A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-11 / 15. szám

De ez már a múlté. Finnország leg­északibb területein is jó utak vannak. Oda is behatolt az idegenforgalom. Szabadon mozgó rénszarvasok nyája­ival mindenütt találkoznak a kirándu­lók, nomád pásztorokkal ritkábban. Ha azonban igazi lappot akar látni az ember utaznék el Rovaniemibe, a Lappföld fővárosába és kulturális központjába. Itt garantáltan találko­zik vörös-kék kivarrt meleg ruhába öltözött lappokkal. Ide járnak hivata­los vagy kereskedelmi ügyeiket in­tézni. A város különösen a második világháború után kapta modern arcu­latát, mivel a német hadsereg a föld­del tette egyenlővé a második világ­háború végén, amikor a finn katonák kiűzték területükről a német fasiszta hadsereget. A városnak légi össze­köttetése van Finnország minden na­gyobb városával, ezért is lett a turiz­mus központja. Rovaniemi modern szállodái kényelmet nyújtanak a tu­ristáknak és a látogatóknak. Az uta­zási ügynökségek gazdag programot kínálnak. Érthetően nagy az érdeklő­dés a sarki romantika iránt. A városból a Lappföld bármely ré­szébe lehet kirándulni repülőgéppel, autóbusszal vagy gépkocsival. Autó­utazás esetén találkozhatunk szaba­don legelő rénszarvasok csordáival közvetlenül az utakon. Nem hagyják magukat zavartatni a motor zajától vagy a türelmetlen gépkocsivezető tülkölésétől. Le kell állítania az autót és megvárni, amíg a rénszarvasok nyos lapp ételeket készíthetnek ma­guknak rénszarvashúsból, eredeti re­ceptek szerint. Nem hiányzik a sza­una sem. A finnek azt mondják, hogy igazi szauna csak Finnországban van, sehol másutt a világon. Leírhatatla­nok azok a természeti képek, ame­lyeket az alacsony, jellegzetes sark­vidéki vegetáció, a számos gyönyörű tó, viharos, vízben gazdag folyó, víz­esés és helyenként az ezer méter magasságot is elérő csupasz dombok alakítanak ki, amelyek jellegzetessé teszik a Lappföldet. Leginkább hazai turisták látogatnak ide. Mintha csak most tudatosítanák, hogy valamiféle adósságuk van az itt nem nagy szám­ban élő nemzetiségi csoporttal, a lap­pokkal szemben, mintha csak most igyekeznének felfedezni a Lappföld kulturális és nemzeti hagyományait. Az emberek, akiknek itt rénszarvas­csordák nomád pásztorkodásából kell élniük, egyre jobban tudatosítják helyzetüket és nem ritkaság, hogy elhagyják ősi otthonukat és délen telepednek le mezőgazdákként vagy kereskedőkként. Visszatérek Kuusamóba, a jellegze­tes lapp tájon állandóan déli irányban tartok. Minél távolabb vagyok Észak­tól és közelebb az ország déli részé­hez, a növényzet annál bujább. Végül szép tűlevelű erdőket találni. Megál­lok az alacsony Rukka-hegység egyik festői csücskében, a vad Kitka folyó mellett, amelyet az utazási irodák a sporthorgászat paradicsomaként nyugodt lépésekkel szabaddá teszik az utat. Az egész Lappföldön turistabázisok épültek — tulajdonképpen jellegze­tes lapp települések. Ezeken a tele­püléseken a turisták a romantikus természetben tölthetik szabadságu­kat. A sarkvidéki kalandok számára igen ideális település a Kakslautta­nen fabázis mintegy negyven kilomé­terre Ivala várostól, amelynek köz­vetlen légi összeköttetése van Rova­niemivel. A település hagyományos faházak sora a lapp kunyhók mintájá­ra, igaz, teljes komforttal. Nyílt tűz­hellyel, amelyen a turisták hagyomá­propagálnak. A Jyrava-vízesésnél horgászokkal találkozom. Lehetne terjedelmesebben és rész­letesebben írni, mit láttam és éltem át itt. Lehet, érdekesebb lenne be­szélni a főváros vagy iparvárosok éle­téről, hogyan élnek az emberek az ország északi részén, a sarkkörön túl. A fővárost és az ipari centrumok kirakatait érdemes megnézni. Még érdekesebb a zajló, eleven élettel is­merkedni. Erről azonban más alka­lommal ... JÁN RESUTÍK A szerző felvételei Emberi sorsok ÖKÖLJOG ? Az államügyész: „A garázdaság, az erőszak és a fosztogatás a társadalmilag különösen veszélyes bűnügyek közé tartozik, ezért ezek a törvényszegő cselekedetek a legszigorúbb elbírálás alá tartoznak. A bírósági tárgyaló­termekbe kerülő, korábban „ököljogaikat gyakorló" tettesek általában feltétel nélküli szabadságvesztéssel járó büntetést kapnak." 5 A huszonhat esztendős Jozef G. lakhelyén bizony indulatoskodó, eléggé meggondolat­lan fiatalember hírében állt. Kőlönösen ittas állapotban szeretett heveskedni ... A közel­múltban történt, hogy a zvoleni italboltok egyikében jócskán a pohár fenekére nézett, és ittas állapotban elhatározta, hogy meglá­togatja a közeli környéken lakó barátnőjét. Az odajutás problémáját valóban egyéni módszerrel kívánta megoldani: az autóstop­posok megszokott módszerével megállította az első arra haladó motorkerékpárost s eré­lyesen ráparancsolt az illetőre, hogy szállítsa őt a kívánt helyre és címre. Amikor a motor tulajdonosa — tekintettel Jozef G. részegsé­gére — visszautasította a kérést, a fiatalem­ber megtámadta és tettlegesen bántalmazta a motorost, söt, a járművet is el akarta venni az illetőtől. Természetesen, a kíméletlen dulakodás­nak rendőrségi kihallgatás, majd bírósági eljárás lett a vége. Az ügyész a Büntető Törvénykönyv erre vonatkozó paragrafusa ér­telmében súlyos garázdasággal vádolta Jo­zef G.-t. A fiatalember helyzetét csak súlyos­bította, hogy a múlban már két alkalom­mal megbüntették különböző erőszakossá­gok elkövetéséért. Az ügyben illetékes bíró­ság ezért joggal tartotta őt visszaeső bűnös­nek, és az ennek megfelelő szigorral járt el ellene: italozással egybekötött kalandjáért öt esztendei fegyházbüntetésre ítélte a garázda legényt. § Fiatal életkora ellenére nagyon rossz hír­ben állt a tizennyolc éves Ján F. Főképpen erőszakos és garázda tettekért több ízben állt már a kiskorúak bírósági büntetőtanácsa előtt, de nemigen okult a törvényesség és a jogrend képviselőinek intelmeiből. A közel­múltban újabb erőszakos tettekre veteme­dett. Először ittas állapotban a kassai (Kosice) vasútállomás vendéglőjében asztaltól asztal­hoz járva zaklatta a vendégeket, és szemte­len hangnemben felszólította őket, hogy fi­zessenek egy-egy féldecit.. . Amikor „kérel­me" süket fülekre, a viselkedése pedig visz­szatetszésre talált, a jelenlévők egyikére székkel támadott. Egy héttel később Kassa külvárosi vendég­lőinek egyikét kereste föl, ahol viselkedésé­vel ugyancsak közbotrányt okozott. Azzal zaklatta a békésen üldögélő vendégeket, hogy egy teljes hangerővel bömbölő magne­tofont tartott oda a vendégek füléhez, majd le akart vetkőzni. Amikor a vendéglő sze­mélyzete rendőrt hívott, a duhajkodó fiatal­ember a közbiztonsági testület tagjait is durván sértegetni kezdte. Néhány nappal később, az esti órákban, a központi buszmegállót szemelte ki erősza­koskodása színhelyéül. Egy ideig céltalanul ténfergett a megállón, aztán hirtelen belekötött egy meglett korú, békésen várakozó férfibe. Először „csak" hangosan leszólította az illetőt, de aztán lökdösődni is kezdett. A férfi megpróbált ellépni, majd elmenekülni várat­lan támadója elől, de Ján F. néhány lépéssel utolérte és most már tettlegesen is nekiesett áldozatának, aki a durva ütlegelés közben a földre zuhant. A vakmerő támadó ekkor kitépte a néhány pillanattal korábban még mit sem sejtő férfi kezéből a táskát s elsza­ladt a tetthelyről. A rendőrség rövidesen kézrekerítette a garázda fiatalembert, akinek helyzetét sú­lyosbította, hogy áldozata csaknem két heti orvosi kezelésre szorult. Az ügyész többrendbeli törvénysértéssel vádolta Ján F.-et, és az ügyben illetékes bíróság büntetötanácsától — a vádlott javít­hatatlanságára és az eset társadalmi veszé­lyességére való tekintettel — szigorú ítéletet kért. Igaz, a főtárgyaláson az alighogy nagy­korúvá lett fiatalember megpróbálta csűrni­csavarni a tényeket, de a jegyzökönyvek és a tanúvallomások alapján minden részletében fény derült az igazságra. A bíróság így nyu­godt lelkiismerettel s főképpen joggal Ítélte Ján F.-et hét esztendei szigorított börtön­büntetésre. § A garázdaság olyan bűntett, amelyet az esetek túlnyomó többségében feltétel nélküli szabadságvesztéssel „jutalmaznak" bírósá­gaink. Mind a fenti példák, mind a most következő eset azonban azt sejteti, hogy egyesek mégsem riadnak vissza az ököljog alkalmazásától. A közép-szlovákiai járások egyikében tör­tént, hogy N. I. a hosszúnak tűnő téli esték egyikén — amikor már elfogyott a pénze és nem volt miből italt vásárolnia — egyszerűen megtámadta a vendéglő egyik félreeső sar­kában söröző munkatársát s erőszakkal pénzt követelt tőle. Amikor kívánsága — erthetöen — visszautasításra talált, N. I. minden egyéb indok nélkül durván bántal­mazni kezdte munkahelyi barátját s erőszak­kal elvette annak pénztárcáját. A garázda támadás nyomán kerekedett dulakodás he­vességét bizonyítja, hogy az esethez nem­csak rendörjárört, hanem — orvost is kellett hivni.. . Egy másik alkalommal N. I. — ugyancsak ittas állapotban — ennél is súlyo­sabb bűntettre szánta rá magát: egy védte­len, hazafelé igyekvő, tizennyolc éves lányon nemi eröszakot próbált elkövetni. Szinte természetes, hogy mindkét esetnek bírósági utójátéka lett. N. l.-,nek sajátos ma­gyarázata volt az elkövetett bűntettekre: az első garázdaságot, úgymond, hirtelen indu­latban tette; az utóbbit pedig „csupán" azért, mert a szóban forgó lány nem viszo­nozta az ő, állítólag több Ízben kinyilvánított érzelmeit.. . A biróság a körmönfont magyarázkodás helyett a vádiratnak és a tanúvallomásoknak adott hitelt, úgyhogy a betyárkodó Don Jü­ant öt és fél esztendei börtönbüntetésre ítélte. § Az államügyész: „A törvény a garázda »vitézekkel« szemben nem ismer kíméletet. Aki más személlyel szemben erőszakhoz, testi bántalmazással egybekötött garázda­sághoz folyamodik, az három esztendőtől tíz évig terjedő szabadságvesztésre ítélhető. Ennél is súlyosabb büntetést kapnak a szer­vezett galerik tagjai. A garázdaság vádja alól az sem jelent mentséget, ha az áldozatot nem érte komolyabb anyagi veszteség. Per­döntőnek — a szocialista törvényesség vé­delmében — igazságügyi szerveink a garáz­dálkodás társadalmi veszélyességét tekin­tik." 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom