A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-18 / 16. szám

ÁPRILIS 17. -A KÖZBIZTONSÁGI TESTÜLET NAPJA „Szlovákiában tavaly 25 987 forgalmi baleset történt, ami — a közúti közlekedés biztonságát célzó intézkedések megszigorításának eredményeképpen — a korábbi esztendőhöz viszonyítva több mint hatszázalékos csökkenést jelent. A szlovákiai utakon 1980-ban előfordult balesetek során azonban így is 553 ember veszítette életét." (Újsághír) Egy-egy közlekedési baleset láttán, általában az utólagos feltevések egész sora jut az ember eszébe ... Például: ha a hirtelenül fékezni kényszerült kocsinak működtek volna a féklámpái ... ha a mögötte haladó gépkocsi vezetője betartotta volna a szabályzatban előírt féktávolságot, akkor nem kellett volna az árok felé vagy menetiránnyal szembe rántania autójának volánját... ha mindketten elővigyázatosabban, lassabban hajtottak volna ... ha ... Csakhogy az efféle utólagos morfondírozás egy hajszálnyival sem kisebbíti a megtörtént bajt, és mit sem segít, ha a balesetnek esetleg halálos áldozata is van! Pontos statisztikai adatok bizonysága szerint, országos viszonylatban, a figyelmetlen vezetés, a gyorshajtás és a gépkocsik rossz műszaki állapota szerepel a járművezetők hibájából történt balesetek okainak „élvonalában". Vajon milyen a forgalmi helyzet egy járőrkocsiból kitekintve? Vagy miként fest egy razzia, ha a közlekedésbiztonsági szervek a gépkocsik műszaki állapotát veszik tüzetesebben szemügyre? A válaszért a bratislavai rendőrkapitányság azon közlekedésrendészeti járőrkocsijainak egyikében töltöttem néhány órát, amelyek szinte éjjel-nappal járják a várost, hogy segítsék s ellenőrizzék a mind nehezebbé váló forgalmat; egy-két nappal később pedig a teher- és személygépkocsik műszaki állapotának rendőri felülvizsgálatára összpontosító közúti ellenőrzésen lehettem jelen. GYORSHAJTÓK, ÁTCSUSSZANOK Civilben, alkalmi rendőrnek szegődöm hát egy kéttagú járőr mellé. Valójában — természetesen — nem csaphatok föl hatósági közegnek, de azért így is látom-hallom majd, amit egyenruhás útitársaim fognak látni meg hallani. Sárga-fehér Zsigulink kikanyarodik a Közbiztonsági Testület városi parancsnokságának udvarából. Akár a többi gépjármű, mi is besorolunk a forgalomba. Úgy tűnik, kocsink az első percekben céltalanul rója a főváros utcáit, de aztán mégsem várat magára sokáig a délelőtti szemle első „eseménye". A piactér környékén járva egy tétovázó Skoda — észrevéve, hogy mögötte poroszkál a rendőrkocsi — hirtelen befordul egy mellékutcába. Föltűnően gyors, túlságosan is szűkre szabott kanyart produkál. — Ivott — jegyzi meg a kocsivezetőnk és gázt ad. Se villogás, se sziréna, semmi elhamarkodott fellépés. Mire mi is túl vagyunk a kanyaron, a kiszemelt kocsi mindkét utasa már a nyitott motorház körül piszmog. Megállunk, s az egyik rendőr kiszáll kocsinkból. — Jó napot kívánok, fogyasztott alkoholt? A megszólított férfi társára néz, nagyot sóhajt, aztán kiböki: — Egy pohárka bort. Rettenetesen szomjas voltam. De higgye el, nem volt több két decinél! Ennyit sejtet a szonda is, az őszinteség ezúttal azonban nem hatja meg a rendőr főtörzsőrmestert. Elkészül a feljelentés, utána a kötelező véralkohol-vizsgálatra szállítjuk a szeszes ital fogyasztásán kapott sofőrt, útitársa pedig trolibuszra szállva kénytelen folytatni útját. Jópár perccel később a külvárosi sugárutak egyikére kanyarodunk. Néhány pillanatig az előírt, óránkénti hatvan kilométeres sebességgel haladunk, de az előttünk robogó TT 70—97-es rendszámú pótkocsis tehergépkocsi mintha szemlátomást távolodna tőlünk. — Nézzük csak! — mondja törzsőrmesteri rangban lévő kocsivezetőnk és a homokkal megrakott kocsi nyomába ered. Kereken száz kilométeres sebességgel muszáj haladnunk ahhoz, hogy megelőzzük. Amikor már mindkét kocsi megállt, újra a főtörzsőrmester veszi kezébe az ügyet. — Jó napot kívánok, kérem a jogosítványt! — mondja minden különösebb hangsúly nélkül, de aztán a megszeppent gépkocsivezető szemébe néz: — Tudja, milyen szabálysértést követett el? Száz kilométeres sebességgel kellett száguldanunk, hogy maga elé kerüljünk! A trnavai rendszámú teherautó sofőrje megpróbál mentséget találni. — Azt hittem, hogy régen kiértem már a belvárosból. .. — A belvárosból igen, de ez az útszakasz még hosszan zárt településnek számít, ahol a szabályzat szerint csak hatvanassal szabad hajtani. Nocsak, kérem az iratait! Váratlan fordulat áll be az ügyben: kiderül, hogy a gyorshajtásért megállított jár-12