyt kérni. Kérvényének eleget tettek, persze, az érvényes rendeletek értelmében egyben arra is figyelmeztették, hogy béréből az adóirások értelmében adót vonnak majd le, hogy nem szabad segéd­munkásokat alkalmaznia és közületektől sem szabad megrendeléseket elfogadnia. Tudatták vele azt is, hogy az elvégzett mun­káért tilos nagykereskedelmi árakat számláz­nia; hogy a szobafestésért 13,60-as különö­sen indokolt esetben 16 koronás óradijat számithat, de a munkához szükséges vala­mennyi alapanyagot önmagának kell besze­reznie. Négy évvel később — Ladislav H. iparen­gedélye felújítási kérelmének felülvizsgálása során — kiderült, hogy a fürge észjárású szobafestő a hivatalos iratnak számító, de csupán magánszemélyektől származó meg­rendelések elfogadására jogosító iparenge­délyt lényegében különböző üzelmeinek takargatására, hamis számláinak s egyéb fekete „üzleteinek" fedezésére használta. A valóságban ugyanis a nemzeti bizottság által szabott feltételek egyikét sem tartotta be. így például a hivatalosan engedélyezett la­kásfestés helyett szinte, kizárólagosan job­ban jövedelmező vállalati megbízatásokat fogadott el. Ezzel kapcsolatban, érdekesség­ként, hadd említsük meg, hogy a nyomozati és bizonyítási eljárás során készített szakér­tői vizsgálat tanúsága alapján Ladislav H. úgyszólván csodálatos munkabírású férfi volt. Legalábbis az általa kiállított számiák bizonysága szerint, hiszen másodállásban (ami napi két-két és fél órás munkaidőt jelent) három kurta esztendő alatt tizenhá­rom évre szóló munkát vállalt s végzett el! Talán nem is kell különösebben hangsúlyoz­nunk, hogy csupán papíron, mert a> meszelő, az ecset vagy a vakarólapát helyett, inkább csak tollal és ceruzával a kezében, azaz a számlázás tudományában bizonyult szorgal­masnak. Gyors meggazdagodásának módja tulaj­donképpen abban rejlett, hogy a vádlottak padjára jutott leleményes mázoló valóban fittyet hányt az iparengedélyén szereplő va­lamennyi előírásnak. A nagyobb munkatem­pó és a több bevétel céljából — a hivatalos előírásokat megszegve — egy ideig állandó segítőtársat tartott; később pedig, amikor munkahelyén csoportvezetővé léptették elö, hivatalos munkaidőben a beosztottjaival vé­geztette el a fusikat vállalt munkálatokat is. Ám hogy a bevétel még busásabb legyen, hát a számlákat a számára lényegesen ked­vezőbb nagykereskedelmi árjegyzék szerint számlázta. Természetesen, különböző nehéz­ségi bérpótlékok szorgos és precíz alkalma­zásával. Gyakorta előfordult, hogy egy bizo­nyos munkára két számlát is kiállított: egyet hivatalos munkaadója nevében; röviddel ké­sőbb pedig — iparengedélyével visszaélve — egy továbbit a saját nevében, amelyen a hivatalos munkaidőben „befejezetlenül ma­radt", hiánypótló munkálatok elvégzését mutatta ki. Pénzsóvár kapzsiságára jellemző, hogy sok esetben az elvégzett feladatok listáján olyan kisebb-nagyobb munkákat is feltüntetett s természetesen ki is számlázott, amihez még sem ö, sem a csoportjába tartozó munkások hozzá sem fogtak .. . § § § A negyedmillió korona mellékest jövedel­mező fusizást lezáró vizsgálati eljárás teljes mértékben igazolta a nyomozó szervek felté­telezéseit. Az államügyész ezért Ladislav H.-t a szocialista társadalmi tulajdon folytonos megkárosításával, többrendbeli csalással, okirathamisítással és az önálló vállalkozást tiltó rendelet durva megszegésével vádolta. A bírósági tárgyalás napjai alatt a vád vala­mennyi pontja bebizonyosodott, s Ladislav H. igy súlyos büntetést kapott — figyelmez­tető tanulságul mindazoknak, akik különbö­ző machinációk és spekulációk révén akar­nak egyéni hasznot húzni a közvagyonból vagy a szocialista törvényesség megsértésé­vel. Mert a fusizás egyre közkedveltebb „idő­töltéssé" válik. Van, aki csak mértékkel, ki­csiben űzi, de sokan vannak, akiknek tulaj­donképpen ez jelenti fö bevételi forrásukat! És a mellékkereset hajszolásának, a fusizás­nak ez a „változata" azonban többnyire már törvényszegő cselekedetekkel is párosul. Úgy, ahogy a címben jelzett közmondás tartja, hiszen nemcsak a harag, de a túlzott pénzimádat sem a legjobb tanácsadó ... 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom