A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-18 / 16. szám

i - ' t - • . t • •" művezető — valószínűleg szórakozottságában — otthon felejtette mind a hajtási engedélyt, mind a személyazonossági igazolványát. A főtörzsőrmester homlokán összeszaladnak a ráncok, egy pillanatra mintha elfutná őt a méreg, de aztán higgadtan zárja le a dolgot: a többszörös szabálysértésért busás összegű helyszíni bírsággal sújtja a pótkocsis teherautó vezetőjét, majd amolyan alkalmi „jogsit", vagy ha úgy tetszik, hát menetlevelet állít ki számára, hogy célba érhessen a fuvarral. A rakomány így újra útnak indul, a rendőr pedig bosszankodva ül vissza a járőrkocsiba: — Látja, ilyen felelőtlen kópék is akadnak! Ha baleset érte volna valahol, meg se tudtuk volna állapítani a személyazonosságát ... Nincs azonban időnk, hogy tovább elemezzük az ügyet, mert a legközelebbi forgalmi jelzőlámpánál pirosra még átcsusszan egy piros 127-es Fiat. Vezetője észreveheti, hogy a nyomában haladtunk, de a piros világító lámpában s az útkereszteződés forgalmában bízva padlóig tapossa a pedált és szökni próbál. Felbúg hát a sziréna, megpördül a kék fény és nekilódulunk. A fürge Fiat megelőzéséhez csaknem 120 kilométeres sebességgel kell száguldanunk; aztán kocsink hátsó szélvédője mögött kigyullad a STOP jelzésű felirat, ami végre megállásra kényszeríti a személyautó vakmerő vezetőjét. A főtörzsőrmester szinte kiugrik a járőrkocsiból: — Ember, hát hová siet ennyire?! — hangzik a szigorú rendőri számonkérés; ám csodák csodájára emberünk még most sem hagyja magát. Ö is kipattan a volán mögül és hadonászni kezd: — Tudja, hogy ki vagyok én? — Higgye el, nem érdekel különösebben, s ennek örüljön. Okosabban teszi, ha visszaül az autójába és megmondja végre, hogy hová rohan ilyen sietős tempóban? Az imént még egy autóversenyző bátorságával száguldó, feleselő férfi meghökkenve veszi fontolóra a rendőri intelmet, aztán már megjuhászodva motyogja: — A feleségem ebéddel vár otthon ... És időzavarban vagyok, mert fél óra múlva vissza kell lennem a munkahelyemen. Lássa be kérem, emberek vagyunk ... Az utóbbit nem is vitatjuk, ám azt már sokkal inkább, hogy jogos-e számára a jogosítvány. Találkozásunk eredménye: helyszíni bírság és a járművezetői engedély bevonása; otthon pedig — valószínűleg — mosolyszünet, hiszen nemcsak a gőzölgő leves hűlhetett ki időközben, de a feleségek nemigen tanúsítanak megértést aziránt sem, ha a havi költségvetésbe egy-egy forgalmi szabálysértésért járó pénzbírságot is be kell szorítani, ráadásul a családfő hajtási jogosítványa is „letétben" marad ... LE A RENDSZÁMTÁBLÁVAL! Néhány nappal később, a kora délutáni órákban, a Malomvölgyi úton, a bratislavai állatkert tőszomszédságában épített parkolóban áll meg a közlekedésrendészek szolgálati Volgája. Amíg Anton Kultan rendőr zászlós, Ivan Arbet, Ladislav Katra, Stefan Dvorsky főtörzsőrmesterek és Peter Mrva törzsőrmester kiszállnak a kocsiból s megbeszélik: kinek milyen feladata lesz az erre haladó gépkocsik műszaki ellenőrzése során, a főváros számos pontján a gépkocsivezetők ezrei ülnek autóikba. Egyikük sem sejti, hogy rövidesen talán azt mondják majd magukban: ha egy fél órával korábban elindultam volna vagy esetleg más útvonalat választok, akkor... Tűnődésem tárgyát fennhangon is elmondom, de Anton Kultan jóindulatúan széttárja a karját: — Nézze, ha valakinek rossz műszaki állapotban van az autója, előbb-utóbb mindenképpen rendőrkézre kerül. Ha nem most, úgy majd akkor vonjuk be kocsijának forgalmi engedélyét. Feltéve persze, ha nem karambolozik közben, mert hibás fékekkel vagy például lazán járó kormányszerkezettel bizony egy-kettőre megtörténik a baj. — A gyakorlatban azonban kevés jár- ) művezető gondolkozik igy ... — Ezért is van szükség a rendszeres közlekedésrendészeti ellenőrzésekre. De ne higgye senki, hogy számunkra talán szórakozást jelent a sofőrök bírságolása, megfelelő szigor nélkül viszont egyszerűen képtelenség fegyelmet tartani az egyre sűrűbbé váló forgalomban. Nem telik bele néhány perc és az állatkert melletti térség sokkal inkább egy élénk határátkelőhelyhez hasonlít, mintsem egy nyugodt parkolóhoz. Egymás mögött, hosszú sorban állnak a Peter Mrva törzsőrmester által ide terelt gépkocsik. Azok az autók, amelyeken sem a rendőrök, sem a fénybeállítást ellenőrző technikus nem talált karbantartási hibát, azonnal folytathatják útjukat. Nem úgy ellenben a viharvert BAA 60—65 rendszámú Skoda, amelynek nem világít a jobb oldali lámpája és a gumiabroncsai is kopottak. A BAL 16—61-es rendszámú, néhány évjárattal fiatalabb Skodának viszont a tolatólámpája rossz, a BA 23—34-es rendszámú teherautó üzemanyagtartályából sűrűn csöpög a nafta, a BAI 67—54 rendszámú személygépkocsinak a féklámpái „nem engedelmeskednek", a BAC 01 — 86-os rendszámú, fiaskózöld Skodának nemcsak a lámpái „bandzsítanak", de nem működik a kézifék sem! Már épp ritkulni látszik a kocsisor, amikor az ellenőrzést irányító rendőr zászlós magához int, mert BY 11—91-es rendszámmal a használt járművek táborában is tragacsnak számító teherautót állítottak le társai. Anton Kultan először fékpróbára invitálja a kissé idegesnek tűnő sofőrt. A rozoga kocsi nekilódul, zörög, csikorog, csak éppen nemigen akaródzik megállnia. A vezető kényszeredetten legyint: — Úgy látszik, pont most romlott el a fék ... A rendörök megsemmisítő pillantást vetnek rá. — Mondja, van önnek lelkiismerete ilyen kocsival útra kelni? A fék nem működik, nem világítanak a féklámpák, csöpög a nafta, csöpög az olaj és előbb még a gyújtás is csütörtököt mondott! Fel sem vetődik önben, hogy emberek halálát okozhatja ? — Kérem, én óvatosan vezetek. És különben is, a műszaki hibák a baleseteknek csak csekély százalékát okozzák. Épületes válasz, de a rendőrök hajthatatlanok: ez a kocsi innen egy tapodtat sem mehet tovább. Vezetője utasítást kap a forgalmi engedély leadására és a rendszámtábla leszerelésére! Az iménti „élmény" izgalma még el sem múlik, amikor BH 86—99-es rendszámmal egy becsületes országjárásban elkopott Moszkvics lassít a parkolóban. Két mozzanat nyomban a szemünkbe ötlik: vak marad a féklámpája és a kocsi karosszériáját is szitává marta már a rozsda. Kerek arcú, középkorú vezetője kissé izgatottan állítja le autóját, mint aki sejti, hogy az ellenőrzés kevés jót hoz a számára. Közelebbről szemügyre véve kiderül, hogy a kocsi két kerekén a gumik simára kopottak, nem működnek rendesen a kocsi első lámpái és a kipufogó csövének rögzítése sem felel meg az előírásoknak. Ami azonban mindennél nagyobb baj: a forgalmi rend őrei fura rakományra bukkannak a kocsi csomagtartójában. Az ósdi jármű tulajdonosa ugyanis egy szivattyút s különféle villanykábeleket szállít — természetesen a vételt igazoló számla vagy egyéb hivatalos papír nélkül. — Nálunk az üzemben szereztem mindezt. Gondoltam, így olcsóbban hozzájutok — kesereg dühösen a férfi, de aztán ellenvetés nélkül tűri, hogy — rakományostul — a körzeti rendőrkapitányságra vezessék. Hiába, a szerencse forgandó! Egy-egy közúti ellenőrzés során olykor nemcsak a forgalmi szabályok megsértőit, hanem a társadalmi tulajdont közprédának tekintő ügyeskedőket is sikerült „fülön csípni". FORGALMI EGYSZEREGY A gépkocsik karbantartására és műszaki állapotára összpontosító rendőri razzia hat órán át tartott, mialatt több mint másfélszáz teher- és személyautót vett szemügyre Anton Kultan rendőr zászlós és négy társa, illetve az autólámpák külön szakembere. Intő tapasztalat, hogy az ellenőrzött gépkocsik felénél kisebb-nagyobb műszaki hibák fordultak elő, pedig az ilyen jármüvekkel való közlekedés éppen olyan kockázatos dolog, mint az ittas vezetés vagy a gyorshajtás. A forgalmi egyszeregy alapvető tanulsága ugyanis, hogy országútjainkon csak kifogástalan műszaki állapotban lévő gépkocsikban és a szabálytisztelö magatartás elveinek betartásával érezhetjük magunkat biztonságban. MIKLÓSI PÉTER Gyökeres György felvételei 13