A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-18 / 16. szám

A Csemadok életéből Régi feladatok — új körülmények GONDOLATOK A KÖZMŰVELŐDÉSRŐL Sokszor irtuk le, mondtuk el: a szocialista közművelődés célja a kommunista erkölcsű, szocialista szellemű, hazafias gondolkodású emberek nevelése. Feladata: vonzó, hozzáférhető és közérthető formák segítségével egyrészt tájékoztatni az embereket a párt és kormány tevékenységéről, értelmezni a határozatokat, másrészt — s ma már ezen a hangsúly — mozgósítani a tömegeket a megvalósítás érdekében. A CSEMADOK ennek a cél- és feladatrendszernek keretén belül, az országos közművelődési tevékenységgel egységesen és ugyanakkor a kellő sajátosságok megkülönböztetettségével végzi saját közművelődését. Egyik legizgalmasabb, ezideig elméletileg nem kidolgozott, s a gyakorlatban sem pontosan körülhatárolt kérdés: az egységes és a megkülönböztetett közművelődés tartalmi-szervezeti problematikája, s e két szempont az integráció-differenciáció dialektikus azonosság-különbözőség arányának, változása munkánkban. Vázlatosan s elnagyoltan elmondhatjuk: a CSEMADOK közművelődési tevékenységét, célját és tartalmát illetően minden csehszlovákiai közművelődési intézménnyel egységesen, de ugyanakkor tartalmi-szervezeti megkülönböztetettséggel is végzi, úgy ahogy ez a szocialista társadalom építésének és nemzetiségi mivoltunkbói eredő sajátosságainknak megfelel. A Hét olvasói a CSEMADOK népművelői tevékenységének gyakorlatát jól ismerik, hiszen erről lapunk már évtizedek óta számot ad. Éppen ezért örvendetes, hogy a szerkesztőség az elkövetkező számokban a közművelődés néhány elméletibb jellegű kérdésének is helyet ad. Az alábbiakban — a teljesség igénye nélkül — a közművelődési tevékenység időszerűségéről és jelentőségéről szólunk, — bevezetésként... A társadalmi termelési mód gyors változása az életmódban is hatalmas változást idézett elö. S ez a változás nem pusztán a régi házakat döntötte le (vagy modernizálta), ha-A CITERÁS ülman Gábor a rozsnyói (Roznava) járás ismert szólóciterása, aktív CSEMADOK-tag. Huszonkilenc éves. Várhosszúréten (Krh. Dlhá Lúka) lakik és főkönyvelői beosztásban dolgozik a rozsnyói Ingatlankezelő Vállalat területi házkezelőségénél. Gyermekkorától rajongója a népzenének, a parasztnótáknak. A népi fafaragást is megkedvelte, közben ismerkedett meg a citerazenével. És ekkor támadt az az ötlete, hogy készít magának egy citerát. Hetvenkettő őszén készült el az első hangszer. Kiválóan sikerült. Ezzel indult el meghódítani a közönséget. Kezdetben a falujában, később a járás községeinek kultúrházaiban is fellépett. Az gunkat Taskentben képviselje. Ez tevékenységünk elismerése, méltatása is volt egyúttal. Az elmúlt esztendőben hazai közönség előtt is szerepeltünk: a lévai és a nagykürtösi járásban lépett fel együttesünk. — Mondana valamit magáról a műsorról? — Együttesünk hazánk magyarlakta vidékeinek dalaiból, táncaiból összeállított műsorral szerepel; ezt már emiitett „pártfogóink" állítják össze a számunkra. Műsorunkban szerepel a Csílóközi verbunkos, a Karikázó leánytánc, de Gömör és a Bodrogköz dalai, táncai is megtalálhatók benne, s a mostani Magyarország és Erdély folklórkincséből is merítettünk (Kapuvári verbunk. Kalocsai táncok stb.). Természetesen bizonyos idő után változik a műsor. Most a régit — a kötöttebb formát — szabadabb táncokkal szeretnénk felcserélni. — Anyagi támogatásban részesül az együttes? ^ — Ezen a téren kezdettől fogva komoly gondjaink voltak, de most sem mondhatjuk el, hogy el lennénk kényeztetve. Az induláskor teljesen önállóan, saját költségen valósítottuk meg fellépéseinket. A kellékeket, ruhát, csizmát, sőt a hangszereket is kölcsönöztük; akinek volt sajátja, az azon játszott. Elképzeléseink, terveink megvalósításában kezdettől fogva nagy segítséget nyújtott a Szőttes, nemcsak szakmai tanácsokkal, de anyagi téren is, például az 1979-es turnén a szükséges felszerelés mintegy háromnegyed részét ök biztosították számunkra. Az ö közreműködésük nélkül tevékenységünk nem lehetett volna ilyen eredményes. Az utóbbi időben pedig a főiskola SZISZ-szervezetének vezetősége támogatja tevékenységünket. Munkánk persze igy is nehéz. Maga az a tény, hogy itt Prágában a magyarlakta vidékektől távol, szinte csak magunkra számítva végezzük sok munkát igénylő tevékenységünket, azt hiszem önmagában is elismerésre méltó. Valóban nagy ügyszeretetre, akarásra, kitartásra van szükség, ha továbbra is sikeresen akarunk szerepelni. BOJTOS JÁNOS néhány kellemes élményben is része az együttesnek? — A szereplés nyújtotta örömön kívül emlékezetes turnéink során sok kellemes élményben is részünk volt. Tartalmában gazdagabb, kivitelben tökéletesebb műsorunkkal 1977 tavaszán Nyugat-Szlovákiában már teljes létszámú együttessel léptünk fel több helyen. Ezt követően jutottunk el a zselizi Országos Népművészeti Fesztiválra, ahol a 2. helyet szereztük meg. A következő évben, 1978-ban újabb turné következett, sőt ekkor Magyarországon is vendégszerepeltünk: az Eötvös Lóránd Tudományegyetem színpadán közös műsort adtunk az egyetem tánckarával. A következő év szintén sikeres volt, a zselizi Országos Népművészeti Fesztiválon az első helyen végeztünk. Ebben a szép sikerben Varga Ervinnek és Quittner Jánosnak nagy érdeme van, mindketten messzemenő segítséget nyújtottak együttesünknek a felkészülésben. A zselizi siker után Gombaszögre is eljutottunk; ott már két Ízben is szerepeltünk. Igen emlékezetes számunkra az 1979-es esztendő, amikor a Szovjetunióban, a taskenti „Barátságfesztiválon" szerepeltünk. Ez a turné azért is értékes nekünk, mivel az ottani Műszaki Főiskola kérésére a SZISZ Központi Bizottsága éppen a Nyitnikék együttest tartotta méltónak arra, hogy orszá-Aki csak egyszer is látta a színpadon a Nyitnikék amatőr népművészeti együttest, az bizonyára sokáig emlékezni fog rá. Színes műsorukban magyar népdalokat, táncokat elevenítenek fel, éltetik, továbbadják őket. Műkedvelőkként járják az országot, mennek mindenhová, ahová csak hivják s várják őket. — Hogyan és mikor született a Nyitnikék — kérdezem Császár Lászlótól, az együttes vezetőjétől. — Több mint öt esztendővel ezelőtt, 1975-ben a prágai Műszaki Főiskola gépészmérnöki karának hallgatóiból alakult Kozsár Miklós kezdeményezése nyomán. Akkor mindössze négy párral indult, a zenét hegedű, furulya és citera szolgáltatta. A maroknyi „úttörőcsapat" még abban az évben kibővült és az összeállított műsor begyakorlása után 1976-ban már közönség elé is lépett. Erre a nyári kerékpártúra alkalmával Kelet-Szlovákiában került sor Nagytárkány, Kaposkelecsény és más helységek színpadán. — Azóta jó sok idő eltelt, bizonyára volt TOVÁBB, TOVÁBB, NYITNIKÉK