A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-18 / 16. szám

A Csemadok életéből nem megdöntötte az emberek régi értékrendszerét is, azt, hogy mi részükre a legfontosabb, mi számukra a legnagyobb érték. Dél-Szlovákia falvaiban nem csak új házak, új falvak (ipari létesítmények stb.) születtek, hanem kialakulóban van egy új értékrendszer is. S ez teszi a ma közművelődését rendkívül időszerűvé. Vegyünk egy példát : Megvan-e, illetve hogyan változott meg és mivé lett — alakult az az alapjában demokratikus, — hiszen az egyéni képességekre, az ügyességre, a szorgalomra, az erőre, s nem az egyén vagyoni helyzetére vagy származására épülő — érték, virtus, hogy „vágok olyan rendet, mint te?" Az idősebbek még emlékeznek: mennyi beszéd és vita tárgya volt valaha egy-egy faluban, hogy ki hagy maga után alacsonyabbra és egyenletesebbre vágott tarlót, ki rak szebb, formásabb kazlat, boglyát. Arról nem is szólva, hogy kinek a lován csillan meg jobban a szerszám? Van-e azonban ennek az értékítéletnek mai, üzemi-szövetkezeti formája, tehát a mai életnek megfelelő változata (pl. a szántó-, a traktoros versenyek ezt jelentik-e? stb.)? S ezek milyen mély gyökeret eresztettek a társadalmi tudatban? Miben segíthet á közművelődés, hogy ez a tudat alatt nyilván még élö virtus ne torzuljon például a fogyasztói társadalomra jellemző többet-szerzés őrületébe, hogy ne torkolljon a „státusz-szimbólumokat" (a minél nagyobb ház, a díszes kerítés, a szomszéd autójánál értékesebb gépkocsi stb.) hajhászó életforma ürességébe, hanem a többé-jobbá válás, a szocialista életmód igazabb értékeinek elsajátításába? A példák hosszú sorával igazolhatnánk: életünk nagy változásai — az ipar térhódítása, a mezőgazdasági munka korszerűsödése, a városba özönlés és mindezek következményeként a nagyfokú társadalmi mobilitás — teszik rendkívül időszerűvé a népművelést. Mert, ha az ember nem rendelkezik kellő ismerettel, akkor érzelmei, mégpedig nem biztos, hogy a pozitív töltésű érzelmei, kerekednek felül, ha egy élethelyzet döntés elé állítja öt. A kérdés tehát így is alakitható: mit kell tennünk ahhoz, hogy — Engels szóképével élve — a „szükségszerűség birodalmából" a „szabadság királyságába" léphessünk, és hogy ne valamilyen tagadó-elutasító értékrendszerben, hanem pozitív, egyszerre állító és cselekvő, a jobbat-szebbet-tökéletesebbet igénylő értékrendszerben gondolkodjunk és éljünk? Szemléltessük ezt is egy példával: Kelet-Közép-Európában, a szocializmusban élö népek — életünk sokoldalú internacionalizációja eredményeként — az elkövetkező évtizedekben az eddigieknél is nagyobb ütemben tudatosítják majd, hogy ebben az annyira kevert etnikumú térségben nem a fajiság, az amolyan „magyar (szlovák, német stb.) vagyok, mert magyarnak (szlováknak, németnek) születtem" szerű érv. de még csak nem is az anyanyelv természetes megkülönböztető jegye határozza majd meg elsődlegesen a nemzetiséghez tartozást, hanem a nemzeti jellegű kulturáltság. Hiszen a szocialista nemzetiség „egy olyan történelmileg kialakult, saját etnikummal bíró tartós emberi közösség, amelynek meghatározó ismérve a nyelv mellett a nemzeti kultúra és az ennek függvényeként kialakuló nemzeti öntudat és sajátos szellemi alkat". Ha a jövő — általunk vélt — fejlődési tendenciáit rávetitjük a nemzetiség fogalmát körülhatároló és felölelő meghatározásra, úgy kirajzolódnak a fogalom egyes elemei közötti arányeltolódások. Ez az arányeltolódás pedig felhívja figyelmünket a közművelődés bizonyos területei intenzívebb müvelésének szükségére. Már ma körülhatárolhatjuk, hogy a szocialista nemzetiséghez tartozás — ellentétben a burzsoá nacionalizmussal — nem „tagadó értékrendszerbeli állomány". Hiszen nem a mástól eltérő és főleg nem a más nemzeti jogát tagadó jelleg, de már nem is „a tőlem független végzet" vállatása „a szükségszerűség birodalmában", hanem nemzethez tartozás cselekvő vállalása többségében a jellemző a nemzetiségi tudatra. A nemzeti öntudat igy válhat, válik majd az emberiség fejlődése során, a „szabadság királyságában" tudatosan cselekvő, állító értékrendszerbeli állománnyá. Ellentétben a múlttal, amikor az örökölt vagy kapott állomány, söt kínált vagy adott szükség volt. A nemzetiségi öntudat nemegyszer vargabetűket leiró fejlődésének főleg az utóbbi 150—200 éves folyamatát látni és érteni, illetve a szocialista társadalom építésével párhuzamosan folyó humanizálódási és tudatosodási folyamatot elősegíteni hivatott a közművelődés. S ez — az egyetemes kulturáltság keretén belül — a nemzeti jellegű tudatjelenségek (történelem, irodalom, művészetek stb.) eddigieknél alaposabb ismeretét igényli. Mindez természetesen érdeklődő és művelődni akaró embert igényel. Mégpedig egy olyan átmeneti korban, amelyben egyidejűleg és erőteljesen jelentkeznek egyrészt az elsődlegesen fogyasztói igények, másrészt az olyan társadalmi. kulturális értékekkel összefüggd szükségletek is. amelyek csak a szocialista társadalom viszonylatai között elégíthetők ki. S ennek a részleteiben még nem kellően elemzett, ellentmondásokkal is terhes, új közművelődési igény kialakításának és a kielégítés módjának végiggondolására van — úgy vélem — szükség. Az elmondottakból kitűnik: a szocialista világban élö emberek magas műveltségi színvonalának egyik ékes bizonyítéka a klasszikus örökséghez való viszony. Lenin nagyra becsülte a kulturális örökséget, amit „az emberi civilizáció ezeréves fejlődése gyümölcsé"-nek nevezett. A nemzedékek egymásutánjának bölcsessége, az emberi kultúra élö története a múlttól a jelenig futó staféta, évszázadok szüntelenül forgatott, de soha végig nem olvasott könyve — ebből áll az emberiség öröksége, ami — természetesen — a szocialista kultúra szerves része. Sokszor elhangzott a követelmény, hogy a közművelődésnek az érdeklődő és állandóan művelődni akaró (sokoldalúan müveit) dolgozó ember eszményképét kell vonzóvá tennie. Lenin többször kijelentette: az új, szocialista társadalom kultúrája folytatása és alkotó továbbfejlesztése azoknak az értékeknek, amelyeket az emberiség eddig létrehozott. Hogyan lehetne ezt az óriási ismeretanyagot, ezek értékrendszereit és korunk követelményeinek megfelelő döntési preferenciákat az eddigieknél hatásosabban irányítani. azaz: tudatosan alakítani az életmódot. Ugyanakkor azonban a felnőttoktatásban is érdekes folyamat ment végbe. Jobban elkülönült az iskolai műveltség és a népművelés. Az ötvenes és a hatvanas években a felnőttoktatás zömmel még a munkaértékhez kapcsolódott. A szocialista epitésnek ebben a két évtizedében a társadalmi és a termelési szerkezet gyors változásai közepette ugyanis a társadalmi felemelkedés legszélesebb, legtöbb ember számára járható útja a szakképzettség megszerzése, az iskolai művelődés volt. Igy maga a termelés közvetlen és közvetett igényei fejtettek ki erös szívóhatást a képzettség, a műveltség megszerzésének valamennyi intézményében. Ez azonban a hetvenes évektől gyengülni kezdett és ma. amikor egyes vélemények szerint már telítődött a társadalmunk mai termelési igényeinek megfelelő szakemberszükséglet, a szívóhatás jóval gyengébb. Ez is korunk egyik érdekes ellentmondása ... Van persze ennek az ellentmondásnak egy olyan vonatkozása is, hogy — több felmérés szerint — az általános műveltséget illetően nem állunk a kor igénye szintjén. Az általános műveltség megszerzésének igazi ösztönző bázisa azonban elsősorban a közélet. Ezért aztán — közéletünk demokratizációja eredményeként — a műveltség, a művelődés, illetve a kollektivitás értékeinek ismerete került az utóbbi időben az érdeklődés előterébe. És itt ezen a térületen teljesítheti a CSEMADOK „régi" feladatát, az új körülmények között. Elsősorban azáltal, hogy ismeretterjesztő előadásokkal egy korszerű általános műveltség elemeit nyújthatja és ezzel az emberek tudás iránti „étvágyát" táplálhatja. Felismert tény: az egyén csakis egy bizonyos műveltséggel válhat közössége teljes jogú és értékű tagjává, válhat a szó igazi értelmében vett „politikusi lénnyé". Mindez pedig erősiti a szlovákiai magyarság közösséggé kovácsolódását, feloldhatja azokat az esetleges görcsöket, amelyek talán nem is annyira a realitásból, mint inkább a múlt emlékképeiböl vagy esetleg a magunk és mások előítéleteiből táplálkoznak. Régi feladatunk. új körülmények között, hogy az emberek közötti érintkezést elősegítő ismereteket propagáljuk. Ezek az ismeretek a mindennapi életvitelhez tartozó mechanizmusokra, a szükséges intézmények ismeretére, a társadalmi együttélést szabályozó jelekre, jelképekre, normákra, törvényekre, de pl. hagyományainknak maivá tételére is vonatkoznak. Lényege ennek az ismerethalmaznak — melyet a CSEMADOK KB 1981-es népművelési munkaterve pontosan körvonalaz — hogy segíti az egyént eligazodni környezetében és a csehszlovák szocialista társadalom realitásaiban, korunk fö fejlődési tendenciáiban és a társadalom egészében. Megkönynyiti felismerni helyzetünket és elvezeti mind az egyént, mind a közösséget az ember lényegét legjobban, legszebben kifejező alkotások értéséhez, a művészetek és a tudomány világot magyarázó eredményeihez. Célunk tehát továbbra is: egyre jobb alapokat teremteni a teljesebb egyéni és a humanizálódó — demokratizálódó közösségi élethez. Ehhez keressük az új körülményeknek megfelelő formákat és módszereket. MÓZSI FERENC első nagy sikere 1974-ben a Tavaszi szél... népdalverseny országos döntőjében volt Bratislavában, ahol nagy közönségsikert aratott. Ezt követően évről évre rendszeresen szerepelt a járási dal- és táncünnepélyeken. Szerepelt az 1976. évi Országos Dal- és Táncünnepélyen Gombaszögön, a zselizi Országos Népművészeti Fesztiválon és más rendezvényeken. Minden alkalommal díjjal tért haza. Citerazenéjével és saját gyűjtésű népdalaival a járás kulturális életének aktív résztvevője. Szabad idejében citerakészítéssel is foglalkozik. A CSEMADOK makranci helyi szervezetének készítette pár évvel ezelőtt az első hangszereket. Rozsnyó környékén sokan szeretnének citerához jutni, nagyok az igények. Ulman Gábornak nincsenek megfelelő szerszámai, hogy folyamatosan és nagyobb számban készíthessen citerákat. Meglevő eszközeivel fél évig is eltart egy citera megalkotása. Gyalukról, késekről, szorítókról, speciális vésőkről és sikmérökről, a célnak megfelelő nagy pontosságú szögmé rökröl van szó, amelyeket szaküzleteinkben nem lehet beszerezni. Pedig Gabi legnagyobb vágya, hogy sok-sok citerát készíthessen. Ezért elhatározta, hogy ö maga fogja elkészíteni a szükséges szerszámokat. Ulman Gábornak más hobbija is van: népdalgyűjtéssel foglalkozik, és szenvedélyes könyvbúvár. Leginkább Móriczot, Jókait és Gárdonyit olvassa, de a fantasztikus könyveket is kedveli. Szenvedélyes fafaragó. Azonkívül jól sakkozik, már számos bajnokságot megnyert. De a CSEMADOK rozsnyói járási bizottsága népművészeti, népművelési és néprajzi szakbizottságainak munkájából is derekasan kiveszi a részét. KORCSMÁROS LÁSZLÓ