A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-25 / 17. szám

Tudománytechnika Góliát a csapágyak között Ezt a mindmáig nélkülözhetetlen alkatrészt ma már a legkülönbözőbb méretekben gyártják, és alkalmazzák a gépiparban. Lehet finommechanikai alkatrész néhány milliméter átmérővel, és lehet akár óriás turbinatengely súrtódáscsökentő forgórésze is. A patinás svéd SKF-gyárból most került ki a világ legnagyobb golyóscsapágya: átmérője 2,18 méter, súlya 2900 kilogramm. A Voyager—1 űrszonda 1979. március 4-én készített felvétele a Jupiter ló nevű holdjáról. A hold peremén egy aktiv vulkán látható, amelyből az anyag 160 km magasba emelkedett. Vulkánok a Jupiter ló holdján A Voyager űrszondák küldetésének egyik fontos feladata volt a Jupiter négy ún. Galilei holdjának (ló, Európáé, Ganimédész, Kallisztó) részletes vizsgálata. A holdról készített több tízezer kitűnő felvétel kiértékelésével érdekes adatok kerültek a csillagászok birtokába. A legnagyobb meglepetést az ló hold tartogatta számunkra. A hold felszínén ugyanis több mint száz kalderaszerű, mélyedést és nyolc működő vulkánt lehetett azonosítani. A kaldera a vulkánok beomlott, feltöltődött katlanszerűvé vált egykori krátere. Az ló holdon a kalderák átmérője szokatlanul nagy. némelyikük átmérője eléri a 200 kilométert is. Meglepő volt a vulkánokból kiáramló anyag sebessége is, amely általában elérte a 400—800 métert másodpercenként Az egyik kitörés alkalmából kilövellt anyag kb. 260 km magasba emelkedett, majd a gravitáció hatására ernyőszerűen visszahullott a hold felszínére (lásd a mellékelt képet). Az ló felszíne feltűnően élénk színekben pompázik. A holdfelszín jellegzetes színei a sárga, a narancs, a vörös és ezek árnyalatai, de elvétve fehér és fekete foltokat is lehet látni. A vöröses-sárgás szín a kéntől származik, mely nagy mennyiségben fordul eiö a hold felszínén és valószínűleg a kérgében is. A hold felszínét jellegzetesen sík képződmények alkotják, melyből csak néhol emelkednek ki kisebb hegyek és vulkánok. Az egész holdfelszín magán viseli az intenzív vulkanikus tevékenység nyomait A többi jupiterholdtól és a mi Holdunktól eltérően az ló hold felszínén nem találtak meteorkrátereket A kráterek hiányát azzal tehet magyarázni, hogy a nagyobb meteoritok átszakítják a hold vékony kérgét és így a felszín alá kerülve szinte „nyomtalanul" eltűnnek. A kisebb meteoritok által keletkezett krátereket feltölti az állandóan működő vulkánokból kiáramló láva és hamu. A hoki felszíne ezért nagyon fiatal, nem lehet több 10 millió évesnél. A vulkánkitöréseknél, valamint a kéreg nyitásain át felszabaduló gáz képezi a hold légkörét. amely főleg kéndioxidból áll. A hold felszínén ható nehézségi erő azonban nem képes állandó atmoszféra fenntartására, ezért a légkör egy része leválik a holdról és szétterül az ló hold pályája mentén, igy egy gázgyűrű, ún. p/azmatórusz keletkezik a Jupiter bolygó körűi. Az ló légköréből ilyen módon kb. 2—3 tonna gáz kerül másodpercenként az említett gázgyűrűbe. A vulkánok működése közben felszabadult gáz azonban állandóan pótolja a veszteségeket Az aktiv vulkáni tevékenység, az állandóan változó felszín, a színek és a felszíni alakzatok csodálatos harmóniája miatt az ió jelenleg a naprendszer legexotikusabb holdja. Molnár Iván Csúcssebesség a síneken London és Glasgow között a 640 kilométeres távolságot eddig a leggyorsabb vonat is öt óra alatt tette meg. Az új A TP-szerelvény menetideje most egy teljes órával rövidebb. A vonat a régi pályán robog végig 160 km/ó átlagsebességgel, csúcssebessége óránként 250 km. Még a kanyarban sem kell lassítania, mert a kocsiszekrények enyhén megbillennek hossztengelyük mentén. A különleges szerelvény bármilyen váratlan akadály előtt ugyanakkora féktávolsággal állítható meg, mint egy hagyományos, óránként száz kilométeres sebességgel haladó vonat. TOMBOL A NAP Központi égitestünk megint nyugtalankodik, lázasan dob ki magéból iszonyatos energiamennyiségeket. Jobb. ha előre felkészülünk: ez nemcsak egyszerű csillagászati látványosság, hanem számos területen befolyásolja majd hétköznapi életünket is. A szörnyetegek teljesen váratlanul nagycsütörtökön érkeztek. 1980 húsvétja előtt három nappal a csillagászok menetrendszerűen a Nap felé fordították teleszkópjaikat. Tudták, hogy a ragyogó korong bal oldalán napfoltok csoportja úszik be a látómezőbe. Senki sem várt semmi különöset. Órákkal később azonban szokatlan izgalom lett úrrá világszerte a megfigyelők között. Ahogy lassan továbbfordult a Nap izzó gömbje, a foltok egyre felismerhetöbbé váltak. De ezek nem a szokásos sötét sebhelyek voltak a Nap arcán. Rövidesen valóságos szörnyalakzatokká fajultak. Együttesen 400 000 kilométernyi hosszúságban nyúltak el központi égitestünk izzó felszínén. Négy óriás napfolt, mindegyikük szűken 100 000 kilométeres hossztengellyel. Ezek a „húsvéti foltok" kereken tízszer akkorák voltak, mint korábbi átlagos társaik. Az 1980—199l-re várt újabb napfoltciklus ezzel méltóképpen beköszöntött. Ha központi égitestünk továbbra is ilyen féktelenül viselkedik, annak mi is kárát látjuk majd. A Nap felszínén lezajló folyamatok ugyanis nagy energiájú sugarakat és atomrészecskéket zúdítanak a Földre. ZAVAROK MINDENÜTT Vegyük például a rádióhullámokon alapuló földi hírforgalmat. A napfolttevékenység nyomán az ionoszféra olyanná válik, mint a szita. Egyes hullámokat hirtelen elnyel, ahelyett, hogy szokás szerint visszatükrözné őket, másokkal szemben meg éppen fordítva viselkedik. A sugárviharok szétzilálják az elektromos töltésű részecskékkel teli légréteget, s ennek következményei: csődöt mondhat a légi és a tengeri közlekedés rádió-összeköttetése. Lehetetlenné válik a rádió- és a televizióvétel, sőt még a kényes radarberendezések működésében is zavar állhat be. Ráadásul az ionoszféra áthatolhatóbbá válik a kozmikus sugárzás számára is. Sőt: a napkitörésektöl ugrásszerűen megerősödik a napszél, nekiütközik a Föld mágneses erövonalhálójának, és erősen eltorzítja azt. Ilyen módon a villamos töltésű részecskék a légkör mélyebb rétegeibe sodródnak, és egyszer csak felragyog a sarki fény. Nem lesz gondtalan a posta, a vasút és az elektromos müvek élete sem: a napszél villamos töltésű részecskéi a földi mágneses erővonalak mentén 20—25 ezer kilométer magasságban végigfutva a földben olyan örvényáramokat kelthetnek, amelyek azután zavaró feszültségeket válthatnak ki a kábelekben. Egy tenger alatti kábel és a földfelszín között mértek már 2500 volt feszültségkülönbséget is! Norvégiában emiatt már telefonközpontok égtek le, és 1940 húsvétján az Egyesült Államokban több villamos erőmű kikapcsolódott a hálózatból. A megbolondult iránytűk és a mérőműszerek téves jelzése ehhez képest igazán csekélység. ELTORZULT ERŐVONALAK A napfoltciklusok azonban nemcsak a technikát és az élettelen természetet befolyásolják. — Nagyon szoros a kölcsönhatás a Nap élete és az emberek hétköznapjai között — vajlja Heinz Kaminski professzor, a bochumi csillagvizsgáló vezetője. — Tudjuk például, hogy a Nap megváltozott sugárzása a bioszférára is hatást gyakorol, de ezek a hatások eléggé ismeretlenek. Botrányos, hogy a klasszikus tudomány ilyen mértékben elhanyagolja ezt a területet. A tudománynak segítenie kell az embert, hogy jobban beilleszkedjen a természetbe. A harcias bochumi asztronómus olyasmire gondol, hogy kutatóintézetet kellene létesíteni, amely a Nap és a Föld kölcsönhatásával foglalkozik, beleértve az élőlények viselkedését is, mert — mondja Kaminski — „a legérzékenyebb fizikai mérőműszer az ember. Mutatóinak kilengését mindenki ismeri, de azt, hogy miért is történik mindez, igazából még senki sem tudja." Azt, hogy a műszaki mérőműszerek mutatói miért jeleznek, annál jobban tudjuk. Az okot Napunk bonyolult mágneses szerkezetében kell keresnünk. A Nap nem forog mereven, mint a Föld, mert valójában gáz halmazállapotú. Egyenlítőjének vonala mentén huszonöt naponként fordul meg egyszer önmaga körül, „sarkvidékei" viszont harminchárom nap alatt tesznek meg egy kört. Ennélfogva mágneses erővonalai, amelyek a villamos töltésű izzó gázokban észak—déli irányban húzódnak, forgás közben fokozatosan eltorzulnak, hurkot alkotnak, majd áttörik a napfelszint, és megszületik egy napfolt. A Napon látható sötét árnyak tehát a valóságban hatalmas mágneses pólusok. Ezért is jelentkeznek rendszerint párosával. A négy húsvéti sötét mező így két póluspárból áll. JÖN A HULLÁMFRONT A kitüremlő erös mágneses hurok éppen keletkezésével akadályozza meg, hogy friss energia áramoljon ki a napfelszínnek erről a részéről. Az izzó gázok viszont „kifolynak" a hurokba, igy a folt középpontjában csökken a hőmérséklet. Ezért is látszik sötétnek. A napfoltok maximumának éveiben a gigantikus kitörések száma is emelkedik. Ezek a napkitörések okozzák égen és földön a legtöbb gondot. Elképzelhetetlen erővel lökődnek ki a napfelszínről a részecske- és sugáráramlatok. A legerősebb kitörések során annyi energia szabadul fel, amennyi tízbillió tonna hagyományos robbanóanyagénak felel meg. Az elektronok és a „meztelen" atommagok felhői 1000—2000 kilométeres másodpercenkénti sebességgel hagyják el a felszínt. A napkitörés után alig nyolc perc múlva már eléri a Földet a látható és ibolyántúli fényből álló sugarak hullámfrontja. Ezután 36—40 órai eltolódással érkezik a részecskék zápora. A csillagnézők csaknem kétszázötven év óta figyelik és feljegyzik a Napon látható sötét foltok adagit. A foltok száma évről évre változik, századok során érdekes törvényszerűséget figyeltek meg. A naptevékenység legjelentősebb ciklusa tizenegy évenként ismétlődik, ez a ritmus pedig beleágyazódik egy nyolcvanéves ciklusba. Ha ez a kettő egybeesik, rendkívül heves változások mehetnek végbe a Napon. Utoljára 1957-ben volt így, s az akkori több mint kétszáz napfolt a mai napig is érvényes szoláris rekord. Hogy idei ciklusát mekkora hevességgel éli a Nap. ez még nyitott kérdés. 18