A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-18 / 16. szám

ijv -m Az 1982-es spanyolországi labdarúgó VB plakátját Joan Miró, a világ jelenlegi festömüvészetének egyik legjelentősebb alakja készítette. Miró 88 éves és a plakátot ajándékba adta a VB szervező bizottságának. > Kocsis Ernő képeiről A legjobb építészeti alkotásoknak kijáró dijat kapta Magyarországon a mezőgazdasági, erdészeti és vízgazdálkodási dolgozók szakszervezetének korszerű épülete, amely Budapesten, a Jókai téren áll. Ugyanezzel a díjjal értékelték a sárvári Nádasdy-kastélyt. Persze, a díjat nem a XIV. századi építész kapta, hanem az épületet rekonstruáló csoport. A hazai magyar képzőművészeti élet eseményeire odafigyelő mübarátok immár lassan egy évtizede tanulgatják a Komáromban élő rajztanár. Kocsis Ernő nevét. A fiatal művészember egyre gyakrabban vesz részt közös kiállításokon, s nem egy alkalommal volt már önálló kiállítása is, — legutoljára Dunaszerdahelyen, a Csallóközi Múzeumban, melynek kicsi, de annál barátságosabb termeiben oly figyelemre méltó következetességgel igyekeznek bemutatni a kortárs alkotók műveit. A műpártolásban oly gyakran megjelenő arisztokratizmus nélkül végzik ezt a missziót, amit legjobban az bizonyít, hogy nem óvakodnak védelmükbe venni és bemutatni egy-egy műkedvelő, akadémiai titulusok híján is folyamatos alkotómunkát végző képzőművészt. Jól teszik, mert ilyenformán szélesebb területeket tesznek beláthatóvá azok előtt, akik rendszeres látogatói ennek az intézménynek, — ugyanakkor ez a koncepció alkalmasnak bizonyul arra is, hogy viszonylagosan mutatkozzék meg hazai képzőművészeti életünk. Nem alaptalan tehát azt sejteni, hogy e koncepció mögött egyfajta ízlésedző pedagógiai módszer is lappang, ami ellen aligha lehet kifogása annak, aki tisztában van vele, hogy az elemi népmüvelés szempontjából ez mennyire fontos és mennyire hasznos lehet. Kocsis Ernő képeinek azért volt érdemes falat biztosítani, mert a művész kollekciójában akad néhány igazán kiváló kép is. De nem csupán ezért, hanem azért is, mert a gyöngébbre sikerült vásznak Saját alkotói kvalitásait nem leplezi, inkább megmutatni akarja, hiszen miért is ne tenné. Ezzel nyilvánvalóan rokonszenvesebbé teszi saját személyét és persze saját vásznait is. Feltételezem, hogy ilyen meggondolások alapján állította össze a kiállítás anyagát. Hogy miért ez a jóindulatú bizalom? Rendkívül egyszerű oka van, nevezetesen az, hogy a kiállítás anyagának legjava joggal, és okkal vált ki bizalmat az alkotó iránt. Más szóval: nem alaptalan feltételezni azt, hogy egy majdani, következő Kocsis- kiállítás képanyagának a mérlege megfordul — több lesz a jó kép, a művészinek minősíthető alkotás. Egyelőre ez a kevesebb, de az anyagot közönség elé egymásmellettisége mintegy iskolapéldája annak, hol és merre kanyarog a határvonal az igazán művészi értékű, és művészi értékűnek alig, vagy egyáltalán nem mondható képek között. Mindez még akkor sem lehet haszontalan, ha a látogatóban némi gyanút, bizalmatlanságot kelt az ilyen tapasztalás, mert hiszen az ízléskultúra nem egyéb, mint különbséget tenni az értékes és az értéktelen között. Kocsis Ernő mindkettőt felmutatja, de ugyanakkor nyíltan feltárja önmagát is. tárni is érdemes volt és hasznos. Nem csupán azért, mert jó képeket is láttunk, hanem azért is, mert ezek értékeit azok a képek villantották fel, amelyek még lappangva, olykor látványosan viselik magukon az amatörizmus jegyeit. Mindez azt jelenti: Kocsis Ernő jó úton közelít saját alkotói céljához és korántsem haszontalan, hogy ezen az úton nem lopakodva, hanem nyíltan halad. (keszeli) Q