A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-11 / 15. szám

Csak egy percre... HORVÁTH ÁR PÁD a Honvédéi mi Szövetség bratislavai 1. szá mú Autoközleke dési Tanintézeté nek igazgatója, az üzemi pártalap szervezet elnöke — és a leendő járművezetőknek sok-sok szoron gást jelentő „autósiskola" aranyjelvénnyel kitüntetett szocialista munkabrigádjának tagja. — Egy autóközlekedési tanintézetben vajon mivel lehet elnyerni a brigádmozgalom aranyje/vényét? — Elsősorban a napi feladatok példás és maradéktalan teljesítésével. Emellett azonban, a mozgalom küldetéséből eredően, számottevő társadalmi munkával is. Kötelezettségvállalásaink értelmében oktatóink például saját maguk látják el a gondjaikra bízott gépjárművek kisebb műszaki javításait, iskolánk tantermeiben és szertáraiban is havonta 25—30 órát dolgozunk le különféle karbantartási munkálatokkal, kollektívánk bekapcsolódott a példás gépkocsivezetők országos mozgalmába, állandóan napirenden tartjuk az üzemanyag-takarékosság követelményét. Az utóbbi hónapokban sokat teszünk annak érdekében is, hogy őszre valóban elkészüljön tanintézetünk új épülete s gyakorlótelepe. Mindez csupán szerény hányada kötelezettségvállalásainknak. — Hány esztendő kellett ahhoz, hogy eljussatok az aranyjelvényhez? — Brigádunk 1972-ben alakult, két évvel később kaptuk meg a bronzfokozatot, 1977-ben az ezüstöt, az aranyjelvényt pedig ez idén januárban. A CSKP tizenhatodik kongresszusának tiszteletére pedig elhatároztuk, hogy még ebben az esztendőben „A szocialista munka üzeme" címet is megszerezzük. — A szakmai oktatás színvonalának dolgában mire kötelez benneteket az esztendő első heteiben kapott kitüntetés ? — Az egyre növekvő közúti forgalom természetesen a gépjárművezetők felkészítésében is egyre elmélyültebb, egyre alaposabb munkát kíván. Március elején életbe lépett az autóközlekedési tanintézetek új oktatási rendje, aminek keretében például megnövekedett az autóvezetési órák száma, javult a karbantartási és az egészségügyi felkészítés színvonala. S ami közlekedésbiztonsági szempontból a legfontosabb: a vizsgák is szigorúbbak lettek, úgyhogy a „mazsolák" felkészültebben kerülnek ki az autósiskolák padjaiból. — Valóban: milyen a kezdő járművezetők felkészültségének színvonala ? — Állíthatom, hogy kielégítő, hiszen a baleseti statisztikák tanúsága szerint nem a friss jogosítványosok okoznak gondot, hanem többnyire a régi vezetők, akik túlzott magabiztossággal, a szabályok felejtésével, rossz beidegződésekkel, sok esetben kizárólag a rutinjukra támaszkodva közlekednek. A kezdő járművezetők abszolút és relatív értelemben egyaránt kevesebb balesetet okoznak, mint a gyakorlott járművezetők. Évről évre bebizonyosodik, hogy a balesetek többségét a már több éve volánt forgatók okozzák; hogy a karambolok zömében a könnyelműség, tehát az emberi tényező játszik döntő szerepet. Az új oktatási rend egyik alapvető feladata ezért, hogy necsak szakmai, de magatartásbeli szempontból is megfelelőképpen felkészített kezdő járművezetők kapjanak sofőrigazolványt. (mik-) Fotó: archív Időszámításunk kezdete körül is már lakott hely volt a mai Budapestnek és környékének területe. Minden égtáj irányából áramlottak ide a népek; jöttek és mentek, nyomukat elmosta az idő, emléküket, létezésüket jobbára csak a régészet tudja ma már bizonyítani. Éltek itt kelták, avarok, gepidák, longobárdok, germánok, frankok, rómaiak, hunok s végül szlávok és magyarok. Időszámításunk előtt kelták alapították a mai Óbuda helyén Ak-ink (a. m. bővizű) várost. Ezt az i. e. II. században a rómaiak telepítették be és Aquincumnak nevezték el. Aquincumnak a római korban mintegy 40—50 ezer lakosa volt, s itt már működött minden olyan intézmény, amely a civilizáció és a kultúra jellemzője, még mai igényekkel mérve is. Ennek a kultúrának rengeteg emlékét ásták ki a régészek, de mind a mai napig újabb és újabb leletek kerültek elö. Aquincum nagyjából a mai Óbuda és Római-fürdő helyén feküdt. A római város több mint négy évszázadon át virágzott, azután a római birodalom általános hanyatlásával ennek a sorsa is megpecsételődött. A római légiók Pannóniát feladták, Aquincumot elhagyták és Itália felé húzódtak vissza. Amikor a IV. század végén a hunok itt megjelentek, ez Európa további helyzetére, népeinek végleges elhelyezkedésére döntő hatással volt. Aquincum 430-ban már a hun birodalomhoz tartozott. De a hunok uralma sem tartott sokáig. Pannóniát 454-ben már a keleti gótok, később a longobárdok, majd 568-ban az avarok hódították meg. A VIII. században frankok, a IX. század elején bolgárok uralták a területet, az itt talált maradvány népekkel együtt. A IX. században megkezdődött a szlávok letelepedése, s az egykori Pannónia (nagyjából a mai Dunántúl) gyér lakosságú területe a morva nagyfejedelemség része lett Pribina uralma alatt. Aquincum, a régi római település gazdátlanul állott, szinte amolyan senki földje volt, amikor a magyarok a X. század elején itt megjelentek. Az egykori római várost a honfoglalók birtokukba vették, központi helyzetét megerősítették, területét kiterjesztették s a várost századokon át fejlesztették. így vált ez a település — az egykori Aquincumtól már délre tolódva — ezer éven át mind a mai napig az ország hatalmi és gazdasági centrumává. Voltak ugyan rövid periódusok, amikor a hatalmi központ más helységekbe — Székesfehérvár, Visegrád, Pozsony — tevődött át, de azok szerepe nem csökkentette véglegesen Buda jelentőségét, idővel újra központtá vált. BUDA VIRÁGZÁSÁTÓL A TÖRÖK URALOMIG A honfoglalás után, az államalapítás befejeztével az első királyi lakóhely ezen a tájon épült, feltehetőleg valamelyik épségben maradt rómaikori épület lehetett, mert III. Béla (1172—1196) a keresztesháborúba induló Barbarossa Frigyes német-római császárt itt látta vendégül. A tatárjárás a megindult fejlődést megszakította. Az elfoglalt Budát-Óbudát Batu kán vette birtokába és itt rendezte be főhadiszállását. Amikor a tatárok elvonultak, mindent leromboltak és felgyújtottak; a visszatérő király csak romokat talált népesség nélkül. Okulva a védtelen települések sorsán, IV. Béla új helyen — a mai Várhegyen — várat építtetett, s a köré települt Buda városát erős védőfalakkal vétette körül. Az új városban felpezsdült az élet. Németek, olaszok, franciák települtek be s élénk kézműipari és kereskedelmi tevékenység fejlődött ki. A város szívesen fogadta a letelepülni szándékozókat s azoknak kiváltságokat adott. Az ásatások során találtak egy nagy követ, amelyen latin nyelven bevésve ez volt olvasható (magyar fordításban): „Örvendjen itt épségben / az idejövő polgár/ és vendégnép ..." Valószínűleg a város kapujánál fogadta ez az üdvözlet az érkezőket. A kiváltságok következtében a bevándorló németség lassan túlsúlyba jutott, s a magyarság rovására előnyöket élvezett. Hosszú ideig például csak német lehetett városbíró, és a 12 esküdt közül is csak 2 lehetett magyar. Változás csak 1439-ben történt, amikortól évenként felváltva német és magyar bíró igazgatta a várost. A XVI. század második felében Anjou-házbeli királyok óta Buda már ismét tényleges királyi székhely és Magyarország központja. Mátyás király (1443—1490) uralkodása idején (1458—1490) fellendültek a művészetek és a kultúra. Olasz és dalmát építőművészek, szobrászok szebbnél szebb épületeket hoztak létre. 1473-ban megkezdte munkáját Hess András első magyarországi könyvnyomtató műhelye, amelyben elkészült az első hazai kiadvány, a latínnyelvü Budai Krónika. Mátyás nagy összegeket költött világszerte híres könyvtárára, amelynek megmaradt darabjai, a Corvinák, múzeumok nagyértékű tárgyai. Nagy súlyt helyezett a királyi székhely külső képére s 1478-ban szigorú rendeletben irta elö a budai házak tatarozását. Megépíttette a várbeli vízvezetéket, amely a mai Szabadság-hegyen fakadó források vizét továbbította csöveken a nyilvá nos városi közkutakba. Később — 1500 táján — e vízvezetéket egy szivattyúrend szerrel kibővítették, amely a Dunából nyomta fel a vizet a palotába. Mindezek ellenére a vízárusok kordéikon, puttonyaikban továbbra is mindenfelé szállították a vizet. Mátyás halála után Buda sokat veszített nemzetközi politikai jelentőségéből. Az utá na következő zavaros viszonyok és a gyenge királyok nem tudták megakadályozni Budá nak a török általi elfoglalását 1541-ben, noha az 1526-os mohácsi súlyos tragédia már figyelmeztetett a közelgő veszedelemre A török megszállás előtt Budának már mint egy 1 5—20 ezer lakosa volt; sok nagyszerű épülettel és városias külsővel rendelkezett Ezt az állapotot és Mátyás, kulturális hagyatékát találták itt a megszálló törökök. A lakosság javarésze elmenekült, a törökök pedig birtokukba vettek mindent, ami ké nyelmüket és hasznukat szolgálta. Azonban a továbbiakban nem törődtek a szép épületekkel, s azok pusztulásnak indultak. A templomokat mecsetté alakították át, és a betelepülő' oszmán, valamint a nem mohamedán balkáni népek teljesen keleti jellegű életformát és kultúrát honosítottak meg. Az egykori magyar királyi székvaros élete es külső képe már semmiben sem különbözött bármely keleti török városétól. Magyarok a városban már nem éltek, csak a környező falvakban voltak még találhatók. Buda teljesen törökké lett és tartományi székhely volt 145 évig. A törökök a maguk számára emeltek itt épületeket, s ezek között a dzsámik és a fürdők foglalták el a főhelyet. Szokoli Musztafa budai pasa építtetett a budai hőforrások kihasználására négy fürdőt, s ezek — a Rudas, a Rác, a Király- és Császárfürdő — még ma is létezik, ontják a gyógyvizet, amelyekben már sok ember nyerte vissza az egészségét. A kávézás szokását is a törökök honosították meg. Egy Behram nevű török kereskedő 1579-ben hozott Budára elöször kávét és árusította a mind máig kedvelt italt. A törökök „szép élete" 1686. szeptember 2-án véget ért. Az egyesült európai hadak többhetes ostrom után visszafoglalták Budát, de a magyaroknak a győzelemben nem sok örömük tellett. Lakosság nélküli romhalmazként kapták vissza másfélszáz év után az egykori fényes Budát. Újra be kellett telepíteni, s csaknem száz év telt el, amíg a lakosság száma megközelítette az 50 ezret. Ekkor már 120 iparos céh működött, a környező hegyeken virágzó szőlőművelés, a pesti oldalon mezőgazdasági termelés és A budai vár az 1500-as években 22 Aquincum — a katonai amfiteátrum romjai